A nyári időszakban lekerült a napirendről a Németország európai szerepéről folyó vita, de ez a görög adósságválság óta fontos és meghatározó kérdése az uniós politikai közbeszédnek. A görög krízis hatására a németek egyre nagyobb része „kiszeret” az öreg kontinensből. Egyes kutatók szerint Németország nem kíván vezető szerepet betölteni Európában, hanem úgymond egy „nagy Svájc” szeretne lenni, amely állampolgárainak jelentős jólétet biztosít, de nem vállal jelentős politikai kezdeményező szerepet. Ilyen vélemények is jellemezték a felek vitáját a görög adósságválság idején, de vélhetően forró őszre kell számítani, mivel a viharfelhők nem vonultak el Spanyolország és Portugália feje fölül egy esetleges pénzügyi összeomlást illetően, és így ismételten német beavatkozásra lehet szükség.
Gazdasági bővülés, politikai problémák
Németországban az utóbbi időben jelentősen megváltozott a gazdasági klíma, és várhatóan az 1990-es újraegyesítés óta a legnagyobb növekedésre lehet számítani az idén. Rainer Brüderle gazdasági miniszter szerint a „második német gazdasági csoda” zajlik napjainkban. A munkanélküliek száma továbbra is 3 millió fő alatt van, ami egy évtizede a legalacsonyabb, és az export értéke is rohamosan növekszik. Ezek a számok eloszlatják a félelmet egy újabb pénzügyi krízissel szemben, és a németek büszkék a gazdaság teljesítményére. A fellendülés ellenére azonban egyre több a Merkel-kabinet kritikusa, valamint az észak-rajna–vesztfáliai választási vereség és az új elnök nehézkes megválasztása sokakban kétségeket ébresztett, hogy a kormány képes lesz-e mandátumának kitöltésére.
Mindezek mellett megfigyelhető egy olyan tendencia is, hogy Németország folyamatosan „távolodik” az európai színtértől és globális szereplővé válik, így bizonyos szinten fölülemelkedik az öreg kontinens problémáin. A legnagyobb különbség az Európa országai és Németország kereskedelmi politikájában látható. Egy német tisztviselő azon kérdésre, hogy az EU miért nem képes egységes Kína-politikát kialakítani, azt válaszolta, hogy egyik európai állam sem folytat olyan kereskedelmet az ázsiai nagyhatalommal, mint a németek. A szakértő úgy látja, hogy csak Németország alakított ki stratégiai kereskedelmet Kínával.
Határzónából világpolitikai szereplő?
A legnagyobb átalakulás, hogy Németország geopolitikai szereplőből világgazdasági tényező lett az elmúlt két évtizedben. A hidegháború idején egy úgymond pufferzónában helyezkedtek el a németek a Szovjetunió és a NATO határán, két világrendszer ütközőzónájában. Napjainkban Németország az Európai Unió olyan tagjává vált, amely az egész közösség gazdasági irányát képes meghatározni.
Négy olyan tényező van, melyek alapján azonban fenntartásokkal élhetünk a német sikersztori kapcsán. Az egyik a nyáron befejeződött banki stressztesztek gyenge eredménye. A második a torontói G20-as csúcstalálkozó kudarca, ahol általános pénzügyi szabályozást szerettek volna kialakítani, de az nem járt sikerrel. A harmadik, hogy jelentős koalíciós vita van az adócsökkentés kapcsán, a negyedik tényező pedig: nincs stratégia arra, hogy az Európai Unió hogyan bővüljön tovább, és mik legyen a főbb prioritások a jövőben.
A következő, 2014-től 2020-ig tartó uniós költségvetés kapcsán újabb viták várhatók. A németek EU-szkepticizmusa vélhetően tovább növekedhet, ha úgy érzik, hogy a következő időszakban is az unió fő befizetői lesznek, és nem nyernek a tagsággal jelentős előnyöket. Németországnak bele kell szoknia abba a szerepbe, hogy ő az unió legerősebb országa, és hogy alapvetően formálja a közösség arculatát, amely felelősség fölvállalása egyáltalán nem könnyű.
(Forrás: Realclearworld.com)
origo.hu
Az egész internet Magyar Péteren röhög - mutatjuk a legjobb mémeket
