Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Christian Ultsch Szlovénia államszerződést szeretne című cikkében foglalkozik az évtizedek óta megoldatlan karintiai táblanévvitával.
Ausztria 1955 óta már sok mindent ígért a szlovéneknek. Szerdán Werner Faymann (SPÖ) kancellár van soron: Brdo kastélyában a kancellár határozott hangon bejelentette, hogy mindent elkövet azért, hogy az államszerződés aláírása után 54 évvel elegendő kétnyelvű helységnévtábla legyen Karintiában. „A kormány megoldást akar, a kompetencia nálam, a kancellári hivatalban található.” Ugyanakkor a kancellár hozzátette, hogy a fejezet csak akkor zárható le, ha ahhoz a karintiaiak is hozzájárulnak. Amiben elődei, Kreiskytől Schüsselen keresztül egészen Gusenbauerig kudarcot vallottak, azt most Faymannak kellene megoldania. Legalább közvetlen környezete szerint rendelkezik a szükséges tárgyalási képességgel. Már a jövő héten megkezdődnek az informális tárgyalások.
Az 1977-es szabályozás következtében 91 helyen kellene kétnyelvű táblát felállítani, de ez máig csak 77 esetben történt meg. Valójában ennél is többnek kellene lennie, hiszen 2001-ben az alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte az 1977-es szabályozást. Most már kétnyelvű táblákat kapnának az olyan települések is, ahol a szlovének aránya mindössze tíz százalék. Eddig a lakosság negyede számított ilyen határnak.
Borut Pahor, Szlovénia szocialista miniszterelnöke az osztrák kollégájával közös sajtótájékoztatón emlékeztetett arra, hogy az osztrák államszerződés 7. paragrafusa nemzetközileg is kötelezettséget vállalt a kétnyelvű helységnévtáblák felállítására. A nyilatkozat a szlovén miniszterelnök számára is premier, mert Szlovéniát e tekintetben Jugoszlávia utódállamának nevezte, mely 1944-ben aláírta az államszerződést. Faymann nem válaszolt a hangütés megszigorodására. De Pahor sem kívánt vendégének túlzottan befűteni. Mint mondta, Ausztria dolga, hogy kiválassza, melyik utat választja a 7. paragrafus megvalósítására.
Bild Zeitung (bild.de)
A legnagyobb példányszámú német bulvárlapban Dirk Hoeren Schröder két év alatt 533 000 eurót költött című cikkében foglalkozik a mindinkább kampánykérdéssé váló kancellári reprezentációval. A kancellári hivatalban, vagy a szövetségi elnöknél rendezett vacsorák a berlini mindennapok szerves részét és a legfelsőbb állami szervek reprezentációs kötelezettségét képezik.
Angela Merkel (CDU) elődje, Gerhard Schröder (SPD) is számtalanszor élt ezzel a lehetőséggel és kötelezettséggel. A lap birtokába kerültek a 2004-es és a 2005-ös – csonka évre – vonatkozó schröderi költségelszámolások. Eszerint a költségvetésben 2004-ben közel 313 000 euró és 2005-ben további 220 000 euró szerepelt ilyen célokra.
A fejenkénti legdrágább vendéglátásnak Schröder külföldi útjai számítottak. 2004. január 19-én etiópiai útja során 19 személy vendéglátása 6150,32 eurójába került az adófizetőknek (324 euró fejenként) és 2005. május 4-én három török étkeztetésére 1059 eurót költöttek (353 euró fejenként). Ezen túl Schröder költséglistáján olyan kiadások is szerepelnek, mint virágok, vagy órák 455 euró értékben.
Pedig Magyarral foglalkozni KELL!