Kezdődhet a visszaszámlálás

Kevesebb mint két hónap múlva rajtol a 19. labdarúgó-világbajnokság a Dél-afrikai Köztársaságban. Hetente jelentkező sorozatunkban az egyes csoportok erőviszonyait igyekszünk feltérképezni, beszámolunk a csapatok felkészüléséről, a várható keretekről és az esélyekről. Kezdésként az A jelű kvartett kerül górcső alá, melynek a házigazdán kívül tagja Mexikó, Uruguay és a legutóbbi ezüstérmes, Franciaország.

A hazai drukkerek nagy bánatára valószínűleg kimarad a keretből a válogatott góllövési csúcsát tartó Benni McCarthy, aki jelenleg a Blackburn Rovers csapatának kötelékébe tartozik. A keret leginkább a dél-afrikai bajnokságban pallérozódó játékosokból tevődik össze, az Európában játszók közül a Portsmouth-t erősítő Aaron Mokoena, az Everton kulcsjátékosának tekinthető Steven Pienaar, valamint a Gera Zoltán csapatában, a Fulhamben jobbára a kispadot koptató Kagiso Dikgacoinak van esélye a csapatba kerülésre

Az otthon futballozók közül Katlego Mphelára, Siyabonga Nomvethére, valamint Matthew Boothra érdemes odafigyelni. Előbbi óriási szabadrúgásgólt lőtt a spanyoloknak a már említett Konföderációs Kupa-elődöntőben, Nomvethe pedig komoly európai múlttal is rendelkezik, játszott már többek között az Udinesében és az Empoliban, valamint a svéd és a dán élvonalban is, ráadásul 2002-ben győztes gólt lőtt a világbajnokságon Szlovénia ellen. A majd két méter magas, korábban Oroszországban is megfordult Booth pedig azért is kitűnik a csapatból, mert ő az egyetlen fehér bőrű játékos Parreira keretében. Rajtuk kívül a beszédes nevű Surprise Moriri, Teko Modise és Siphiwe Tshabalala nevét érdemes még ízlelgetni a vb kezdetéig.

Mexikó

A mexikói válogatott mindig üde színfoltja a labdarúgó-világbajnokságoknak, a latin futballt kedvelők számára valóságos felüdülést nyújt az aztékok látványos, gólra törő, elveszett labdát nem ismerő futballja. A csapat nem nevezhető éppen zöldfülűnek a vb-k történetében, hiszen ezt megelőzően 13 alkalommal sikerült kvalifikálnia magát a legrangosabb eseményre, igaz, a negyeddöntőig eddig csupán kétszer sikerült eljutnia, 1970-ben és 1986-ban, tehát csak akkor, amikor házigazda volt. Azóta persze bizonyított eleget a zöld mezes csapat, 1999-ben például megnyerte a Konföderációs Kupát, s volt már ezüst- és bronzérmes is a Copa Américán, hogy a már-már kisajátított, az észak- és közép-amerikai országok részvételével megrendezett Arany-kupáról ne is beszéljünk.

A nemzeti csapat barátságos mérkőzések egész sorával készül a dél-afrikai megmérettetésre, idén már négy mérkőzésen van túl. Ezeken három győzelmet (Bolívia 5-0, Új-Zéland 2-0, Észak-Korea 2-1) aratott, valamint egy döntetlent ért el (Izland 0-0). A későbbiekben pedig összeméri még erejét Ecuador, Szenegál, Angola, Chile, Anglia, Hollandia és Olaszország legjobbjaival is. Látható, hogy csupa olyan futballkultúrából érkező ellenfelet választott Javier Aguirre szövetségi kapitány, amilyenekkel a csoportban is találkozni fognak.

