Csöpörög, majd nemsokára zuhogni kezd az eső, amikor a kétezer lelket számláló településre érkezünk. Bár délelőtt tíz óra van, az ég sötét, mintha nemsokára alkonyodna. Folyó közelségét érezni a levegőben, de tapasztalni lehet az utcákon is, a viszonylag jó állapotú úttestek mellett bokáig érő tócsák állnak. A falu csendes, néhányan azonban rá se hederítve az esőre, gyalogosan vagy kerékpáron igyekeznek a dolgukra. Némelyek már elindultak a 11 órakor kezdődő ingyenebédosztásra a lerobbant művelődési házból összeeszkábált ételes konyhába, mások meg – szintén jóval a rendelési idő megkezdése előtt – az orvoshoz sietnek. Fegyvernek felől közeledve jobboldalt egy rendezett külsejű fehér ház tűnik fel, falán a táblával, ami hirdeti, itt van a családsegítő, meg a kisebbségi önkormányzat központja. A falu lelkének tűnő épületben Mága Balázs, a kisebbségi önkormányzat elnökhelyettese, Domány István és Mánya Jenő képviselők fogadnak. A központ belülről még rendezettebb képet mutat, mint kívülről: a falak frissen festve, a kényelmes ülőgarnitúrák újszerűnek tűnnek.
„Rendes emberek azok”
– Nem hisszük, hogy a képviselőtársaink bűnösek, rendes emberek azok – állítják egybehangzóan. Mága Balázs egyenesen azt mondja: – Biztos vagyok benne, hogy a polgármester úr már a jövő héten, de legkésőbb, augusztus közepéig itthon lesz, és akkor nem lehet semmi baj.
Nem meglepő, hogy nyugalmat szeretne, hiszen volt itt zűrzavar az utóbbi néhány évben pont elég. Az önkormányzati választást 2006-ban a mostani polgármester, Farkas Barnabás óvta meg sikerrel, 2010-ben pedig a 2002–2006-os ciklusbéli elődje, Szabó Béla kísérletezett hasonlóval sikertelenül. A 85 kommandós felvonulása nyomán 2009-ben megtalált, rejtélyes halált halt öthetes csecsemő ügye után a tavalyi választás is nemkívánatos hírverést jelentett a falunak a választási botrány miatt is. Továbbá azért is, mert a polgármester- és képviselőjelölteket vagy Mágának vagy Mányinak hívták, akiket úgy különböztettek meg egymástól, hogy feltüntették a jelölőlistán a ragadványnevüket. Ezek pedig eléggé érdekesen hangzanak: egyiküket Pipás Gyusziként, másokat Giziként, Kubuként, Burkusként, Kopasz Ödönként, Veres Fiaként jegyeznek, de olyan is van, akit nemes egyszerűséggel csak Kakasnak hívnak.
Ilyen előzmények után az sem meglepő, hogy Domány István nem olyan derűlátó, mint Mága Balázs. – Mi lesz, ha mégsem jön ki a képviselők közül senki, és új választást kell kiírni? Akkor várhatunk jövő tavaszig, hogy intézkedni lehessen a falu ügyeiről. Akkor mégiscsak baj lesz, amit úgy lehetne megelőzni, ha az egyik előzetesben lévő társunknak fontosabb lenne a falu, mint a tisztség, és lemondana. Akkor nem lenne baj, behívhatnánk a testületbe azt a jelöltet, aki az előző választáson a legtöbb szavazatot kapta. Akkor nem lenne baj – summázza a problémáikat.
Nem szívesen vállalta
Az ügyeket most Túró Csaba alpolgármester viszi, őt nem tartóztatták le szocpolcsalás miatt. Azt állítja, nem szívesen vállalta, hogy tovább viszi tisztségét, amíg az ügyek rendeződnek, sok a piszkálódás, meg az olyan kérdés, amire nemigen tud válaszolni.
