A csatornákon sikló, csillogó fekete gondolák nélkül el se tudnák képzelni Velencét a világ minden részéből érkező turisták. A gondolához persze hozzátartozik a végében álló szalmakalapos, csíkos pólót viselő evezős is, aki kétszeres munkát végez: idegenvezetőként végigkalauzolja vendégeit a város látványosságain, egyszersmind szórakoztatja is őket énekével. Az utasonkénti legkevesebb ötveneurós viteldíjért persze felcsendül az ’O sole mio is, a leggyakrabban énekelt dal a velencei gondolások repertoárjában.
Botrány! – kiáltotta Alberto Mazzo, a városi önkormányzati testület képviselője. Az Északi Liga politikusa a sajtóban képtelenségnek nevezte, hogy a Velence imázsához tartozó gondolások idegen, ráadásul délolasz dalt énekeljenek.
Az ’O sole miót 1898-ban Giovanni Capurro nápolyi újságíró szerezte. „Semmi köze a velencei identitáshoz. Teljesen torz képet ad a városról. A gondolásoknak a Ninetta monta in gondola (Ninetta, szállj a gondolámra) című venetói dalt kellene énekelniük” – hangoztatta Mazzo.
Szavainak nyomatékot adva célzott arra, hogy a gondolások hivatala évi 600 ezer eurós támogatásban részesül a városi kasszából. Szerinte a támogatásért cserébe a hivatal kötelességévé kellene tenni, hogy ellenőrizze: tagjai velencei dalokat énekelnek. Ha megbünteti a farmerban vagy tornacipőben dolgozó gondolást, azt is bírságolja meg, aki az ’O sole miót énekli – kardoskodott.
„Senki sem kényszerítette a velencei gondolásokat arra, hogy nápolyi dalt énekeljenek! Úgy látszik, tetszik nekik, sőt a turistáknak is. Az ’O sole mio Olaszország nemzetközi himnuszának számít, az Egyesült Államoktól Japánig ismerik” – válaszolta a nápolyi énekes, Nino D’Angelo.
A gondolásoknak eszük ágában sincs ismeretlen venetói dalokat énekelni, és továbbra is az ’O sole miót kántálják. Utána pedig a gondolán ringatott utasok a Volare vagy a That’s amore közül választhatnak.
(bumm.sk)
origo.hu
Galambos Lajos lenyúlt félmilliója sokkolta az országot