A Concacaf-zóna selejtezőiben másodikként végzett azték válogatott jobbára az otthon szereplő labdarúgókra épít, de jó pár Európában futballozó játékos is számíthat meghívóra. A hazaiak közül Gerardo Torrado, Omar Bravo, Francisco Palencia és Cuauhtémoc Blanco neve ismerős lehet. Előbbi 107-szeres válogatott, s korábban játszott már a Tenerife, a Sevilla és a Santander csapatában is, most pedig a Cruz Azult erősíti. Utóbbi pedig azzal a két lábbal kiemelős cselével szerzett sok-sok rajongót magának, amelyet az 1998-as seregszemlén a dél-koreai válogatott ellen mutatott be. Blanco jelenleg a Veracruz csapatában játszik. Érdemes lesz még figyelni Javier Hernándezre is, aki a napokban kötött szerződést a Manchester Uniteddel, s a vb egyik nagy felfedezettje lehet. Az európai élvonalból Márquez (Barcelona), Salcido, Rodríguez (PSV), Osorio (Stuttgart), Moreno (AZ), Guardado (Deportivo), Giovani (Galatasaray), az öccse, Jonathan (Barcelona), valamint Castillo (Dnipro), Franco (West Ham United) és Vela (Arsenal) kerülhet be a keretbe.

Javier Aguirre 2001–2002-ben, tehát a nyolc évvel ezelőtti világbajnokság idején is vezette már a nemzeti csapatot, utána pedig hét évig dolgozott a spanyol élvonalban, előbb az Osasuna, majd az Atlético Madrid csapatainál. Aguirrének azok után kellett rendet tennie a csapatban s kivívni a világbajnoki részvételt, hogy a svéd Sven-Göran Eriksson valósággal megbukott a mexikói kispadon. Azon, amelyen Orth György és Fekete Árpád is ült egykoron. A csapat nagy valószínűség szerint Uruguayjal lesz nagy harcban a továbbjutásért, de akár komoly meglepetést is okozhat Dél-Afrikában.

Uruguay

A kétszeres világbajnok, kétszeres olimpiai bajnok, tizennégyszeres Copa América-győztes Uruguay mindig sötét lónak számított. S bár mindig voltak ügyes játékosai, 1950 óta szinte egyetlen alkalommal sem sikerült a végső siker közelébe férkőznie (1954-ben és 1970-ben negyedik lett). A legutóbbi, németországi tornára nem is tudott kijutni, négy évvel korábban pedig már a csoportkörben kiesett. Sokan emlékeznek még, hogy Morales az egyébként 0–3-ról 3–3-ra megmentett összecsapás utolsó pillanataiban akár a győztes gólt is megszerezhette volna s kivívhatta volna a nyolcaddöntőbe jutást, ha nem fejel két méterről az üres kapu mellé.

Ha csak a várható kezdőcsapatot vesszük számításba, az uruk igen erős csapattal érkeznek majd Afrika legdélebbi csücskébe, hiszen valószínűleg helyet kap majd a csapatban a Lazio első számú kapusának számító Muslera, a Juventust erősítő (?) Cáceres, a Fenerbahcéban játszó Lugano, a Villarrealban legutóbb győztes gólt szerző Godín, valamint az európai topfutball egyik leggólerősebb játékosa, az Ajaxban szereplő Suarez, illetve Cavani (Palermo) és Diego Forlán (Atlético Madrid) is. S akkor még nem beszéltünk a Catania egyik kulcsjátékosáról, Martínezről, vagy a Portóban több poszton is bevethető Fuciléről. S ott lesz valószínűleg Sebastian Abreu is, aki nemcsak hórihorgas termetével, de kihagyott helyzeteivel is felhívta már magára a figyelmet.

Oscar Washington Tabarez személyében egy sokat tapasztalt szakember ül majd az uruguayi kispadon. Tabarez volt már edző Olaszországban (Cagliari, Milan) és Spanyolországban (Oviedo) is, igaz, egyik helyen sem tudott maradandót alkotni. Jelenleg negyedik éve övé a válogatott felkészítésének feladata. A csapat, mely utolsóként szerzett jogot az indulásra, legutóbb a csoportellenfél Franciaországgal egy selejtezőcsoportban szereplő Svájcot verte meg 3–1-re, legközelebb pedig Izrael vár a világoskék-fekete mezt és nadrágot viselő csapatra.