– Én nem tudnám ráfogni egyik képviselőtársamra sem, hogy bűnös, nem is hiszek benne, de abban sem, hogy jó lesz nekünk, ha új választást kell kiírni. Ha nem tudunk segélyt fizetni, tényleg baj lesz, tarthatatlan lesz a helyzet – kerüli meg azt a kérdést, hogy megoldásnak látná-e, ha valamelyik előzetesben lévő gyanúsított képviselő lemondana.
A baj, amiről beszélnek, valóban elég feszítő. Ha ugyanis, harminc napon túl sem tudja gyakorolni mandátumát a négy tag, és nem tudnak határozatot hozni, a testületet a törvények értelmében a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal kezdeményezésére az Országgyűlés fel fogja oszlatni, és új választást ír ki, aminek eredményeként legkorábban fél év, legkésőbb háromnegyed év múlva lehet új önkormányzata Tiszabőnek. Ha így alakulna, nem tudják működőképessé tenni a falu februárban bejelentett csődje miatt kijelölt adósságrendező bizottságot sem. Ugyanis nem tudják pótolni az öttagú bizottság három tagját, akik közül kettő azonos az előzetes letartóztatásban lévő képviselőkkel, egy pedig nem más, mint Ulveczky László jegyző, akit ugyancsak letartóztatott a rendőrség. Ebben az esetben pedig egy idő után valóban fizetésképtelenné válik az önkormányzat, és nemcsak a számlákra és a hiteltörlesztésre, de a segélyekre és a fizetésekre sem lesz pénz.
Molnár György, a gazdasági ügyek vitelére kijelölt pénzügyi gondnok ugyan azt mondja, egyelőre nem kell aggódni, van válságköltségvetése az önkormányzatnak. Ebből neki joga van utalványozni a hivatal, az iskola és az óvoda dolgozóinak bérét, illetve nincs akadálya a segélyek kifizetésének sem. Lengyel Györgyi, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei kormánymegbízott azonban már korántsem enynyire bizakodó. Álláspontja szerint is csak úgy lehetne az adósságválságban lévő falut időben konszolidálni, ha valamelyik előzetesben lévő képviselő lemondana.
Százharmincmilliós adósság
Hogy ki vagy kik a felelősek az adósságválság kialakulásáért, arról megint csak nehéz értékelhetőt kideríteni. A képviselők szerint senki nem hibás, és mindenki az: mivel nincs munka, az embereknek meg mégiscsak élni kell, kénytelenek voltak már két ciklussal ezelőtt működési hitelhez folyamodni. A hiteltörlesztést, a szállítókat és a közüzemi számlákat azonban mégsem tudták fizetni, így a nem egészen hatszázmilliós költségvetéssel szemben 130 millió forintos adósságot halmoztak fel, amiből nyolcvanmillió bankhitel, tartozás az OTP-nek.
Következő állomásunk a tiszabői polgármesteri hivatal, ami a katolikus templom és az ingyenebédosztás miatt naponta látogatott lerobbant művelődési ház szomszédságában, az orvosi rendelővel szemben áll. A hivatalban 13 ember dolgozik, mindenki „bejárós”, vagyis nem a faluban lakik. Névvel senki nem vállalja, hogy beszéljen a kialakult helyzetről, néhányan aztán inkognitóban mégis kötélnek állnak.
Uzsorások, verekedők
– Az itteni roma vezetők nagyon tudják, hogyan kell a szót forgatni, és olyan trükköket eszelnek ki, ami nem nagyon jut eszébe az egyszerű embernek – mondja egyikőjük. – Sajnálatos, de tény: nem egy közülük többször került már szembe a törvénnyel: van olyan, aki uzsoráért és verekedésért volt büntetve, mások feketemunka szervezéséből élnek, és többen nyakig benne vannak a szocpolcsalásban – mondja. Nem rejtik véka alá, meggyőződésük, a nem roma lakosság azért menekült el a faluból, mert bármit termeltek, a cigányok ellopták, bármibe fogtak, rövid idő alatt elfogyott körülöttük a levegő. Azt mesélik, ez egy gyönyörű, virágzó Tisza menti település volt egészen a hetvenes évek elejéig, amikor a megyei elvtársak azt határozták a cigányok integrációjáról, hogy a faluszéli putrikból minden átmenet nélkül a főutcára kell betelepíteni őket úgy, hogy minden második házban ők lakjanak. Addig még csak-csak istenes volt a helyzet, amíg busszal vitték őket dolgozni az építőiparba; Pestre meg Szolnokra a baromfi-feldolgozóba, a rendszerváltás óta azonban minden évben csak rosszabb. Dolgozni ma már kevesen akarnak, de az is igaz, nincs is másutt munka, csak amit az önkormányzat közfoglalkoztatásban biztosítani tud nekik. Aki eszesebb, és ez nem elég neki, az meg lop, csal és szívja a többiek vérét.
