Szerdán mutatták be Budapesten a sajtó és a szakma képviselőinek az MTA Köztestületi Stratégiai Programjainak új kötetét, amely a Magyarország vízgazdálkodása: helyzetkép és stratégiai feladatok címre hallgat. Az Országgyűlés 1995-ben határozatot hozott az országos vízgazdálkodási politikáról, ám átfogó stratégia azóta sem született. Ezen próbálnak változtatni a Somlyódy László által szerkesztett tanulmánykötettel. A kötet hangsúlyozza, hogy az elmúlt tíz-tizenkét év árvízi védekezési költsége mintegy ötven-, a töltések helyreállítása harmincmilliárd forintba került, a károk becsült értéke meghaladta a százötven milliárd forintot. Az árvízi védekezés országos kiépítése 250-350 milliárd forintba kerülne. A beruházás egy évtized alatt megtérülne.
„A víz, a környezet közös ügyünk”
Ez a nemcsak szép, hanem hiánypótló kötet hosszú időre megalapozhatja Magyarország vízügyi stratégiáját – fogalmazott köszöntőjében Pálinkás József, aki a kérdés fontosságát kiemelve hozzátette: ahol „van víz, van élet”. Az Akadémia elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy hazánk vízkincse rendkívül kitett a környező országoknak, de mezőgazdaságunkat és élelmiszer-termelésünket is nagymértékben befolyásolják a külső körülmények.
Az akadémiai köztestületi programról szólva elmondta, ezzel az MTA tényleges és szimbolikus értelemben is hozzájárul a nemzet jólétéhez, a tudományos megalapozottságú döntésekhez. A kiadványt nemcsak a döntéshozóknak ajánlja, hanem mindenkinek, „hiszen a víz, a környezet közös ügyünk”. Pálinkás József reményét fejezte ki, hogy megállapításaik változást eredményeznek, és Magyarország végiggondolt stratégia mentén fog gazdálkodni kincseivel.
Mást és másképpen
Mást és másképpen kell csinálni, mint eddig – kezdte beszédét Somlyódy László, a kiadvány szerkesztője. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professzora az elkészült művet méltatva elmondta, abban határozott állásfoglalások és cselekvési programok vannak, hiszen „olyan stratégiai jellegű munkát akartak, aminek gyakorlati haszna van”. Változások között élünk, a vízgazdálkodási problémák bonyolultabbak, mint korábban, a megoldások pedig kívül esnek a tradicionális vízgazdálkodáson – tette hozzá.
Somlyódy László a legnagyobb problémák között említette az erodálódott vízgazdálkodást, az elöregedő szakembergárdát és az utánpótlás hiányát. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az ágazat a működőképesség határán van, ennek ellenére hősiesen helytáll. Az utolsó pillanatban vagyunk, azonnali megújulás kell – figyelmeztetett. Mint mondta, tizenöt éve várat magára a hazánk rövid és hosszú távú vízgazdálkodási feladatait megalapozó, átfogó stratégia, most már nincs több idő. A tanulmánykötetben 56 feladatot határoztak meg, építőkocka-szerűen, így a döntéshozók számos utat meghatározhatnak ezek alapján.
A stratégia alapja – az eddigi gyakorlattal szemben – nem a víz gyors kivezetése az országból, hanem a visszatartása – jelentette ki Somlyódy László, aki arra is figyelmeztetett, hogy a készletek fogyóban vannak, az igények pedig növekednek. Az akadémikus nagy hibának nevezte, hogy a vízminőség és a vízmennyiség intézményrendszerét két évvel ezelőtt szétválasztották – ezt újra integrálni kell. A kialakítandó nemzeti vízstratégia keretében korszerű, integrált tervezési módra van szükség, amelynek része többek között a mezőgazdaság, valamint az aszály és az árvíz elleni védekezés is – mondta. Szerinte rendkívül fontos, hogy a társadalom is megértse a vízmegtartás szükségességét és annak megfelelően is éljen.
A működőképesség határán
A legfontosabb feladatnak az intézményrendszer megújítását tartja Reich Gyula mérnök, a kötet egyik szerzője, hozzátéve: ez azonban nem cél, hanem eszköz. Mint fogalmazott, központi tervezés, szabályozás és végrehajtás szükséges, ezeken keresztül pedig a közérdeket kell védeni. A Magyar Mérnöki Kamara vízgazdálkodási és vízépítési tagozatának elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az intézményrendszer az 1990-es évek eleje óta kibogozhatatlanul összekuszálódott, azóta „farigcsálták” a törvényeket, az erőforrások pedig csökkentek. Reich Gyula a nehézségek között említette még a 400-nál is több vízügyi céget, valamint az ágazatot az idei évben érintő 45 százalékos zárolást.
A szakma ma a nemzetközi fejlődés irányaival szemben, működőképessége határán van, ezért a költségvetési hatásoktól független, rugalmas igazgatást kellene kialakítani – tette hozzá. Megállapításaik szerint meg kell alkotni a máig hiányzó víziközmű törvényt, és szükség lenne a hatáskörök újrarendezésére is. A kutatási és döntéstámogatási háttér magasabb támogatása is sürgető feladat, csakúgy mint a magyar vízgazdálkodás nemzetközi kontextusba helyezése – mondta. Reich Gyula hozzátette: ennek jó eszköze a Duna-stratégia, melynek megvalósításában Magyarország élen jár.
Tompos Márton
Kocsis Máté: In memoriam Momentum
