Élet a Titánon, a Szaturnusz legnagyobb holdján?

Létezhet-e élet a Titánon, a Szaturnusz legnagyobb holdján? – teszi fel a kérdést a Science Monitor. „Földi élet” bizonyosan nem, a tudósok azonban most azt vizsgálják, lehetséges-e a „nem földi élet” a Naprendszerben. A Kajmán-árok padozatán, 5000 méter mélységben fedezték fel a világ legmélyebben fekvő vulkánjait. A Karib-tenger alatt húzódó mélyedés fenekét brit kutatócsoport térképezte fel. „Csodálatos volt látni, ahogy a világ legmélyebb vulkánjai kiemelkednek előttünk a sötétből” – meséli dr. Jon Copley, az expedíció vezetője.

The Christian Science Monitor (www.csmonitor.com)

Létezhet-e élet a Titánon, a Szaturnusz legnagyobb holdján? – teszi fel a kérdést a Science Monitor. „Földi élet” bizonyosan nem, a tudósok azonban most azt vizsgálják, lehetséges-e a „nem földi élet” a Naprendszerben.

A Mars homoksivatagjaitól kezdve a távoli CoRoT–9b exobolygó hideg felszínéig a kutatók mindig folyékony vizet kerestek a bolygókon – ez ugyanis alapvetően szükséges az élethez, legalábbis ahhoz a fajtájához, amelyet mi ismerünk. Nem csoda hát, hogy ezen a feltételen van a hangsúly: ezeket a fajta élőlényeket legalább megismernénk.

Ha a Titánon, mely a „nem földi élet” kutatóit leginkább érdekli, létezik is valami, amit mi „élőlénynek” nevezünk, az bizonyosan nem olyan, amit az ember valaha is látott, vagy egyáltalán el tud képzelni. Először is bizonyára rettenetesen büdös – William Bains, a Massachussets Institute of Technology (MIT) kutatója szerint leginkább olyan szag lehet a holdon, mint amilyet egy nagy adag záptojás áraszt –, a nagy adagban megtalálható hidrogén-szulfid és foszforhidrogén, mellyel a hipotetikus élőlény táplálkozhat, az emberi orr számára szinte kibírhatatlanul rossz szagú.

A University of Arizona professzora, Jonathan Lunine még tovább megy: szerinte az sem biztos, hogy egyáltalán felismernék a titáni életet, még akkor sem, ha szembejönne velünk az utcán. „Különleges szerkezeti elrendeződések után kutatva talán sikerülne megtalálnunk a lehetséges élőlényeket” – mondja a férfi.

Az érdeklődés a Cassini űrszonda Szaturnusz-közelbe érkezte óta növekedett meg a különös hold iránt. A Titán ugyanis sok tekintetben a leginkább Föld-szerű hely a Naprendszerben: van légköre, bár olyan sűrű, hogy a szem is alig tud áthatolni rajta, van eső, folyók és tavak. Felhői és tengerei pedig nagy tömegben tartalmaznak szénhidrogéneket, a földi élet alkotórészeit.

Az egyetlen probléma, hogy a holdon állandó a mínusz 187 Celsius-fokos hideg. Hogy a szénhidrogének hogyan lehetnek képesek összekapcsolódni ilyen alacsony hőmérsékleten, még nem megoldott kérdés. Vélekedések szerint a szilícium helyettesítheti a szént, ez azonban csupán találgatás. Az efféle megválaszolatlan kérdések megoldása érdekében Lunine és csapata egy Titán-járó tervein dolgozik, mely az egyik tóba érkezve adatokat küldene az ott találtakról a Földre. A projekt még nem készült el, és ha ez be is következik, még a NASA-nak is rá kell bólintania, amit az űrügynökség jelenlegi pénzügyi helyzetében nem lesz könnyű elérni.

BBC (bbc.co.uk)

A Kajmán-árok padozatán, 5000 méter mélységben fedezték fel a világ legmélyebben fekvő vulkánjait. A Karib-tenger alatt húzódó mélyedés fenekét brit kutatócsoport térképezte fel. „Csodálatos volt látni, ahogy a világ legmélyebb vulkánjai kiemelkednek előttünk a sötétből” – meséli dr. Jon Copley, az expedíció vezetője.

A hivatalosan „fekete füstölőnek” (black smoker) nevezett vulkáni kürtők olyan magas hőmérsékletű vizet lövellnek ki, mely képes akár az ólom megolvasztására is. A csapat a University of Southampton Nemzeti Óceántani Központ (NOC) megbízásából kutat a Karib-tengeren.

A felfedezést két egyedi tervezésű járműnek köszönhetik: először az Autosub 6000 elnevezésű eszközzel alaposan feltérképezték az óceán felszínét, csak ezután küldték le a nagy felbontású képek készítésére képes HyBIS-t, mely felvette a működő kürtőket. „Olyan volt, mintha egy másik világ felszínén sétálnék – eleveníti fel az élményt Bramley Murton, aki a HyBIS útját vezérelte. – Az ásványi tornyok szivárványszíne, a mikrobák kéken fénylő szőnyege... Sosem láttam még effélét.”

A tengermély feltérképezésével a kutatók szeretnék jobban megérteni az óceán élővilágának működését, hogy hatékonyabban védhessék a kihalás szélére sodródott fajokat. A tudósok azonban a jelenlegi helyzet szerint nem sokáig élvezhetik az érintetlen környezetet, a bányászoknak ugyanis éppen azok feltárása áll az érdekében, hiszen a kürtők falában és a kilőtt kőzetek között rengeteg értékes anyag található: többek között arany, ezüst, réz és cink.

Egy aprócska kanadai cég, a Nautilus Minerals már meg is kapta az engedélyt Pápua Új–Guinea kormányától az első mélytengeri fúrás megkezdéséhez a Bismarck-tengeren, a felszíni készletek csökkenésének köszönhetően pedig ez csak egy igen hosszú folyamat első lépése. Rick Steiner, a University of Alaska volt biológusa szerint, akit megkértek a Nautilus terveinek vizsgálatára, a fúrás romboló hatása olyan tengeri fajok kihalását okozhatja, melyeket talán még nem is ismerünk.

A Nautilus vezetője elismeri az okozott kárt, úgy véli azonban, az egyrészt nem helyrehozhatatlan, másrészt sokkal kisebb, mint amennyit ugyanennyi nyersanyag felszíni fejtése okozna. A Nautilus sikerétől sok minden függ: Steven Rogers vezérigazgató szerint nehéz megjósolni a pontos hasznot, az lehet néhány tízmillió dollár, de akár 300 millió is.

Ha a fúrás jövedelmezőnek bizonyul, az akár új, mélytengeri aranyláz kialakulását is hozhatja magával.