Köszönhetően a csoportmeccseken mutatott remek játéknak – és a gyönyörű szerbverésnek –, a Kemény Dénes neve által fémjelzett magyar férfi vízilabda-válogatott egyenes ágon jutott a kontinenstorna elődöntőjébe, ahol a németeket megverő olaszokkal találkozott. Emlékeztetőül: a csapatvezetés minimális elvárása az volt, hogy jussunk négy közé, tehát a teher ezúttal nem a háromszoros olimpiai bajnok, de átalakulóban lévő csapaton, hanem a feljövő délieken volt.
Egy gyorsított magyar himnuszt követően az első ráúszásnál Varga Dénes elől húzták el az olaszok a színes labdát, majd rögtön kivédekeztünk egy gyenge olasz támadást, és a visszatámadásnál meg is volt az első lövés centerből – Kis Gábor lőtt mellé. Gallo – az olaszok egyetlen balkezese – válaszul ugyanúgy mellétüzelt, majd Madaras is bemutatott még egy ilyen mozdulatot az olasz kapu előtt. Az elején úgy látszott, nem lesz sok gól. (Főleg úgy nem, hogy első találatunknál „kontrát” fújt a bíró, hosszú percek teltek el 0–0-s eredménnyel.) A negyed félidejében született meg az első találat, 4 perc játék után lett számunkra 0–1 az eredmény (Figlioli mattolta Szécsit). Aztán gyorsan jöhetett volna a magyar válasz, de Biros – csakúgy, mint a korábbi meccseken Hosnyánszky és Varga Dániel – ötméterest hibázott (helyette büntettek az olaszok: 0–2, Presciutti a góllövő), és emberelőnyös helyzeteinkből sem sikerült eredményesnek lennünk.
A második ráúszást is elvesztettük, de Biros labdát szerzett. A mérkőzésből összesen csaknem 10 perc telt el, mire először betaláltunk, Varga Dániel szépített az eredményen – de csak egy támadás erejéig, mert a fehér sapkások is megkapták a maguk fórját, amivel éltek is (1–3, Gallo). Felzárkózni azonban egy újabb emberelőnyből sem sikerült. Aztán a félidő hajrájában újra kaptunk egy lehetőséget, Madaras Norbert pedig egy kis labdaszárítást követően bezúdította a második gólunkat (2–3), az olaszok azonban kiváló védekezéssel hatástalanítottak minden, egyenlítésre irányuló próbálkozásunkat. Legalábbis ezt hihették az olaszok!!! Madaras tekingetett a jobboldalon, majd távolról gondolt egyet, és az ő révén mégis egyenlítettünk (3–3). Sajnos a hátra lévő idő még elegendő volt a negyedik talján találat feljegyzésére (3–4, Gallo megint).
Ráúszás – háromból három az olaszoknak. De kit érdekel? Egy perc elteltével Kis Gábor klasszikus svédcsavarral egyenlített! Négy–négy! De az ünneplés kicsit talán hosszúra nyúlt, azonnal megszerezte Figlioli a második gólját (4–5). S úgy tűnt, olaj volt a tűzre a magyar gól, mert megint olasz jött (4–6, Gitto), amire azért csak sikerült válaszolni – megint Madaras (5–6). Aztán Gitto megint: 5–7, ezt követően Hosnyánszky egy hatalmas Nagy Viktor-védés után szépíteni tudott – nagy erővel, középről (6–7). Nagy nevéhez méltóan teljesített a kapuban – a Szécsi–Nagy csere is egyértelműen Kemény Dénes edzői kvalitásait mutatja –, és a 3. negyed hajrájában megint emberelőnyben kerültünk, ami után a tréner elmagyarázta, hogy fogunk kiegyenlíteni. Aztán minden magyarázat hiába, pofozkodás kezdődött az olasz kapu előtt, ami után mi húztuk a rövidebbet, a fehér sapkások pedig pacsiztak egyet a produkció után. (Luongo ráadásul 6–8-ra alakította az állást, és még egy ötöst is kihagytunk...)
Az utolsó negyedben végre nyertük a ráúszást, de hiába, zsinóron rontottuk el a támadásainkat. Olaszország viszont nem volt nagyvonalú, egy csodaszép támadás végén centerhúzásból háromgólos előnyre tettek szert (6–9). Három perc volt hátra, amikor Szivós még egy utolsó reménysugárt jelentő gólt lőtt (7–9), de Figlioli iszonyúan távoli ejtése kés volt a Kemény-gárda hátába (7–10). Szivós persze azonnal lőtt még egyet (8–10).
Döntőbe tehát Olaszország jutott, ahol Horvátországgal nézhet farkasszemet. Nekünk pedig maradnak a szerbek, akiket a csoportmeccsek során hat szűk esztendő után sikerült megvernünk. Lehet(ne) ismételni...
MAGYARORSZÁG–OLASZORSZÁG: 8–10 (0–2, 3–2, 3–4, 2–2)
magyar gólszerzők: Madaras (3), Szivós (2), Hosnyánszky, Kis, Varga Dániel, (1–1)
origo.hu
Orbán Viktor ismét felmosta a padlót a baloldallal
