Lehel kürtje a legenda szerint nemcsak harcra hívó hangszer volt, hanem halálos fegyver is. Egyik legszebb mondánk kötődik hozzá, amelynek legismertebb változata Kálti Márk Képes krónikájából maradt ránk:
„955-ben, I. Ottó uralkodása alatt történt, hogy a magyarok Németországot erősen feldúlták, de amikor Augsburg városához értek, ott erős ellenállásra találtak. A város melletti Lech-mezőn vívott véres csatában a németek a magyarokat megszorították, egy részüket kegyetlenül legyilkolták, másokat pedig fogságba vetettek. Azon a helyen foglyok lettek Lehel és Bulcsú kiváló kapitányok és a császár elé vezették őket. Mikor a császár kérdezte, miért olyan kegyetlenek a keresztények iránt, azt mondták: »Mi a legfőbb Isten bosszúja vagyunk, tőle küldve ostorul hozzátok. Ti akkor fogtok el bennünket és öltök meg, amikor mi megszűnünk titeket üldözni.« A császár azt mondta nekik: »Válasszatok magatoknak halált, amilyent akartok!« Lehel így felelt: »Hozzátok ide kürtömet, amelybe előbb belefúvok, aztán felelek neked.« Odavitték a kürtöt, és a császárhoz közeledve, mikor nekikészült a kürtfúvásnak, erősen homlokon vágta a császárt, kit egy csapással megölt, s azt mondta neki: »Előttem fogsz menni és szolgálni nekem a másvilágon.« Mert az a hite a szittyáknak, hogy akiket életökben megöltek, azok szolgálni tartoznak nekik a másvilágon. Haladéktalanul lefogták őket, és Regensburgban bitófán megfojtották.”
A monda háttere az augsburgi csatára utal. Köztudott, hogy a magyarok a 10. században előszeretettel kalandoztak elsősorban a nyugati országokba, ahonnan mindig hatalmas zsákmánnyal tértek vissza. Ekkor született az a mondás is, hogy „a magyarok nyilaitól ments meg, Uram minket!” A nyugati országok azonban egy alkalommal összefogtak, s amikor 955-ben a magyarok Augsburg városát szemelték ki, első alkalommal csatát vesztettek. A magyar vezérek zömét megölték, néhányukat – Lehel, Bulcsú, Taksony és Súr vezéreket – azonban elfogták, s I. Ottó német–római császár elé vitték. Tulajdonképpen az augsburgi esemény zárta le a kalandozások időszakát.
A mondában említett kürttel hozták később kapcsolatba a jászok által féltve őrzött, elefántagyarból készült csorba kürtöt. Arra, hogy mikor s milyen módon került a Jászságba, semmilyen írásos bizonyíték nem maradt ránk. Történetkutatók szerint feltehetőleg Kijevben készült, egy olyan műhelyben, ahol a bizánci stílusjegyeket nagyon jól ismerték.
Egyes feltételezések szerint a 13. században Magyarországra betelepülő jászok hozták magukkal mint hatalmi jelvényt, hiszen minden időben a jász kapitányok méltóságjelvényeként szerepelt. A jászok szimbólumaként a jász identitás, összetartozás egyik sajátos kifejezője volt. A kezdeti időszakban jászok kürtjeként említik, s csak a későbbiekben, a 16. századtól kapcsolják hozzá a mondában szereplő kürtöt. Valaki felfedezhette, hogy a jászok őriznek egy csorba kürtöt, s ez talán az egykori legendás Lehel vezér kürtje lehetett. Bizonyíték azonban ugyanúgy nincs erre, mint az ellenkezőjére. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Lehel a 10. században élt magyar vezér volt, a jászok viszont ekkor még valahol Ázsiában éltek. Így nehéz igazán kapcsolatba hozni Lehel magyar vezért az észak-iráni eredetű jászokkal.
A Jászságban több helyi legenda él a kürtről. Az egyik úgy szól, hogy a tatárjárás idején Jászfényszaru határában rejtették el a kürtöt, és később szántás közben egy eke forgatta ki a földből, ekkor csorbult meg. Egy másik helyi monda szerint nem Jászfényszaruban, hanem Jászárokszálláson, egy patak medrében rejtették el, és ott is találták meg. Innen a neve: Szarvágy-patak.
A kürt egyébként nem dallam-, hanem jelzőkürt. Sokáig tartotta magát az a helyi hiedelem, hogy kizárólag Lehel vezér volt képes megszólaltatni. 1898-ban azonban Káldy Gyula, az Operaház akkori igazgatója Beck Péter kürtössel elment Jászberénybe, s megszólaltatták a kürtöt. Ezt a dallamot le is kottázták. A kürt hangjának első rádiófelvétele 1953-ban történt, amikor a Falurádió riportere Dévaványáról Jászberénybe vitte Kádár Ferenc kürtkészítő népművészt, hogy szólaltassa meg a híres kürtöt. Ezt a dallamot őrzi ma is a rádió hangarchívuma, s az internetről is letölthető.
„Magyar ereklyék és jelképek” sorozatunk következő részében a gulyásról s annak eredeti magyar hozzávalóiról – mint a makói hagyma, a kalocsai paprika vagy a szürke marha – lesz szó.
