Bár ő is brit, mint a mozivászonról ismerős névrokona, korántsem a királynő szolgálatában áll. David Bond önszántából menekült, mivel egy nap rádöbbent, Nagy-Britanniában minden lépését figyeli valaki. A férfi lánya azon 25 millió személy egyike volt, akinek adatait elvesztette a családi pótlékokat kiosztó hivatal. Bond ezután kíváncsivá vált, hány adatbázisban szerepel a neve. A válasz megdöbbentő volt: a férfiről hétszáz különböző listán tartottak nyilván adatokat. Az állami és magánszervezetek tudták, kik a barátai, milyen oldalakat böngészett az interneten, hol járt az autójával. Egy bizonyos cég még azt is közölte vele, egy három évvel azelőtti novemberi napon „mérges hangon beszélt” ügyintézőjükkel. Bond házának százméteres körzetében nem kevesebb, mint kétszáz biztonsági kamera figyelte az emberek minden lépését.
Bond úgy gondolta, megkísérli a lehetetlent: megpróbál nyom nélkül eltűnni. Hogy lemérje, mennyire könnyű a róla tárolt adatok alapján a nyomába eredni, detektíveket bízott meg: a feladatuk, hogy elkapják, és ennek érdekében bármit megtehetnek, egyedül a családját nem fenyegethetik. Duncan Mee és Cameron Gowlett, a Cerberus ügynökség emberei kapták a feladatot. A két férfi általában veszélyes bűnözők után nyomoz, akiket gyakran fedőcégek és személyazonosságok egész hada véd. Mennyire lehet nehéz dolguk akkor egy átlagemberrel? „Négy nap alatt elkapunk” – mondták nevetve Bondnak. A férfi megvonta a vállát, összepakolt, és útnak indult – ő sem tudta, hová és hogyan.
Valójában csak a szerencsén múlott, hogy nem lett igazuk. Bár a két férfi csak egy nevet és egy fotót kapott a célszemélyről, hamarosan jóval többet tudtak róla. Bond elővigyázatosan kitörölte Facebook-oldalát, a detektívek azonban visszahozták – máris a kezükben volt a címe és születési ideje. Ezek tudatában új profilt készítettek a közösségi oldalon, és üzenetet küldtek a férfi barátainak: mostantól ezen a módon léphetnek vele kapcsolatba. Kétharmaduk válaszolt. Az ál-Bondot hamarosan meghívták a szokásos bulikra, melyeken azonban a detektívek jelentek meg, és magukat a férfi barátainak kiadva egyre több információt tudtak meg róla. Minden adat felkerült egy táblára, melyen hamarosan kirajzolódott David Bond személyisége. „Tudnunk kellett, milyen embert követünk – magyarázza Gowlett. – Miután elég adat volt a birtokunkban, megpróbáltunk következtetéseket levonni. Tudtuk, hogy David olvasott ember, így egyből Orwell jutott eszünkbe a feladatról és az 1984. Ez a mű Jura szigetén született, így azt gondoltuk, lehet, hogy David ide fog menekülni.”
Amikor a férfi végül a két nyomozóval a sarkában visszatért hazájába, első útja édesapja házába vezetett. Régi hálószobájában ülve végigkutatta minden egyes ruháját, hogy nem sikerült-e nyomkövetőt elhelyezniük benne. A jóval kifinomultabb módszerrel dolgozó detektíveknek erre nem volt szüksége: másnap reggel kopogtattak az ajtón – megtalálták. Bond megkérte apját, tartsa fel a nyomozókat, és kiugrott az ablakon. Egy gyermekkori baráthoz rohant, kölcsönkérte a kocsiját, és Walesbe hajtott, hogy ott bújjon meg valamilyen elszigetelt erdei faluban. Ekkor azonban üzenet érkezett terhes feleségétől: valami baj van a magzattal. Semmi komoly, de azért jó lenne, ha az apa is ott lenne a kórházban.
Bond másnap Londonba érkezett, és a hátsó bejáraton beosont a kórházba meglátogatni feleségét. Hiába volt azonban az óvatosság: Katie Bond mellett egy olyan asszony feküdt, aki valójában korántsem volt terhes. „Meg is lepődtem, amikor megláttam, arra gondoltam, egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki gyereket vár” – emlékszik vissza a férfi. Jól gondolta: a nő a detektívek embere volt, akik hamarosan megérkeztek. A hajsza, mely végül tizenegy napig tartott, véget ért.
Mi a tanulság? Az ember túl sokat árul el magáról túl könnyedén. Amikor Bondot bevezették az életéről szóló táblához, megdöbbent a részletek pontosságán. Még Jura dolgában is igazuk volt a nyomozóknak – a sziget valóban szerepelt a férfi által kigondolt lehetséges úti célok között. „A leginkább meglepő az, hogy az emberek önkéntesen adják ki ezeket az információkat – vélekedik Gowlett. – Nézzék csak meg, hány fiatal oszt meg magáról mindent az interneten – név, cím, telefonszám, fotók, politikai nézetek (...), az embereknek jobban meg kellene gondolnia, mit tárnak a nyilvánosság elé, mert van, aki igenis hasznot húz ezekből az adatokból.”
David Bond különös meneküléséről dokumentumfilm készült, melyről több információ a www.erasingdavid.com weboldalon található.
Orbán Viktor
Orbán Viktort kérdezi Bayer Zsolt és Ambrózy Áron
