Janusz Kowalski lengyel politikus, a Szejm tagja, valamint a lengyel parlament energiaügyi, éghajlatváltozási és állami vagyonnal foglalkozó bizottságának alelnöke. A konzervatív, nemzeti szuverenitást képviselő politikus rendszeresen felszólal az Európai Unió baloldali energiapolitikájának káros következményei ellen. Budapestre is ezzel az üzenettel érkezett: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika fesztiválján tartott előadásában – Zöldálmok vagy stratégiai rémálmok? Az EU energiapolitikájának jövője címmel – az európai energiastratégia ellentmondásaira és veszélyeire hívta fel a figyelmet. A politikust az előadást követően kérdeztük.
– Brüsszel agresszív zöldpolitikája vajon veszélyezteti Európa energiaellátásának biztonságát? Németország például már leállította az atomerőműveit, ami tovább srófolta az energiaárakat. Az Európai Unió vajon a megfizethető energiát, magát az energiabiztonságot áldozza fel a zöldideológia oltárán?
– Igen, mert amikor Lengyelország és Magyarország úgy döntött, hogy csatlakozik az Európai Unióhoz, akkor ez még szuverén országok közössége volt. Magyarországon és Lengyelországban huszonegy, de akár 15 évvel ezelőtt is szabadon dönthettünk arról, hogy milyen forrásból állítjuk elő az áramot, de mára minden megváltozott. A zöldmegállapodás – szerintem és minden hazafias, patrióta európai polgár véleménye szerint is – egy gazdasági és politikai eszköz, mely Németország érdekeit szolgálja, és csakis a német gazdaság számára előnyös. Ennek eredményeként most energiaválságban vagyunk. Magas energiaköltségekről és energiaárakról beszélünk, miközben Lengyelországnak saját szénkészlete van, mégsem használhatjuk ezeket, hiszen a németek és a brüsszeli bürokraták úgy döntöttek, hogy az elkövetkező 10–15 évben le kell állítanunk saját erőműveinket, és helyette importálnunk kell, például a földgázt.
Úgy vélem, az Európai Unió a zöldmegállapodás és a migrációs politika miatt összeomlóban, hatalmas válságban van.
Ezért gondolom azt, hogy 2027-ben, amikor lehetőségünk lesz újratervezni az uniós költségvetést, készen kell állnunk arra, hogy visszatérjünk az EU eredeti formájához: a szuverén nemzetek közösségéhez. Hiszek abban, hogy ez lehetséges.
– Az Európai Néppárt nemrég újabb szankciókat szorgalmazott olyan orosz cégekkel szemben, mint a Roszatom, ami a paksi atomerőmű projektet is veszélyezteti, holott a jövőben ez Magyarország energiafüggetlenségének egyik alappillére. Hogy látja, az energiaellátás biztonsága nemzeti szuverenitás kérdése?
– Először is szeretném megemlíteni, hogy korábban Lengyelország legnagyobb gáz- és olajvállalatának alelnöke voltam, amely ma már a PKN Orlen része. Az elmúlt húsz évet annak szenteltem, hogy Lengyelországban az energiaforrások olyan kombinációját építsünk ki, amely független az orosz gáztól. De hangsúlyozom, ez a lengyel helyzetre és érdekekre vonatkozik. Ugyanakkor azt gondolom, hogy tiszteletben kell tartani más országok szuverenitását és érdekeit. Körülbelül húsz évvel ezelőtt Magyarországon a szocialista kormány sajnos olyan döntést hozott, amely következtében az ország energiaellátása nyolcvan-kilencven százalékban az orosz gázra épült az lekövetkező időkben. Lengyelország érdeke világos: készek vagyunk földgázt szállítani Magyarországnak, például amerikai LNG-t a balti-tengeri termináljainkon keresztül.
Az Európai Néppárt (EPP) most is Magyarországot támadja, pedig az ország pusztán érvényesíteni akarja saját érdekeit Oroszországgal kapcsolatban.
Eközben Németország és Franciaország szintén importál orosz gázt, sőt együttműködnek Oroszországgal például a mezőgazdaságban is. Ők nem hajlandók elfogadni, hogy Magyarországnak saját érdekei vannak. Ha valóban segíteni akarnák Magyarországot, akkor alternatív szállítási útvonalakat javasolnának és nem szankciókat. Donald Tusk szintén Magyarországot támadja. A Jog és Igazságosság (PiS) által vezetett kormány idején elkezdtünk tárgyalni a lengyel–magyar gázkapcsolat kiépítéséről, ami nagyon jó stratégia lett volna. Sajnos a folyamatot nem tudtuk véghez vinni, ma viszont semmilyen párbeszéd nincs a két ország között, ami Lengyelország részéről rossz döntés.
Én ellenzem, hogy Lengyelország és Magyarország egymással harcoljon – csak azért, mert brüsszeli politikusok más érdeket akarnak érvényesíteni.
