Az emberi jogok napja van

Az ENSZ közgyűlése 1954-ben nyilvánította december 10-ét az emberi jogok napjává annak emlékére, hogy 1948-ban ezen a napon fogadták el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.

Az emberi jogok azok a jogok és szabadságjogok, amelyek minden embert születésétől fogva egyenlően megilletnek. Olyan alapvető polgári és politikai jogokat foglalnak magukba, mint az élethez vagy a szabadsághoz való jog, a vélemény és kifejezés szabadsága, a törvény előtti egyenlőség, valamint olyan gazdasági, szociális és kulturális jogokat, mint a kulturális életben való szabad részvétel joga, az élelemhez, neveléshez és munkához való jog.

Az ENSZ az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalta össze az úgynevezett klasszikus politikai és polgári jogokat, továbbá a gazdasági, szociális és kulturális jogok bizonyos körét. A nyilatkozat az emberi jogok egyetemessé válásának kezdetét jelentette, és megnyitotta a sort az ilyen tárgyú szerződések, egyezmények előtt.

Bár az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát a világ összes állama ratifikálta, nagyon sok ország megsérti előírásait. Az ENSZ mellett regionális szervezetek egész sora próbál érvényt szerezni az emberi jogoknak, Európában az Európa Tanács, az Európai Unió és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet. Az Európai Alapjogi Ügynökség 2007 márciusa óta működik, a bécsi székhelyű intézmény azt vizsgálja, hogy az unióban, annak tag-, illetve tagjelölt országaiban tiszteletben tartják-e az alapvető jogokat.

Fesztivált rendeznek

Az emberi jogok napja alkalmából emberi jogi fesztivált rendez az FSZH – Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat, együttműködésben a Budapesti Európai Ifjúsági Központtal és több mint 40 szervezettel. A szervezők közlése szerint a Budapesti Európai Ifjúsági Központban (II. kerület, Zivatar utca 1-3.) tartandó rendezvény célja, hogy a látogatók megismerkedhessenek az emberi jogokkal foglalkozó, a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen tevékenykedő civil szervezetek munkájával, felhívják a figyelmet az emberi jogokra, a társadalmi szolidaritásra, valamint arra, hogy saját környezetében mindenki tehet az emberi jogok érvényesüléséért.

Magyarországon az 1867-es kiegyezés után kapott nagyobb hangsúlyt az emberi jogok védelme: 1878-ban a büntető törvénykönyv módosításával bevezették a személyes szabadság és sérthetetlenség elvét, 1895-ben törvény született a vallásszabadságról, 1914-ben pedig a sajtószabadságról. A második világháború után az 1946. évi I. törvény, a köztársasági törvény foglalkozik először az emberi jogok védelmével. Az 1949-ben elfogadott alkotmány általánosítva tartalmazta a legfontosabb szabadságjogokat.

(MTI)