Seszták Ágnes: Nem lehet mindent a kádári időkre kenni. Az utóbbi húsz év, ami pont a demokrácia és a rendszerváltás kiteljesedését hozta volna, soha nem látott morális mélypontra taszította a társadalmat. Ha annak idején a marxista etika tankönyvben könnyesre röhögtük magunkat a szocialista embertípuson, ma könnyezhetünk a szocialista demokrácia megnyomorított magyarjain. Minden fogódzó, erkölcsi iránytű eltűnt, kimosódott, nevetségessé vált. Magyarországon celebnek vagy milliomosnak jó lenni. A többiek vergődnek, vegetálnak, küszködnek és szeretnének legalább egy morzsa boldogsághoz jutni, amelynek tartalmi meghatározása szintén bizonytalan. Orbán Viktor eldobott egy nagy követ, ami beletoccsant az évtizedes állóvízbe és nagy hullámokat vetett: munka, otthon, család, egészség, rend szerepelnek pillérként az új társadalmai szerződésben, amit a nemzetnek kínál. Majdnem hiánytalan, de bővíthetjük is: környezet, tudás, idősügy.
(Magyar Nemzet, 2010. június 7.)

Egészen elképesztő dolog derült ki Sztálinról, a hidegvérű diktátorról