Legalább tizennyolc kölyök hancúrozik a prérikutyáknál a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A kölykök pontos számát a gondozók csak közelítő becsléssel tudják megállapítani, hiszen sosem lehet biztosan tudni, hogy az összes állat a felszínen van-e, vagy némelyikük a föld alatti üregekben tartózkodik. A több alkalommal ismételt megfigyelések alapján azonban a tizennyolcas szám a legvalószínűbb. Ez a sok kölyök természetesen nem egy anyától született, hiszen a nőstény prérikutyák ellésenként általában 2-4, ritkán 5 utódot hoznak a világra. A rengeteg kölyök tehát hat-hét alomból származhat.
A kicsik valószínűleg még áprilisban születtek, ám pontos születési dátumuk nem ismeretes, hiszen – prérikutya módra – a föld alatti üregrendszer valamelyik kamrájának rejtekében jöttek a világra. A csupaszon és vakon megszülető prérikutyakölykök általában hathetes koruk körül merészkednek elő a föld alól, miután már kinyílt a szemük, és a szőrzetük is kinőtt. Az állatkerti prérikutyák esetében mindez néhány hete történt, de csak mostanra érték el a fejlettségnek azt a fokát, hogy hosszabb időt tölthetnek el az üregen kívül. Így tehát a kölyköket immár a nagyközönség is megfigyelheti.
A társas prérikutyák (Cynomys ludovicianus) az észak-amerikai füves síkságok, a prérik lakói Montanától egészen Texasig, a Rio Grande partjáig. Rendszerint nagy közösségeket, kolóniákat alkotnak, és kiterjedt üregrendszereket építenek ki a föld alatt. A bonyolult, szövevényes járatok levegőjének frissességéről különleges szellőztetőrendszerrel gondoskodnak. Az üregek bejáratát ugyanis úgy alakítják ki, hogy a prérin fújdogáló szelek kiszippantsák a járatból az elhasznált levegőt.
A kis prérikutyák 28-37 napig tartó vemhesség után születnek meg. A szemük egy hónapos korukban nyílik ki, az ivarérettséget pedig második életévükben érik el, és akár nyolc évig is élhetnek.
(MNO)

Erdő Péter megszólalt, ezt mondta a Szentatyáról