Vegyes fogadtatásra lelt az amerikai és a nemzetközi sajtóban Barack Obama amerikai elnöknek a Fehér Ház ovális irodájából közvetített televíziós beszéde. Az elnök szerdára virradó éjjel hivatalosan is bejelentette az iraki harci cselekmények végét.
Most elégedettek lehetünk?
Sokkal jobbnak ítéli az Atlantic Magazine publicistája Obama mostani, hivatali időszaka idején a második az amerikai nemzethez intézett televíziós beszédét, mint a korábbit, melyben a British Petrol felrobbant kútja által okozott olajfoltról s a katasztrófa ügyében tett lépésekről számolt be az elnök. James Fallows kiemeli a tiszta, követhető üzenetet, a beszéd jól követhető gondolatmenetét. Nem tudom, hányan nézték a beszédet, és hány embernek változtatta meg a véleményét, de teljesítményként vizsgálva egyértelműen több hasznot hozhatott, mint kárt – véli Jimmy Carter volt beszédírója.
Az iraki háborút rendszeresen kritizáló Joe Klein a Time Magazine-tól úgy véli, a legjobb, ami e komor beszédről elmondható, hogy Obama túlélte elnöksége újabb fenyegető pillanatát, „úgy tűnik, az elnök sorsa, hogy bármely hivatali elődjénél keményebb és nyakatekertebb érvekkel kelljen előállnia: segítséget kell nyújtanunk a bankároknak, hogy megmentsük a munkahelyeiteket, ösztönzőcsomagunk valami sokkal rosszabbtól menti meg bicegő gazdaságunkat. Vagy amit tegnap este kellett mondania: az iraki háború emberéletekben és dollárban mérve is iszonyatos pocsékolás volt, s ezt a pénzt itthon is elkölthettük volna, de hát – többnyire – becsülettel harcoltunk, és most elégedettek lehetünk, ha az irakiak képesek felépíteni saját maguknak ismét egy stabil társadalmat”.
Ezek nem könnyű percek
Klein így folytatja: nem könnyű feladat ez, s nyilvánvaló volt, hogy a helyzet kellemetlen az elnök számára. Csak ült a kezeit összekulcsolva, belebámult a kamerába. Eleve nem a legjobb helyszínt választotta meg egy nyilvános beszédhez – lehet, mindennek az volt az üzenete, hogy az ostoba feladat megkövetel némi merevséget és a józanságot.
A New York Times úgy látja, Obama, aki az iraki kérdést körülbelül úgy közelíti meg, mint elődje, George W. Bush, sokkal inkább hajlik az elődjénél arra, hogy a probléma tárgyalását belpolitikai kérdésként értelmezze. Nem véletlenül, hiszen – írja a lap – egy olyan időszakban történik mindez, amikor az amerikaiak aggódnak a gazdaság helyzete miatt, s Obama szintén szívesen hangolja át az iraki kérdést belpolitikai problémára. Azt a szerepet kívánja eljátszani, hogy a véres és költséges háború után rendbe teszi a gazdaságot.
Több európai elemző, így a Libérationból korábban kivált Rue89 című francia lap a közelgő félidős választások tükrében tudja értelmezni Obama sietségét. A lap montreali tudósítója rámutat: a konzervatívok népszerűsége történelmi méretű ugrással növekedett az utóbbi hónapokban, s alig két hónap van hátra a félidős választásokig. A novemberi kongresszusi megmérettetés esélyeit is boncolgató elemzés rámutat, hogy a Gallup legutóbbi elemzése szerint tíz pontot csökkent az elnök népszerűsége. A kormányszóvivő megnyilvánulásaiból arra lehet következtetni, hogy a gazdasági helyzetet és a siralmas munkanélküliségi adatokat megpróbálják még mindig az előző kormányzat nyakába varrni. Mindeközben a novemberi választások azzal fenyegetnek, hogy Obama a törvényhozás mindkét házában elveszítheti parlamenti többségét.
Több százezer is lehet a lemészárolt irakiak száma
Az amerikai katonák száma a 2007-es 170 ezerről 50 ezerre csökkent – idézi a számadatokat a brit The Guardian –, miközben az Irakban maradó alakulatok nem harcolnak, csak segítséget nyújtanak az iraki hadseregnek. Jövőre ők is mind hazamennek, hacsak nem kéri az iraki kormány, hogy kisebb létszám, néhány száz vagy néhány ezer fő maradjon hátra. 2003-ban mintegy 1,5 millióan szolgáltak Bush rövidnek ítélt háborúiban. Az amerikai veszteség 4,5 ezer fő, az iraki halálos áldozatok száma becslések szerint 100 ezer és több száz ezer között van.
(BBC, rue89.com, guardian.co.uk)
origo.hu
Frontálisan ütközött két autó Szatmárban, egy ember meghalt
