Fehér Béla – Szilvakék Paradicsom: Darázsfészek 18

Túl a rácson
Ahogy a kölykök nőttek, okosodtak, egyre kevesebbet lógtak a bolhászkodó szülőkön. A külvilág kötötte le a figyelmüket. – Kik azok a ronda állatok odakint? Az arcuk sima, testükön rongy lóg, ez hogy lehet? – kérdezték napjában százszor. – Számunkra is rejtély, kicsikéim. Évek óta járnak ide, és minket bámulnak – csücsörített csimpánz mama. – Olyan irigység van a szemükben, hogy néha már kellemetlen – tette hozzá a csimpánz papa. – Be akarnak jönni hozzánk játszani? – Senki nem tudja, mit akarnak – magyarázta a mama, mert ő volt a türelmesebb. – Sokat beszélgetünk erről apátokkal, de nem jutunk semmire. Támadni sose akartak, csak értelmetlenül makognak, mutogatnak. Vakarózni még senki nem látta őket. – Bámulnak, mint vak pávián az egyenes banánra! Nézzetek oda! Az egyiknek fehér szőr nőtt a fejére! – indulatoskodott a papa. Himbálta magát, aztán szaltót vetett. A rács előtt álló nézők tapsoltak, integettek. – Ezek tényleg nem normálisak! – nevettek a kölykök. Pajkosan utánozni kezdték a rács előtt állókat, mire a mama dühbe gurult, rikoltozva döngette tulajdon mellkasát. – Gyalázatosan viselkedtek! Ők ugyanolyan élőlények, mint ti vagytok! Szólj valamit te is, papa! – Ejnye, gyerekek! Arról nem tehetnek, hogy negyvenezer évvel ezelőtt, a pleisztocénben jelentek meg. A fejlődés olyan hoszszú, lassú folyamat, hogy a legtöbben már közben meghalnak. Figyeljétek meg, a lábukkal még nem tanultak meg fogni. – Nem csodálom, mindig rajta járnak – vetette közbe a mama, de a családfő rámordult, amiért félbeszakította. – Jegyezzétek meg, hogy a fejlődés térben és időben folytonos, de egyenlőtlen és megfordíthatatlan. Ez mindenkire vonatkozik, ránk ugyanúgy, mint a legegyszerűbb szervezetekre, amilyen például a mi gondozónk, akinek eszébe sem jut, hogy elrabolja tőlünk az ennivalót. Még fejletlenek az ösztönei. – Micsoda élhetetlen hülye! – állapította meg az egyik kölyök. – Akkor meg hiába vigyorognak! Semmi okuk az örömre! – mondta a másik, s a nézők felé fordulva vakarni kezdte a fenekét.

Repedés a járdán
Talpam alatt hangyafiú éppen megkéri hangyalány kezét.

Tyutyus
A legnagyobb magyar–idegen szótárak százhúszezer szót tartalmaznak. A magyar nyelv hétkötetes értelmező szótára ötvennyolcezer szócikket tartalmaz, de a szócikkek végén értelmezés nélkül felsorolt származékok száma hetvenötezerre rúg! A magyar nyelv szókincsét egyébként százezer szóra becsülik, de az összes lexéma valószínűleg eléri az egymilliót. Egy művelt értelmiségi általában 25-30 ezer szót használ, kivéve engem, mert én harmincezer-egyet, mégpedig azért, mert gyermekkorom óta Tyutyusnak becéznek. A Tyutyus szó semmilyen szótárban nincs benne. Büszke vagyok rá, hogy még ma is Tyutyus vagyok mindenkinek, pedig a nyáron betöltöttem a hetvenet!

Hirdetés
Komoly gyűjtő tengerészeti témájú tetoválást (matróz, vitorlás, hableány, horgony) vásárolna alkarral, esetleg felkarral együtt.

(Magyar Nemzet, 2010. november 24.)