Sokan vérszemet kaptak
Nem mond nagyon ellent a hivatalbeliek által megfestett lesújtó képnek Mánya Jenő véleménye sem, bár ő más nézőpontból közelít a tiszabői állapotokhoz. Szerinte, mindaz, ami a mostani „szocpolbizniszhez” vezetett, a 2000-es árvízzel kezdődött. Mielőtt erről beszélne, még megjegyzi: – Akármit csinálunk, ami jó, azzal senki nem akar foglalkozni. Beszerveztük a fiatal anyák képzésébe az összes asszonyt, meg a munkaerő-fejlesztési oktatást is végigvittük, de az senkit nem érdekel – mondja, majd rátér a lényegre: nagyon sok magyar lehetőséget látott abban, hogy az árvíz miatt kártalanították, és új házat építettek nekik. A régi házat elbontották, az anyagot eladták az ügyes romáknak, akik abból építkeztek. Sokan vérszemet kaptak, keresték azokat a magyarokat, akiknek több gyerekük volt, és jogosultak voltak szocpoltámogatásra, de nem akartak Tiszabőn lakni. Az ő házaikba költöztek romák, a pénzen meg, isten tudja hogy, megosztoztak – fejti ki véleményét. Erről a falubeliek azt mondják, hol van itt a csalás, mindenki jól járt, a romák csak azt tették, amit szoktak: elcserélték egymás közt a házakat, hogy mindenkinek legyen fedél a feje fölött.
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság összesen négyszázmillió forintos szocpolcsalás miatt 271 ember ellen folytat eljárást. Szabó Zita szóvivő tájékoztatása szerint, a szocpolt igénybe vevő emberek túlnyomó része nem rendelkezett a kötelezően előírt harmincszázalékos önerővel, és nem is akart beköltözni a tiszabői házakba. A gyanúsítottak között banki ügyintézők, hivatalos személyek és jogi végzettségű emberek egyaránt vannak.
A módszer. A gyanúsítottak fiktív ingatlan-adásvételi szerződések megkötése után igényeltek különböző összegű, de több millió forintos tételű szociálpolitikai támogatásokat. Az ingatlanokat megvásárló vevőknek az esetek nagy részében szándékukban sem állt a támogatással megvásárolt lakóházakba költözni, és nem is rendelkeztek a támogatás folyósításához szükséges 30 százalékos önerővel. A bűncselekményekkel az állami támogatás jogtalan megszerzése volt a céljuk. Az ingatlanok valós forgalmi értéke jóval alatta maradt – sokszor a tizede volt – az adásvételi szerződésen feltüntetett értéknek. A több gyermeket nevelőket – akik a kellő önerő megléte esetén jogosultak lettek volna az állami támogatásra – tiszabői emberek keresték fel helyben, illetve az ország több más településén. Az illetők a rászorultaknak a támogatás „elintézését” ígérték, és házhoz jutással kecsegtették őket. A legtöbbször azonban egyszerűen azt közölték velük: mivel pénzhiányuk miatt úgysem tudnák igénybe venni a szocpolt, ők azt egy meghatározott összegért megvásárolják tőlük, cserébe a kapott állami támogatást eltették.
origo.hu
Így néz ki, ha Magyar Péter úgy gondolja, bármilyen nőt megkaphat
