Első hallásra: mint aki tizenkilencre lapot húz. Első kóstolásra, vagy inkább a másodikra: meg vagyok győzve. A birs, a barack, az alma ötvenfokosan – eperfa hordóban érlelve – nagyon-nagyon szépen, telten, gazdagon adja ki a gyümölcsízeket. (Igaz, most már tudom, komoly az előnyöm sok pálinkakóstolóval szemben, mivel minden szóba jöhető pálinkagyümölcsöt élőben ismerek a gyerekkori kertekből vagy az erdei csatangolásokból. Így nem zavarnak meg a mesterséges aromák, illatok, sem az a kis vadság, ami a kökénypálinka vagy a fekete ribiszke sajátja.)
A Matheus esetében az eperfa hordó is a pálinka rock and roll egyik bizonyítéka, ugyanis a legszomjasabb fafajta. A gyümölcspárlat tíz százalékát is megiszogatja, mire elkészül a pálinka. Mégis érdemes ezekért a telt, lényegében magízmentes zamatokért a hordó gondjaira bízni a leendő italokat. A Matheus Pálinkaház a ferencesekhez és a ferences pálinkareceptúrához köti gyökereit, ősszel Miskolcon a minoriták meg is szentelték Máté Csabáék italait. Most pedig itt az újabb nagy dobás: az első kerületi Corvin téren, a Hagyományok Házának kellemes közelségében Matheus pálinka- és kávéház nyílt.
Azért jó, hogy közel vannak a néprajzosok, a népdalénekesek, a néptáncosok, mert ők mindnyájan szeretik a pálinkát, a pálinkaházi közönség pedig őket és nyilván azt is, hogy jelenlétükkel sajátos zamatot adnak az ízléssel és nagyon nagy visszafogottsággal berendezett kétszintes vendéglátóhelynek, amelyet afféle kellemes bemutatóteremnek szánnak Máté Csabáék. Ez pedig azt jelenti, hogy – a kategórián belül persze – a tulipános poharak tartalmát viszonylag baráti áron mérik. A Matheus pálinka mellett Márton és leányai vadőszibarack-, vadmálna- és Irsai Olivér-pálinkái is a repertoárban szerepelnek.
Borok Malatinszky Csabától a villányi borvidékről, gróf Buttleréktől Egerből szintén fogyaszthatók, de mi helyszínen jártunkkor inkább a pálinkákra és a felszolgált ételekkel létrejövő harmóniára koncentráltunk. Különös tekintettel a 60 fokos almapálinka hozzáadásával készült tatár bifsztek és a szintén 60 fokos feketeribiszke-pálinka összefüggéseinek rejtelmeire koncentráltunk. Előttünk ugyanis ott járt egy híresség, aki még sosem kóstolt fekete ribiszkét mint gyümölcsöt, és szilárdan kijelentette a belőle készült „égett borról”, hogy az borspálinka. Hát ez miképpen lehetséges? – kérdezték a hozzáértők is. A későbbi nyomozás a pálinkakóstolás előtt fogyasztott fűszeres húskrémre terelte a gyanút. A helyszínen elvégeztük hát mi is a kísérletet. Egy falat tatár, egy korty feketeribiszke-pálesz az erősebbikből. De semmi. Amikor az idei HunDeszt-díjkiosztón először kóstoltam a 60 fokos fekete ribiszkét, Máté Csaba azzal ajánlotta, hogy ez ugye a hölgyeknek is ízlik, mert nem is lehet érezni rajta, milyen erős. Tényleg nem lehetett, behízelgő gyümölcsíze volt, mint első kortyra most is. Második próbára azonban megszületett a szánkban a „borspálinka”. Összecsengett a tatár borsíze a ribiszke sötétebb, kesernyésebb, rejtőzködőbb regisztereivel. De azt egy szóval sem mondtam, hogy kellemetlen élmény lenne, inkább csak meghökkentő. És ki tudja, hányféle kiszámíthatatlan ízharmónia, különleges élmény vár még felfedezésre.
A Matheus napi ételkínálata egyébként egyszerű, hideg mangalica- és szürkemarha-húsokra épül: kolbász, sonka, tarja jó minőségű magyar alapanyagokból, a kecskesajt szintén helyi termék, és minden héten valami újdonság, tatár- vagy libatepertő, vagy valami más. Hogy az alapdesszert éppen a csokis brownie, azon első hallásra elcsodálkoztam, másrészt egyáltalán nem csodálkoztam el. Az biztos, hogy a pálinka–csokoládé duettet, ha mód van rá, nem szabad kihagyni, mert csodákat rejteget, másrészt viszont a brownie nem az a kifejezetten nyereg alatt puhított ősmagyar sütemény, elkészítési technikája is idegen a magyar szokásoktól. De szerencsére a matheusosok megnyugtatnak, lesz aszalt gyümölcs is, lesz gyümölcsös sütemény is, főként mert a pálinkával a pite, a rétes, a lekváros kifli is csodálatos.
A hosszú délután során megtudtam, hogy több, számomra természetes íz, illat – például a bodzáé, a vilmos körtéé, a fekete ribiszkéé, a kökényé – másoknak nem természetes, hanem külön szokni kell. Ezért bizonyos szótárakban a belőlük nyert pálinkák az ínyencség címszó alatt szerepelnek. Meg is kérdeztem a Matheus egyik munkatársát, Földvári Zalánt, hogy ha ínyencpálinkák vannak, akkor akadnak-e bevezető, ráhangoló pálinkák is, amelyeket olyanoknak ajánlanak, akik nem szoktak alkoholt vagy töményet inni. Ő a meggyet, az almát és a barackot szokta kóstoltatni ilyen célból, s ha már beszélgetünk, hozzáteszi: azt szokták tanácsolni, hogy a 44 fokos és a 60 fokos pálinkát 12-13 Celsius-fokon fogyasszák, az ötvenfokosat pedig 15-16 fokon. És ha már kávéház, saját Matheus-kávékeverékük van, igazi újhellenisztikus termék, ugyanis van benne ausztrál, dél-amerikai és afrikai kávé. A globalizáció kora előtt aligha jöhetett volna létre egy ilyen keverék, s ezt is egy magyar család szállítja.
A pálinka- és kávéház valahogy fokozatosan nyílik meg, múlt hét vége óta látogatható, de kedd délután ötkor tart Balázs Géza nyelvészprofesszor előadást a pálinka történetéről, s aztán a falakon képeken tanulmányozni is lehet az „égett bor” magyar genezisét. A későbbiekben időszaki kiállítások, könyvbemutatók, csendes, leülős, beszélgetős-éneklős estek is várnak néha a betérőkre.
