Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali német hírmagazinban Florian Gathmann Döbbenet Althaus síbalesete okán című cikkében ismerteti a türingiai miniszterelnökkel történteket és annak várható politikai következményeit. Dieter Althaus (CDU) számít az egyik legsportosabb német miniszterelnöknek. A felső-stájerországi Riesneralmon síeléssel kívánta köszönteni az újévet, amikor délután megtörtént a baleset. Althaus ekkor egy olyan pályán csúszott, amely egy másikat keresztez. Az osztrák rendőrség tájékoztatása szerint ennek megfelelően táblák hívják fel a veszélyekre a figyelmet. Az, hogy hogyan és miért ütközött össze Althaus egy 41 esztendős szlovák nővel, az máig tisztázatlan. A látási viszonyok jók voltak – nyilatkozta Siegmund Schnabl, a járási rendőrség helyettes parancsnoka. Az ütközés olyan erős volt, hogy mindketten súlyos fejsérüléseket szenvedtek. A szlovák nő életét veszítette a mentőhelikopterben, míg a miniszterelnök mesterséges kómában van, de orvosai szerint már túl van az életveszélyen. Pénteken elkezdték a miniszterelnök felébresztését. Dieter Althaust jelenleg a schwarzachi kórház intenzív osztályán kezelik agy- és koponyatraumával, mellette van felesége és két lánya. Lehetséges, hogy Althaust sísisakja mentette meg. Mike Mohring, a türingiai CDU frakcióvezetője döbbenetének adott hangot a balesettel kapcsolatban. A politikai versenytársakat is sokkolta a baleset híre. Augusztus 30-án tartományi választásokat tartanak, ahol Althaus szeretné megőrizni miniszterelnöki posztját. Bodo Ramelow, a Baloldali Párt listavezetője, aki a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a miniszterelnök legveszélyesebb ellenfele, mielőbb gyógyulást kívánt versenytársának. Althaus jelenleg abszolút többséggel kormányoz Türingiában. 2003-tól vezeti a tartományt, korábban elődje, Bernhard Vogel kormányában kultuszminiszterként tevékenykedett. A katolikus miniszterelnök az egyik legbefolyásosabb CDU-politikus az új tartományokban.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Peter Martos Magyarország: „Hozzásimulhatunk a Déli Áramlathoz” című cikkében foglalkozik Budapest szerepével az orosz energiapolitikában. Ha az oroszokról van szó, a magyarok a hiszékenység és a paranoia között ingadoznak. Ez az érzés dominált a Malév privatizációjánál. A vásárló, az Abramovics testvérek AiRUnionja időközben csődbe ment, a veszteség nagy része az államot terheli. Most a félelem tárgya az áramszállító cég, a MAVIR privatizációja. A nagyfeszültségű vezetékek értéke 450-500 milliárd forint. Mivel ez az utolsó előtti nagy privatizációs lépés az új tulajdonosi programból, ezért a magánosításnak 2009. szeptember 30-ig kell megtörténnie. Az utolsó lépés az MVM magánosítása lenne. A gerinchálózat oroszoknak történő eladása esetén több biztonságpolitikai kockázattal kell számolni. A távvezetékoszlopok „közterületen” találhatók, így a leendő gázvezetéknek ezen a nyomvonalon történő vezetésével elkerülhetők a hosszú ideig tartó jogi és pénzügyi viták a földtulajdonosokkal. A szerb vagy az osztrák határtól a privatizáció pillanatában megkezdődhet a Déli Áramlat építése. A további privatizációban az MVM neve is felbukkan. Lapértesülések szerint az MVM jelentkezhet a Főgáz megszerzéséért. Az MVM partnere ebben nemcsak a német energiaóriás, az RWE lehet, hanem a Gazprom is, a Déli Áramlat főszervezője.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Reinhard Veser Ellentmondások a gázvitában című cikkében foglalkozik az orosz-ukrán energiaküzdelemmel. Szilveszter napján, miközben Moszkvában a gázszállításokról tárgyaltak, az orosz fővárosba egy fenyegető levél érkezett Ukrajnából. Ebben az orosz Gazprom szóvivője szerint az ukrán Naftogaz Ukrainy bejelentette, hogy a Nyugat-Európába szánt gázmennyiség egy részét lefoglalják, amennyiben éjfélig nem jön létre a megállapodás. Kijevben szó sem volt ilyen fenyegetésről, Viktor Juscsenko elnök és Julija Tyimosenko miniszterelnök a tárgyalások kudarca után hangsúlyozták, Ukrajna garantálja a megbízható és zavarmentes szállítást. Jurij Prodan ukrán energiaminiszter már korábban kételkedett abban, hogy a Gazprom által idézett levél egyáltalán létezik. De nem ez az egyetlen rejtély a vitában. Bizonytalan, hol tűnt el az a másfél milliárd dollár, melyet saját adatai szerint a Naftogaz Ukrainy a novemberi és decemberi tartozásai kiegyenlítése céljából még kedden átutalt. Alexej Miller, a Gazprom elnöke szerda este bejelentette, hogy a számláikra semmi sem érkezett. Ugyanakkor korábban a RoszUkrEnergo, a közvetítő kereskedő a média értesülése szerint bejelentette: az összeg megérkezett a számlájára. A felek között az egyik vitakérdés, hogy az ukránok szeretnék kikapcsolni a RoszUkrEnergót az üzletből. Julija Tyimosenko szerint a RoszUkrEnergo nem egyéb, mint „gátlástalan árnyékcég”. Hogy ki birtokolja a Gazprom mellett a 2006-ban alapított vállalat másik felét, az hónapokig tisztázatlan maradt. A legvadabb spekulációk is beigazolódni látszottak, amikor a Svájcban bejegyzett cég két ukrán tulajdonosának neve nyilvánosságra került. Mindketten már korábban is aktívan részt vettek az orosz-ukrán gázüzletben, ahol a sok cég között jelentős összegek szivárogtak el. A 2004-es narancsos forradalom egyik célja volt az ilyen gazdasági mocsarak lecsapolása. A megfigyelők a RoszUkrEnergónak – vélhetően Juscsenko elnök környezetéből támogatott – az üzletbe történt visszatértét a régi káderek győzelmeként értékelték, amit tovább fokoz, hogy a kétes közvetítő kereskedőket folyamatosan kapcsolatba hozzák a Kreml titkosszolgálati csoportjaival. Ukrajnában erősek azok a feltételezések, miszerint a céggel kapcsolatos erők érdekeltek voltak a megegyezés megakadályozásában. Ebben az esetben ugyanis kiszorulhattak volna az üzletből. A vitát tovább súlyosbítja, hogy mindkét fél törekszik a másikra tolni a felelősséget. Ebben messze nagyobb aktivitást mutat a Gazprom.
origo.hu
Bánki Erik a jövő évi költségvetésről: A kormány céljai világosak - videó
