Bortörténelmi dokumentum aláírásával ünnepelték a „Badacsony New Yorkban” elnevezésű rendezvény tizenötödik felvonását

Van a Kárpát-medencében néhány különleges, nemcsak látványos és elragadó, de a receptív embert átszellemülésre késztető, szakrális kisugárzású hely.

A boros felhozatalról a borrajongó blog közölt igen részletes beszámolót, mely itt olvasható.

A testvérvárosi kapcsolatról szóló egyezség dokumentumát Christian Geppner, Weißenkirchen, valamint Hartai Béla, Badacsonytomaj polgármestere írta alá, akik a többi megszólalóhoz hasonlóan rövid, lényegre törő beszédben emelték ki az esemény fontosságát. Hadd idézzek néhány gondolatot Hartai Bélától: „Badacsonytomaj méltán viseli a bor és a szőlő nemzetközi városa címet: a tanúhegy bazaltsziklái alatt elterülő ültetvények, a kiváló borászok és a sokszínű pincészetek évről évre szervezett bortúrákon, borheteken és szüreti programokon mutatkoznak be a látogatóknak. A „Badacsony New Yorkban” rendezvény célja, mely minden évben egy új ajtót tár ki - úgy a szakmai, mint a laikus érdeklődők előtt, hogy a borvidék értékeit szélesebb közönség elé tárja. A borok megkóstolásával a vendégek nem csak az érzékszerveiket örvendeztetik meg, hanem érezhetik a minden egyes kortyban benne rejlő múltat, az évszázados tapasztalat végeredményét.”

 

A nap fénypontja a mesterkurzus volt, melynek keretében a szóban forgó két borvidék legjobb borai közül értő kézzel összeválogatott szelekciót kóstolhattunk Csizmadia András gasztronómus, borakadémikus és Németi Sándor „Par Excellence a Magyar Borkultúráért” díjas borszakírónak, a WineArtCulture portál alapító-főszerkesztőjének, a testvérvárosi megállapodás első számú kiharcolójának vezetésével.

A pazar borok mellé Wolf András komponált falatkákat, akit már a „Séfek séfe” című gasztroreality előtt a legjelentősebb és legismertebb konyhafőnökök között tartott számon a szakma s aki „esszenciális magyar gasztronómia” koncepciójának megalkotója. Komoly feladat elé állították a jeles séfet, ugyanis, mint megtudtuk, úgy kellett az egyes borok mellé főzzön, hogy nem volt módja megkóstolni azokat. Ehhez képest a párosítások kitűnőre sikeredtek. Tegyük hozzá, hogy ebben segítségére lehetett az is, hogy a minerális fehérboroknak igen széles az étellefedési spektruma. Míg egy bordeaux-i stílusú vörösbor mellé viszonylag kevés étel társítható (pl. vöröshús fekete bogyós mártással, csokoládé) addig a nagy, tartalmas fehérborok rendkívül sok fogás mellé adhatók.

Semmi túlzás nincs abban, amit Váli Péter, a badacsonyi borvidék egyik meghatározó borászatának tulajdonosa, a rendezvénysorozat szervezőbizottságának az elnöke fogalmazott meg: „Fantasztikus, hogy a 15. jubileumi eseményre sikerült összehozni a testvérvárosi együttműködési megállapodást. Ez egy egyedülálló, példamutató kezdeményezés nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is. Ez nemcsak azt jelenti, hogy tudunk egymástól tanulni, ellátogatni a másik borvidékre gyakorlatozni, megismerni a kinti borászatokat és egymás kiállításain részt venni, hanem megnyitjuk egymás kapuit az idegenforgalomra, turizmusra, és megismertetjük Wachau-val is a Badacsonyi borvidéket. Számtalan lehetőségeket rejt hosszú távon ez az együttműködés, mely élő bizonyítéka annak, hogy bormarketinget így is lehet építeni.”

Mit tehet mindehhez hozzá a krónikás?

 

Adja meg a Fennvaló, hogy Badacsony nemcsak a borok minőségében, hanem ismertségében és elismertségben is felemelkedhessen a testvérborvidék nemzetközi rangjára.

Fotók és borítókép: Borbély Zsolt Attila