Szerencsés Károly: Lecibálni Ady Endrét

Szerencsés Károly: El a kezekkel tehát Ady Endrétől, el költőinktől. Találja meg mindenki az életműben, ami őt erősíti, gazdagítja, de soha nem felejtve, hogy rettenetes terhet cipeltek ők: Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila és sokan mások: a haza és haladás terhét. A főgarabonciásokat ne próbálja senki a frakciójába ültetni – hatvanadiknak –, inkább olvassák verseiket, írásaikat. Hisz mindannyian azt üzenik, időben megújulni: forradalmi változás, de csak akkor, ha az a nemzet megmaradásáért és boldogulásáért történik. Elvonultak a ricsajozók, Kovács elvtárs, Lendvai elvtársnő, esett szó nacionalizmusról meg progresszióról, elbontották az emelvényt is, a sajtó elviharzott, a riadt Ady Endre ott maradt egyedül. Sehol már a Három Holló meg a Japán kávéház, sehol a szentek és bolondok, a Kovács vendéglő bezárt, sehol az ős állandóság, kérdőn felnéz az égre: – Kik voltak ezek az emberek, Uram?

A teljes cikket a keddi Magyar Nemzetben olvashatja.