Ám ha a szándék érthető is, a megvalósítás görbe útja, a hiányos kommunikáció kifogásolható. Kósa Lajos emlékezetes, „görög válságos” nyilatkozatában szólt már arról, hogy egyes alkotmányos gazdasági alapjogok felfüggesztése is elképzelhető. Ilyen horderejű kérdésekben elvárható lenne a kapkodás látszatát is kerülő, átgondolt cselekvés és egyenes beszéd. Nem a tegnap az utcán ágáló, az alkotmányos rend 2006. október 23-i, vérgőzös felfüggesztéséhez asszisztáló, ma a jogállamot féltő csoportocska miatt, hanem mert a kormánnyal szimpatizálók között is bizonytalanságot szül, kételyeket ébreszt ez az ügy.
A kiterjedt jogkörökkel rendelkező Alkotmánybíróság létrehozásáról a bizonytalan legitimitású Nemzeti Kerekasztalnál született meg a döntés 1989-ben. Nem ördögtől való, ha most egy betonbiztos választói felhatalmazással bíró parlamenti többség – amely igyekszik levonni az elmúlt húsz év kudarcainak tapasztalatait, ami kifejezetten találkozik a társadalmi elvárással – újragondolja az akkori alkut. A joga ehhez elvitathatatlan. De nagyon nem mindegy, miként teszi ezt. Ebben a történetben sok még az elvarratlan szál. Túl sok.
A teljes cikket itt olvashatja.
(Magyar Nemzet, 2010. november 3.)
origo.hu
A forrófejű Magyar Péter reagált a Tisza-lista kiszivárgására
