Hoffman Pál (Fidesz–KDNP) polgármester a megjelentek – köztük Gyenes Judit, Maléter Pál özvegye – köszöntését követően arról beszélt, hogy 1956-hoz először mindig az „együtt volt az ország” gondolata kapcsolódik. Kiemelte, hogy Maléter Pál „mártíromsága tudatos vállalás volt”. Hoffman Pál megemlékezett a kopjafa állításáról is, felidézve: amikor azt a Magyar Demokrata Fórum tököli szervezetének tagjai 1989-ben felállították, „a kerítésen túlról még a szovjet hadsereg katonái figyelték őket”.
Simicskó István, az HM parlamenti államtitkára úgy fogalmazott: „Maléter Pál a nehéz időkben is képes volt felismerni az igazságot és kiállni mellette”, nemzeti hős volt, aki a hazáért felelősséget érezve vállalta a kockázatot, és ez a felelősségérzet örök érvényű érték.
A beszédeket követően koszorút helyezett el a kopjafánál Simicskó István, Juhász István vezérőrnagy és Hoffman Pál mellett Gyenes Judit, Jánosi Ferenc, Nagy Imre egykori miniszterelnök unokája, továbbá a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) és számos más szervezet.
Maléter Pál az 1956-os forradalom idején, 1956. november 1-jén a honvédelmi miniszter első helyettese, majd november 3-án honvédelmi miniszter lett. Aznap a szovjetek tárgyalási ajánlattal tőrbe csalták, letartóztatták. Szervezkedés kezdeményezése és vezetése, zendülés, valamint hazaárulás vádjával Maléter Pált 1958. június 15-én halálra ítélték, és másnap a fellebbezés lehetősége nélkül több társával együtt kivégezték. 1989. június 16-án újratemették, majd július 6-án rehabilitálták. 1990-ben vezérezredessé léptették elő.
(MTI)
origo.hu
Sikertelen és buta emberekből csinál politikusokat Magyar Péter
