Der Spiegel (Spiegel.de)
A baloldali német hírmagazinban Sebastian Fischer és Veit Medick Az SPD jogtanácsosa szimpatizál a CDU–CSU-frakció felosztásának gondolatával című cikkében foglalkozik a szociáldemokrata trükkel. Hubertus Heil ritkán fejezte ki magát ennyire egyértelműen. „A vitát azonnal be kell fejezni” – követelte elvtársaitól a pártigazgató a hétfői elnökségi ülés után. A választások előtt nincs haszna a vitának, mert csak megerősítenék az elkeseredett párt képét. Heil arra utalt, mi lenne, ha felrobbantanák a következő Bundestagban a CDU–CSU frakcióközösségét.
Ezzel a CSU lenne a legkisebb frakció, az SPD pedig nagyobb lenne a CDU-nál. Ez megteremtené annak lehetőségét, hogy a szociáldemokraták gyenge választási szereplése esetén is fenntarthatnák igényüket a kancellári hivatalra. A cáfolatok ellenére egyvalaki régóta aktuálisnak tartja az ülésrendi trükköt: Klaus Uwe Benneter, az egykori SPD-pártigazgató és jelenlegi jogtanácsos. Szerinte ugyanis a CDU- és a CSU-képviselőcsoport egyre távolabb áll egymástól. Így egy frakcióközösség immár nem igazolható. Ez nem az első kísérlet lenne, hogy az SPD próbálná megtörni a kereszténydemokraták többségét. A 2005-ös választások után kevéssel lemaradt SPD saját magát tartotta a legerősebb képviselőcsoportnak. Úgy számoltak, hogy a CDU 27,8, a CSU 7,4, az SPD pedig 34,2 százalékot kapott.
De a 2005-ös érvelés nem volt új: az 1969-es őszi választások után ugyanígy érvelt Willy Brandt is. Igaz, akkor nem az érvelés súlya, hanem az FDP átállása tette kancellárrá az egykori nyugat-berlini főpolgármestert. A kereszténydemokraták alig tudják palástolni örömüket: „Tekintettel az SPD drámai közvélemény-kutatási eredményeire, a mélységes elkeseredettség kifejeződése, hogy ezt az ősrégi lemezt még egyszer lejátsszák” – nyilatkozta Hartmut Koschyk, a CSU-képviselőcsoport frakcióigazgatója.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (Faz.net)
A konzervatív német napilapban Andreas Mihm Az önkormányzatok visszafoglalják energiaellátásukat című cikkében foglalkozik a városok forradalmával. Tizenegy évvel az energiagazdasági liberalizálást követően mind több önkormányzat kívánja visszavenni a saját energiaellátása feletti befolyását. Münsterland, Weserbergland, a Boden-tó, Hochsauerland környékének települései és a badeni Müllheim városa újraalapítja saját energiacégeit. A CDU és a zöldek által irányított Hanza-város vállalata, a Hamburg Energie (HEW) visszavásárolja a távhőhálózatot a magánüzemeltetőtől, s „környezetbarát” áramot kívánnak szolgáltatni. Ole von Beust főpolgármester a HEW Vattenfallnak történt nyolc évvel ezelőtti eladással hibát követett el.
Lipcsében a polgárok népszavazással hiúsították meg 2003-ban a városi energiaszolgáltató eladását. Dortmund és Bochum már 2003-ban visszavásárolta az E.ON-tól 830 millió euróért a vízszolgáltató Gelsenwassert, és ezzel azt újra önkormányzati tulajdonba vette. Az Önkormányzati Vállalkozások Szövetsége (VKU) már az önkormányzati gazdálkodás erejének és szükségességének visszatérését látja. Matthias Cord, egy tanácsadó cég munkatársa úgy látja: „Politikailag ismét hasznos az önkormányzati tulajdonba vételről beszélni. Ez a regionális és a nemzetközi gazdasági válság idején ismét sikk.” Az okok között említik a környezetvédelem mellett annak szándékát, hogy „ne legyenek kiszolgáltatva a nagyoknak”. Az 1361 VKU-üzem Németországban 223 000 személyt foglalkoztat, és 2008-ban majdnem 72 milliárd eurós forgalmat bonyolítottak, nagyobbat, mint a piacvezető E.ON a maga 68,5 milliárdjával. A közvélemény-kutatások szerint a fogyasztók 60 százaléka kedvezően viszonyul az önkormányzati üzemekhez.
