Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali német hírmagazinban Christian Buß Az „elsüllyeszthetetlen” megsemmisülése című cikkében elemzi, miként küldte a brit admiralitás pusztulásba a Lusitaniát. Több mint ezren haltak meg, amikor az első világháborúban a Lusitania nevű luxusgőzöst elsüllyesztette egy német tengeralattjáró. A Lusitania című tévéfilmtől azt várhatták a nézők, hogy nem lesz egyéb, mint a Titanic kisstílű megismétlése. Ehelyett a nézők megismerkedhettek azzal, miként használta ki a brit propaganda a tragikus történéseket – számol be a lap.
Az etikettet még a háborúban is betartották. Napilapban közzétett hirdetésben tájékoztatta a német követség az amerikai közvéleményt, hogy a Lusitania olyan útvonalon fekszik, hogy tengeralattjáró-támadás célpontja lehet. A brit BBC és a német NDR közösen próbálta meg tisztázni, pontosan mi történt 1915. május 7-én az ír partok közelében. Kellemes meglepetést okozott a vasárnap késő este sugárzott dokumentumdráma, mert nem a népek egymás nyakába borulását mutatta be, hanem pontosan felrajzolta a felek taktikai céljait, és a nyilvánosság befolyására tett lépéseit. A Lusitania elsüllyesztése, melynek következtében a britek mellett amerikaiak is életüket vesztették, nem csak ürügyül szolgált arra, hogy Washington később hadba lépjen, de a háború brutalizálódásának is szimbólumává vált: a civilek tudatos bevonását jelentette a háborús eseményekbe, s felmutatta a propaganda új technikáit – írja a lap.
Figyelemre méltó, ahogyan a film feldolgozza a brit admiralitás reakcióit. A nagy Winston Churchill tudatosan hagyta a Lusitaniát a pusztulásba hajózni – állítja a Der Spiegel. Mindenesetre a brit haditengerészet elég német rádióadást fogott, hogy tudja: az U-20-as az Ír-tengeren megcélozta az óceánjárót. A film szerint többek között azért sem adtak haditengerészeti kíséretet, mert abban bíztak, hogy a Lusitania elsüllyesztése az Egyesült Államok számára ürügyül szolgál a háborúba történő belépésre. Az, hogy a Lusitania a maga idejében – éppen úgy, mint a Titanic – elsüllyeszthetetlennek számított, aligha lehetett megnyugtató. Már csak azért sem, mert a hajó számos lőszeres ládát szállított az európai csataterekre. Többek között ennek volt köszönhető, hogy az acélóriást csupán egyetlen torpedó 18 perc alatt elsüllyesztette – írja a lap.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilap Szurkálás a ködben című cikkében foglalkozik a mind misztikusabbá váló Mannichl-ügy legfrissebb történéseivel. Közel két héttel a passaui rendőrfőnök elleni támadást követően a nyomozók alig tudnak eredményt felmutatni. Ellenkezőleg, az ötven fős különleges osztag a hatalmas erővel folytatott nyomozás ellenére kénytelen volt szabadon bocsátani mind a négy, eddig őrizetbe vett személyt, mert semmit sem tudtak rájuk bizonyítani.
Azt a gyanút, hogy a nagy figyelmet keltő történet neonácik bosszúját jelentette volna, szintén nem sikerült igazolni. S ha a nyomozócsoport újabb és újabb fantomképeket publikál az esetleges bűnsegédekről, akkor mindinkább az a látszat keletkezik, mintha a rendőrség a ködöt szurkálná – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Pedig Alois Mannichl ügye bel- és külföldön egyaránt a címlapokra került. Miután elsősorban a CSU politikusai már kezdettől fogva a szélsőjobboldali erőszak új dimenzióját látták, a passaui rendőrségre hihetetlen nyomás nehezedett, amit a nyomozócsoport létszámának 20-ról 50-re növelése is jelzett. Szokatlanul komoly erő ez egy gyilkossági kísérlet tisztázása érdekében. Tekintettel a kevéske eredményekre, lapértesülések szerint a külön nyomozócsoport feloszlatása is felmerült, az ügyet átadnák a Bajor Tartományi Bűnügyi Hivatalnak. Az 52 éves rendőrségi vezetőt december 13-án fürstenzelli családi háza előtt leszúrták és súlyosan megsebesítették. Mannichl később arról tájékoztatta kollégáit, hogy az elkövető „balos disznó zsarunak” nevezte és valamit a „nemzeti ellenállásról” mormogott. Ezek a neonáci jelszavak és a kopasz 1,90 méteres elkövető volt eddig az egyik legfontosabb nyom, mely szerint az elkövetőket a szélsőjobboldalon kell keresni. Ráadásul Mannichl következetesen fellépett a neonáci felvonulások ellen, és az interneten régóta rágalmazta őt az NPD.
Az új, röviddel karácsony előtt nyilvánosságra hozott fantomképek alapján immár aligha állapítható meg világos nyomozási irány. A nyomozók egy öt fős csoportot keresnek, akiket állítólag Mannichl lakóhelyén a tett időpontjában láttak. Két újabb fantomképen egy 20 év körüli nő, és egy vele egyidős, kakastaréjt viselő férfi látható. A rendőrség óvatosan arra is utalt, hogy az említett személyek esetében nem feltétlenül szélsőjobboldaliakról van szó: lehetnek punkok vagy rockerek, esetleg egy gothic csoport tagjai. Az sem biztos, hogy van-e valamilyen közük a bűncselekményhez, vagy csak véletlenül tartózkodtak a helyszín közelében.
