A vesztes hollandok nem akartak a tömeggyilkossal kezet fogni

Június 11-én a Mexikó–Dél-Afrika mérkőzéssel kezdődik el az idei labdarúgó-világbajnokság. Pontosan száz nappal a rajt előtt indítottuk el a Magyar Nemzet százrészes sorozatát, amely a világbajnokságok történetének száz – általunk kiválasztott – legérdekesebb történetét meséli el. A 75. részben folytatjuk Hollandia elveszített világbajnoki döntőjének felelevenítését. Azaz: Hollandia itt nem nyerhetett – II. rész.

Hollandia itt sem nyerhetett, a második vb-döntőjüket bukták el 1978-ban Fotó: ANP Forrás: ANP MAG

A fináléra 1978. június 25-én került sor Buenos Airesben. Akkoriban kicsit más lehetőségek között dolgozhattak a vb-re kiküldött újságírók. A döntő előtti napon például mindkét válogatott saját szállásán tartott nyílt napot az újságírók részére. A riporterek elvegyülhettek a futballisták között, szabadon kérdezhettek, s a megszólítottak válaszoltak. Ma már mindez teljesen elképzelhetetlen lenne. A kérdések és a feleletek is közhelyszerűek voltak. Miközben az argentin csapat valamennyi játékosa nagy magabiztossággal arról beszélt, hogy a vb-t senki más nem nyerheti meg, csak ők, addig a hollandok már-már hihetetlen szerénységgel fogalmazták meg gondolataikat. Hollandia osztrák szövetségi kapitánya, Ernst Happel egy kicsit azért tovább ment. Ő azt mondta, hogy: „Nem készülünk semmi ördöngösségre, azt játsszuk, amit szoktunk. Támadunk, s csapatjátékban feltétlenül jobbak vagyunk az argentinoknál.”

A meccs: 

XI. labdarúgó-világbajnokság, döntő: Argentína–Hollandia 3-1 (1-0, 1-1, 2-1)
Buenos Aires, 78 ezer néző. Vezette: Gonella (olasz)

Argentína: Fillol – Olguin, U. Galvan, Passarella, Tarantini – Ardiles, Gallego, Kempes – Bertoni, Luque, Ortiz. 
Hollandia: Jongbloed – Jansen, Krol, Brandts, Poortvliet – R. Van de Kerkhof, W. Vande Kerkhof, Neeskens, Haan – Rep, Rensenbrink.  

Gól: Kempes (39., 105.), Poortvliet (82.), Bertoni (115.)

Még el sem kezdődött a meccs, máris kisebb balhé tört ki, amelyet nyugodtan tekinthettünk a lélektani hadviselés részének. A két ország himnuszának elhangzása után váratlan dolog történt: Van de Kerkhof begipszelt keze miatt vita támadt. Az argentin játékosok egyszerűen nem akarták, hogy a holland így játszhasson, bár korábban négy mérkőzést, így küzdött végig. Nyolcperces huzavona után végre megengedték, hogy mégis szerepeljen. 

Mindez arra volt jó, hogy az amúgy is hallatlanul ideges hollandokat még jobban kihozzák a sodrukból.

A 82. percig úgy tűnt, minden a házigazda kénye-kedve szerint alakul. Kempes a 39. percben Argentína részére szerezte meg a vezetést. Nyolc perccel a lefújás előtt a kétségbeesetten rohamozó hollandok mindent egy lapra tettek fel, s Poortvliet egyenlíteni tudott. Új mérkőzés kezdődött.

A meccs addig sem nélkülözte a durva jeleneteket, de a hosszabbításban egyre-másra következtek azok a jelenetek, amelyeket a világ nem szívesen nézett. Ennél azonban sokkal lényegesebb volt, hogy Argentína a ráadás 30 percében jobban játszott, mint Hollandia. Ez, na meg a két argentin gól döntötte el a világbajnoki aranyérem sorsát.

„Félelmetes légkörben nagyon izgalmas döntőt vívtunk” – mondta el a hollandok osztrák szövetségi kapitánya, Ernst Happel. „Úgy éreztem, hogy az egyenlítő gól után felülkerekedünk, játékosaimat azonban megviselték a körülmények, nem tudtak újítani. Nagyon sajnálom, hogy négy év után ismét csak ezüstérem jutott az aranyat annyira vágyó Hollandiának. Nem tudom, hogy ez a mostani döntő színvonalasabb volt-e, mint a négy évvel ezelőtti, mert az akkori mérkőzést csak televízión néztem. Abban biztos vagyok, hogy a játékvezető nem volt mellettünk, s hogy néhány játékosunk teljesítménye is elmaradt a várakozástól. 

Úgy látszik, a labdarúgásban nincs szerencsém, a játékkaszinókban kellene talán próbálkoznom. A Bruges csapatával elveszítettük a BEK-döntőt, most meg a hollandokkal a vb-döntőt.

Az osztrák szakember finoman pendítette meg az elfogultan bíráskodó Sergio Gonella ténykedését. Tény, az olasz sípmester tudta, mi a dolga. Ami a légkört illeti, az valóban félelmetesnek bizonyult, s szinte megbénította a hollandokat.

Ruud Krol ennél sokkal durvábban fogalmazott: „A játékvezető katasztrofális volt, minden ítéletével ellenünk fordult. A harmadik gólnál Kempes lesen volt. Nem nyerhettünk!”

Ezzel a véleményével nehezen lehetett vitatkozni. 

Hollandia a meccs után azonnal lelépett

A döntő utáni nagy ünneplésben alig tűnt fel, hogy a kupa átvételekor csak a győztes argentinok sorakoztak föl a rendező ország, valamint a FIFA vezetői előtt. A hollandok a mérkőzés lefújása után pillanatok alatt az öltözőbe vonultak, majd elhagyták a találkozó színhelyét, s ezzel megszegték a holland külügyminisztérium utasítását, amely szerint a FIFA által előírt minden rendezvényen részt kell venniük. 

Szemben Jorge Videla tábornok, akivel a hollandok nem akartak kezet fogni (Fotó: ANP)

Erre a rendelkezésre azért volt szükség, mert a vb előtt több játékos kijelentette, hogy ha netán döntőbe jutnak, sem hajlandók az eredményhirdetés alkalmával kezet fogni Videla tábornokkal, az argentin diktátorral. Hans Hamstra, a holland csapatsajtófőnöke sietett is kijelenteni, hogy távozásuknak nem politikai okai voltak. Willy van de Kerkhof, a csapat középpályása így nyilatkozott:

Egyszerűen elegünk volt abból a stadionból, azért jöttünk el olyan gyorsan. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy senki sem mondta meg pontosan, mit is kellene tennünk, hát eljöttünk.

Ma már azt is tudjuk, miért tettek így a hollandok. Tényleg nem akartak kezet fogni azzal az emberrel, akinek a lelkén sok ezer ember élete száradt, s aki – kis túlzással – magának rendezte meg ezt a világbajnokságot.