– Hogyan értékeli a Tusk-kormány agresszív fellépését a Jog és Igazságosság Pártja tagjaival, magával a törvényes renddel szemben? Lengyelországban valóban politikai tisztogatás zajlik Brüsszel jóváhagyásával, és miként hat ez a lengyel demokráciára?
– Ez egy nagyon jó kérdés. Donald Tusk nem lengyel, hanem német politikus. A választást egyébként a Jog és Igazságosság párt nyerte, de Tusknak sikerült koalíciót alakítania, és most a német politikát valósítja meg – az energia- és a migrációs politikában egyaránt. Lengyelország jelenlegi migrációs politikája nagy veszélyt jelent, mert Németország illegális bevándorlók ezreit küldi át Lengyelországba, miközben Tusk nem hajlandó megfelelő rendőri jelenlétet biztosítani a határon. Lengyelországban jelenleg nincs jogállamiság. Köszönöm magyar barátaimnak, hogy dokumentálták, miként számolták fel a jogállamiságot, hogyan tették tönkre a közmédiát, hogyan támadták meg a barátainkat és kollégáinkat, köztük Marcin Romanowski volt igazságügyi miniszterhelyettest is. A Tusk-kormány támadást indított a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság ellen is. És kinek az érdeke ez az egész? Oroszországé és Németországé – mert nekik gyenge Lengyelországra van szükségük. Most minden azon múlik, megnyerjük-e az elnökválasztást. Ha a Jog és Igazságosság pártja által támogatott jelölt, Karol Nawrocki nyer, akkor kapunk egy utolsó esélyt arra, hogy az elnöki vétóval megállítsuk ezt a rendszert és az alkotmányellenes törvényeket.
– Ön nemrég megosztott egy posztot az X-en, amely szerint Németország fegyverként használja a tömeges migrációt Lengyelország ellen, ami az ország eliszlámosodásával fenyeget. Kifejtené ezt?
– Természetesen. Most egy olyan egyesület tagja vagyok, amely Lengyelország határainak védelmére jött létre – különösen a lengyel–német határszakaszon. Németország gyakorlatilag illegális migránsokat exportál Lengyelországba, miközben Donald Tusk nem hajlandó biztosítani a szükséges rendőri jelenlétet a határon. Olyan helyzetet készít elő, amelyben Lengyelország nem fogja megállítani a Németországból érkező illegális bevándorlást.
Angela Merkel tíz évvel ezelőtti döntése, hogy milliónyi illegális migránst hívott Európába, mára tragikus következményekkel járt. Ha ma bárki Dortmundra, Berlinre, Monacóra vagy Frankfurtra néz, azt látja, hogy ezek a városok összeomlottak.
A nagyvárosokban a migráció vált a legveszélyesebb tényezővé. Most Németország ezeket a problémákat Lengyelországra akarja átruházni. Lengyelország komoly belső válsággal küzd. Az egész országban – a nagyvárosoktól a kis falvakig – tiltakoznak az emberek az illegális migráció és Donald Tusk migrációs politikája ellen. Meggyőződésem, hogy a Jog és Igazságosság pártja nyerni fog a következő választáson. Rafal Trzaskowski, a Polgári Koalíció jelöltje, akit Tusk támogat, pedig veszíteni fog – mert a lengyelek nem kérnek Tusk migrációs politikájából.
– Mit gondol Ukrajna gyorsított EU-csatlakozási folyamatáról? Ön szerint a tagállamoknak, – például Magyarországnak vagy Lengyelországnak – joguk van erre nemet mondani anélkül, hogy Európa-ellenesnek bélyegeznék őket?
– Minden tagállamnak – Magyarországnak, Lengyelországnak, Csehországnak, Romániának – joga van saját érdekeit képviselni. Emlékszem, amikor agrárminiszter-helyettesként dolgoztam, nagyon jó kapcsolatot ápoltam a magyar kollégáimmal. Egyetértettünk abban, hogy meg kell védenünk a saját gazdáinkat.
Magyarországnak joga van a saját érdekeit képviselni, ahogyan Lengyelországnak is!
A lengyel–magyar kapcsolatok általában jók. Most viszont olyan lengyel kormány van hatalmon, amely konfliktust keres Magyarországgal. Ez hiba, mert Magyarország sosem fordult Lengyelország ellen.
Ez is mutatja, hogy Donald Tusk politikája nem lengyel, hanem német érdekeket szolgál: Németország eszközeként használja Lengyelországot, hogy támadja Magyarországot.
Igaz, Magyarország 20–25 évvel ezelőtt súlyos hibákat követett el az energiaszektorban, de tiszteletben kell tartani a magyar érdekeket, és el kell ismerni, hogy minden országnak joga van saját döntéseket hozni. Ezért is támogatom Orbán Viktort, az egyetlen olyan európai miniszterelnököt, aki valódi szuverenitással irányítja országát. Ő a magyar érdekeket védi – ahogyan én is a lengyeleket.
Borítókép: Janusz Kowalski konzervatív lengyel politikus a budapesti Ludovika fesztiválon 2025. május 8-án (Fotó: Polyák Attila)
