A Zimek Manufaktúra a Destillata nemzetgyőztese + Képek

A tavalyi diadalt (az Agárdi Pálinkaház mindent vitt, a Matheus pedig az év felfedezettje lett) aligha ismételhették volna meg a magyar pálinkafőzdék az idei Destillatán, vagyis a százszázalékos párlatok és likőrök Bécsben megrendezett világversenyén, de az idei eredményekre is büszkék lehetünk.

Arnold Zimek Zamárdi felsőn működő pálinkafőzdéje lett a nemzetgyőztes két az év párlata díjjal és tizenegy éremmel. A magyarok pedig összesítésben hetvenhét éremmel a harmadik helyet szerezték meg a németek és az osztrákok mögött a tizenöt induló ország közül, amelyek közt Hongkong, Ausztrália, Dél-Afrika, Új-Zéland is képviseltette magát. Az idei Destillatán összesen 182 főzde vett részt több mint 1600 párlatával. Magyarországról 15 főzde közül 13 hozott haza díjakat.

Panyik Gáborné, a Pálinka Céh Egyesület elnöke a Műpa Bohém éttermében rendezett hazai díjátadón hangsúlyozta, hogy mind az idei HunDeszten, vagyis a hazai prémiumpárlatok versenyén, mind a Destillatán szigorítottak a szabályokon annak érdekében, hogy egy-egy díj még többet érjen, és a legszínvonalasabb italok valamelyikét jutalmazza már a bronz- és az ezüstérem is. Az idei Destillatán egyébként taroltak a magyar Irsai Olivér szőlőpálinkák: Zimeké az év párlata lett, a Gustóé aranyérmes, ezüstöt kapott a Márton és lányai, illetve a Bolyhos illatos-muskotályos pálinkája. Próbáltuk is megfejteni a titkát, miért szereti annyira az Irsait a zsűri is, a közönség is egyaránt, sőt még némely kézműves csokoládékészítő is, s abban maradtunk, hogy karakteressége miatt az is szereti, aki amúgy nem pálinkarajongó, édesség mellé is kitűnő, hát még ha bele is kerül a desszertbe.

Zimek áfonyája is az év párlata lett, de kóstolóasztalánál sokan mégis inkább az aranyérmes levendulapárlatért sorakoztak, hiszen az volt az igazi szenzáció. Az illata pontos, szép telt, nincs benne semmi esetleges vagy merész, egyszerűen csak erős levendulaillat, levendulább már nem is lehetne, s ugyanolyan az íze is, szikár, kicsit kesernyés, igazi vigasztaló, békítő ital, amiképp a levendula mint növény maga is az. Különlegességet a Brill is tartogatott: spárgapárlatot készítettek, hogy legyen mit felszolgálni spárgás ételek, hollandi mártás, pikáns sajtos falatok mellé. Érdeklődés éppen lett volna a Márton és lányai bronzérmes Juniper Fenyővíz párlata iránt is, de Mártonék idén nem hoztak kóstolót. Maradt azért bőven felfedeznivaló így is.

Megkóstolhattuk például a Gyulai Pálinka Manufaktura Madárberekenye pálinkáját. Igen, azokról a narancsszínű bogyókról van szó, amelyek sok utcát díszítenek Magyarországon mindenfelé, s amelyekről sokan talán azt is hitték, mérgező. Pedig nem. Ha valaki nem szereti az illatos, édeskés gyümölcsöket, inkább a szikár ízű, még csak nem is fanyar italokra esküszik, annak ízleni fog. A házi szilvapálinkákról talán sokunkban él még mindig az a kép, hogy azok olyan nem annyira zamatos, kicsit kesernyés ízű, veretes ízű italok, csípősek és súlyosak, mint a sors. A nagygombosi érlelt pálinka (Destillata-ezüstérem) nem ilyen. Kéken, áttetszően fodrozódik a szájban, inkább a könnyedebb ízű friss szilva édes húsát, levét idézi, meg gondtalan nyarakat, pedig hétféle szilva párlatát barrikolták, s annak a végeredménye akár keserű is, bánatos is lehetne, mint egy búsuló betyár.

Képek: Székelyhidi Balázs/Magyar Nemzet