A Pixar megalkotta talán eddigi legjobb filmjét a Wall-e vagy a Némó nyomában után, így feladta a leckét önmagának. A Fel! olyannak mutatja a világot, amilyen valójában: élettel és fájdalommal telinek. Egyes mozikban 3D-ben is meg lehetett nézni a filmet, de az a technika itt kicsit tompította a színeket, melyek lenyűgözőek. Ez a film sokkal inkább a felnőtteknek szól, mint a gyerekeknek. Van benne szomorúság, gyász, harc és továbblépés.
A nyitó képsorok megérintik a nézőt. Egy kisfiú, Carl elmegy a moziba és a szokásos híradóban meglátja nagy kedvencét, Charles Muntzot, egy felfedezőt, aki egy paradise fallsbeli óriásmadárról beszél a nagyérdeműnek, akik szerint csak hazudik, így a „hős” megesküszik, hogy a madár egy élő példányával tér vissza. A csendes kis Carl példaképét szeretné követni és léggömbjével elrepülni a dél-amerikai Paradise Fallsra. Találkozik egy izgalmas, propellerszájú lánnyal, Ellie-vel, aki ugyanúgy rajong a felfedezőért, mint ő. Felnőnek, összeházasodnak és megöregszenek anélkül, hogy gyermekkori álmaikat és a kalandokat átélték volna. Ez a néma előjáték tökéletes húzás volt a Pixar részéről. Pár perc alatt a szívünkbe zárjuk a szereplőket, megértjük, mi is az a mély érzelem, ami összeköti őket. Amikor Ellie meghal, a megözvegyült Carlnak egy cél lebeg a szeme előtt: beteljesíteni a feleségének tett ígéretet. A nő minden vágya ugyanis az volt, hogy Paradise Fallson éljen egy vízesés mellett. Így Carl az öregotthon helyett léggömböket kötöz a házához és elrepül. Nem is sejtheti, hogy van egy potyautasa, egy 7-8 év körüli kisfiúcska, Russell. És egyikőjük sem számít arra, mi is vár rájuk a kaland során. Találkoznak Muntzcal és kismillió kutyájával, akik egy elektronikus nyakörv segítségével képesek beszélni. És persze mondanom sem kell, ellopják a nagy felfedező hőn áhított madarát.
A film forgatókönyvét még 2004-ben kezdték írni. A repülő ház ötlete a film rendezőjétől, Pete Doctertől ered, aki úgy gondolta: milyen jó is lenne egy házzal elrepülni a hétköznapok szürkeségéből. A filmet talán a „jön az öregség” és a „befejezetlen szerelem” kategóriája közé lehetne sorolni, hiszen Carl folyton azon gondolkodik, hogy elvesztette a feleségét. Charles Muntz karakterét Charles B. Mintz rajzfilmproducerről mintázták, aki ellopta Walt Disney sikerkarakterét, Oswaldot, a szerencsés nyulat, így Mintznek, Disney kérésére, muszáj volt elkészítenie egy másik hasonlóan jó karaktert, amely Mickey egér lett. Mintz, csakúgy, mint Muntz, végül megkapta méltó büntetését.
Docter azt szerette volna, ha Carl teste egyforma lenne: négyzetes alakja van, ami a házát szimbolizálja, miközben felesége teste egy lufihoz hasonlít. Jóval nehezebb volt élethűen ábrázolni a szereplők ruháit, mint egy 10 000 léggömbös házat, s egy új program szimulálta Kevin, a madár színes tollazatát. Ahhoz, hogy meganimálhassák az idős Carlt, a Pixar alkalmazottjai saját szüleiket és nagyszüleiket vizsgálgatták.
Az egész film vicces és megható, van benne minden, ami csak kell, kisfiútól kezdve a hős madárig, izgalmas kalandokig. Furcsamód nem zavar, hogyan is lehet egy nyugdíjas ennyire fürge és erős, hogyan és miért hazudtolják meg a fizika minden szabályát. Egy férfi és egy kisfiú története ez, akik elhúznak a hátukon egy házat az álmok ösvényén. A Fel! csodákat teremt és működik. Csak hátra kell dőlni és repülni.