Franciaország

Raymond Domenech szövetségi kapitány ha akarná, csak idegenlégiósokból is összeállíthatná világbajnoki keretét, s természetesen az sincs kizárva, hogy végül így is tesz. A hazai sajtó és szurkolók által is erősen bírált, olykor a végletekig kritizált szakember csökönyösségével az európai futball egyik különcének számít, akit ezek a bírálatok nem igazán tántorítanak el a saját maga által kijelölt céltól. Domenech helyzete még akkor sem volt túlságosan biztató, amikor csapatával bejutott a 2006-os vb fináléjába, amelyet végül el is vesztett a csapat az olaszok elleni tizenegyespárbajban. (Emlékezhetünk, Trezeguet volt az egyetlen hibázó, Fabio Grosso pedig a mindent eldöntő tizenegyest értékesítő játékos.)

A Les Bleus (kékek) tehát mindenképpen roppant erős kerettel érkezik majd Dél-Afrikába, s biztosan lesznek majd nagy sztárok, akik kimaradnak belőle. A válogatottsági gólok tekintetében harmadik helyen álló Trezeguet-nek például aligha van esélye bekerülni a csapatba, elvégre ebben a szezonban sokat volt sérült, s ha egészséges is volt, jobbára csereként jutott szóhoz az idén bukdácsoló Juventusban. A légiósokon kívül leginkább a Lyon, a Bordeaux és a Marseille egy-két játékosának van esélye meghívót kapni a vb-keretbe, a többi, a barátságos találkozókon kipróbált ifjú tehetségnek aligha. Kérdés persze az is, mennyien sérülnek meg a hátralévő időben. Jean-Alain Boumsong és William Gallas például már kidőlt a sorból, ám a világbajnokság kezdetéig még felépülhetnek. A hazaiak közül a három kapus, Lloris, Mandanda és Carrasso, valamint Boumsong, Gourcuff, Toulalan, Govou, Alou Diarra, Gignac és Gomis számíthat a csapatba kerülésre.

A légiósok száma jóval nagyobb lehet, s Thierry Henry és Patrick Vieira utazására is van esély. Ha csak a legjobbakat nézzük, Malouda, Ribéry, Nasri, Anelka vagy Benzema már önmagában is képes lehet célba juttatni a csapatot, pláne, ha belőlük sikerül igazi csapatot kovácsolnia Domenechnek. A szövetségi kapitány munkáját egyébként olyan korábbi sztárok segítik majd, mint az 1998-as világbajnoki címet nyert együttes tagja, Alain Boghossian, vagy a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának egyik legnagyobb kapusegyénisége, Bruno Martini.

A felkészülés során a francia csapat eddig Spanyolországgal játszott, 2–0-ra kikapott, a továbbiakban pedig Costa Rica, Tunézia és Kína ellen lép majd pályára. A válogatott az európai pótselejtezőkön vívta ki a szereplés jogát, miután egy emlékezetes párharcban felülmúlta Írországot. Dublinban azóta sem tudták elfeledni Henry kezezését.

Csoportmérkőzések

Június 11., Johannesburg, 16.00: Dél-Afrika–Mexikó

Június 11., Fokváros, 20.30: Uruguay–Franciaország

Június 16., Pretoria, 20.30: Dél-Afrika–Uruguay

Június 17., Polokwane, 20.30: Franciaország–Mexikó

Június 22., Rustenburg, 16.00: Mexikó–Uruguay

Június 22., Bloemfontein, 16.00: Franciaország–Dél-Afrika

MNO-tipp a csoport végeredményére:

2. Franciaország

3. Uruguay

4. Dél-Afrika