A természeti sokféleség szempontjából örvendetes, hogy az aranysakál – egykor őshonos fajként – ismét megjelent a Kisalföldön is, de a szakember szerint tömeges elszaporodása a vad- és a mezőgazdálkodóknak gondot okozhat. – Mivel június elsejétől február utolsó napjáig vadászható, mindent meg kell tennünk azért, hogy a megyében megtelepedő populáció létszámát megfelelő egyensúlyban tartsuk – tudatta Pintér Csaba, a megyei mezőgazdasági szakigazgatási hivatal vadászati és halászati osztályvezetője.
Az aranysakál, amit nádi farkasként, toportyánként is emlegetnek, kisebb a farkasnál, de nagyobb testű a rókánál, erősebb az állkapcsa, csontozata is. Ragadozóként nemcsak a kis rágcsálókat, madárfiókákat, mezei nyulat tudja megfogni, hanem alkatából adódóan, ráadásul falkában vadászva, a nagyobb gerinces állatokat is. Pintér Csaba elmondta azt is: baranyai, somogyi, zalai vadászkollégáitól hallotta, az aranysakálok megjelenésével az érintett térségben erősen megcsappant és nyugtalanabb lett például az őzállomány. A hajnali, esti leseken gyakran hallanak sakálüvöltést. – Ez még a kisalföldi vadászfüleknek ritkább élmény, de jelen van, ezt az elejtések visszaigazolják. Így például a győrszentiváni, a bogyoszlói vadásztársaság, a Lajta-Hanság Zrt. vadászterületéről és a Fertő nádasaiból is jeleztek már jelenlétet.
Az észlelések gyakorisága mutatja, tempósan terjed délről, megfelelően szapora és gyorsan foglalja az élőhelyet a Kisalföld nádas, tocsogós területein is. Az öröm ellenére azért ne vessünk követ a vadgazdálkodókra, ha a haszonvadállomány érdekében kilövésekkel szabályozzák az állományt.
(kisalfold.hu)
origo.hu
Sikertelen és buta emberekből csinál politikusokat Magyar Péter
