Ahhoz, hogy a búvárok biztonsággal hajthassák végre a küldetésüket, a barlang víz alatti járatainak különböző pontjain levegővel feltöltött műanyag dobozokból készített várakozóhelyeket – 7, 16, 28 és 40 méter mélységben – hoztak létre. A kialakított megállókban így szárazon tudták kipihenni a megterhelő merüléseket, alkalmuk volt élelmet venniük magukhoz, és az alig több mint 6 Celsius-fokos víz után némiképp fel is melegedhettek. (A megállókra azért van szükség, mivel a mély és hosszú időtartamú merülés során az emberi szervezet nitrogénnel telítődik. Amennyiben a búvárok bizonyos mélységekben meghatározott ideig nem várakoznak, akkor súlyos dekompressziós betegséget kapnak, ami bénulással, de akár halállal is járhat.) Az eddig feltérképezetlen barlangban végrehajtott merülések során az élővilágot is tanulmányozta és mintákat gyűjtött a csapat. A mostani expedíciót több másik is megelőzte az elmúlt években, de az említett hihetetlen mélységet, amelyet 27 percnyi ereszkedés után értek el a búvárok, korábban még nem sikerült meghódítani. A 194 méteres mélység megmerülésének tényleges ideje azonban jóval több időt vett igénybe, a hosszú dekompressziós idő (a sátrakban töltött megállás és várakozás, az úgynevezett zsilipelés idő) miatt kilenc óránál is tovább tartott.
Az expedíció sikeres teljesítése azonban még várat magára, mivel a folyó forrásának helyére egyelőre még nem leltek rá. A spelenauták ugyanakkor nem tettek le a tervükről, és a következő évben újabb feltáró búvárexpedíciót indítanak a Pearse folyó eredetének megtalálására.
(Forrás: nationalgeographic.com, scubadiving.com)