Ahol elkezdődött a hidegháború

A hidegháború előjátékának tekinthető a 65 évvel ezelőtt kezdődött potsdami konferencia, ahol a győztes nagyhatalmak a háborút követő világ alapjait kívánták lefektetni. Az egyre több érdekellentét és a hosszan tartó tárgyalások előrevetítették az egymással szembenálló politikai rendszerek 45 éves konfliktusát.

A „három nagy” potsdami konferenciáját 1945. július 17-e és augusztus 2-a között rendezték meg. A teheráni és jaltai megbeszélésekhez hasonlóan a Szovjetuniót Sztálin képviselte. Truman amerikai elnök mellett július 28-tól új szereplő volt a brit választásokon vesztes Churchillt felváltó Attlee is.

A három nagyhatalom korábban ragaszkodott ahhoz, hogy ezt a tanácskozást a legyőzött Németország fővárosában tartsák, így lett a színhely Potsdam. A konferencián a legnagyobb viták a lengyel határral és a német jóvátétellel kapcsolatban voltak. Végül a nagyhatalmak abban állapodtak meg, hogy a Szovjetunió lemondott a Németországgal szembeni tetemes jóvátételi összegről, cserébe a nyugatiak elismerték Lengyelország határainak nyugatra tolását.

Megpecsételődött a hazai németség sorsa

A hosszas tárgyalások során már egyértelműen megmutatkoztak a nagyhatalmak ellentétei. Igazolódott az a mondás, hogy a háborút sokkal könnyebb megnyerni, mint a békét megkötni. Alapvetően a potsdami konferenciától kezdve beszélhetünk a készülő hidegháborús ellenségeskedések előjátékáról.

A megbeszéléseken – egyebek mellett – megvonták a németországi, az ausztriai és a berlini megszállási övezetek határait, egyben megállapodtak az egységes német állam fenntartásában. Meghúzták Lengyelország új határait, visszaállították Ausztria szuverenitását, Königsberget (Kalinyingrádot) és környékét pedig a Szovjetunióhoz csatolták. Szóba került az olasz ENSZ-tagság kérdése, valamint a diplomáciai kapcsolatok helyreállításának lehetősége Magyarországgal, Finnországgal és Bulgáriával. Döntés született a magyar, a lengyel és a csehszlovák területeken élő németek kitelepítéséről.

A megszállási zónák létrejötte

A potsdami megállapodások megerősítették Németország teljes megszállását, részletezték a megszállás politikai és gazdasági céljait (a militarizmus és a nácizmus kiirtása, az ország teljes leszerelése, a haditermelésre felhasználható német ipar felszámolása, illetve ellenőrzése, a haderő felszámolása az SS, az SA és a Gestapo összes intézményeivel egyetemben, a háborús bűnösök felelősségre vonása). Rögzítették, hogy a legfőbb kormányzati hatalmat saját megszállási övezetében az amerikai, az angol, a francia és a szovjet főparancsnokság gyakorolja, a Németország egészét érintő kérdésekben pedig együttesen, testületileg döntenek.

Július 26-án az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Kína felszólította Japánt a fegyverletételre. Az amerikai és részben az angol tárgyalási pozíciót nagyban befolyásolta a sikeres atomkísérletről szóló titkos híradás. Sztálin erről a kérdésről csak felületes tájékoztatást kapott Trumantól, bár a szovjet ügynökök révén már korábban is tudott az atombomba fejlesztésének munkálatairól.

(Forrás: A második világháború krónikája, bibl.u-szeged.hu)