A létező világok legjobbikában élünk (Pangloss mester lendületesen tökön szúrja magát), amit sok egyéb mellett az is bizonyít, hogy van nekünk ENSZ-ünk, és a mi ENSZ-ünk kitalál mindenféle nemzetközi világnapokat.
Ezek a világnapok szebbé, boldogabbá, könnyedebbé teszik az életünket, arról nem is beszélve, mennyire tökéletes lenyomatai ennek a kornak, ennek a mi korunknak, ami, nem tudom, említettem-e már, a létező világok legjobbika, s ezt még az ENSZ-nél is jobban bizonyítja az a tény, hogy ma él a világon a legtöbb hülye.
Ezek nagy része politikusi pályára lépett, szerte az egész Nyugaton, s ezek éjt nappallá téve azon serénykednek, hogy mi mindannyian a létező világok legjobbikában éljünk, s legyen még ennél is sokkal több és sokkal fontosabb nemzetközi világnapunk, amelyektől még ennél is szebb és jobb lesz minden, már ha ez egyáltalán lehetséges.
Most például felterjesztették az ENSZ-hez a kérvényt, miszerint
legyen január 3-a az „Elsírja Magát az Európai Biztonsági Konferencia Elnöke (EMEBKE)” nemzetközi világnapja, melynek keretében majd évről-évre megcumiztatják langyos tejecskével az európai biztonsági konferencia éppen regnáló elnökét, majd amikor felsír, akkor az aktuális német kancellár kicseréli a pelusát, mialatt a többi nyugat-európai vezető tapsol és szintúgy pityereg.
Nagy és szép nap lesz, én már alig várom a bevezetését. Addig is tekintsük át, milyen nemzetközi világnapoknak örvendezhetünk jelenleg!
A január elég szegényes még, ezért is terjesztették fel éppen január 3-ra az EMEBKE napot. De január 4-én, miután majd minannyian kisírtuk magunkat a meghatottságtól a peluscsere okán, megünnepelhetjük a Braille-világnapot, míg január 26-án a tiszta energia nemzetközi napját, ami különösen szép és aktuális ünnep azok után, hogy
a németek – ki más? – bezárták az atomerőműveiket, majd elkezdték bővíteni a szénerőművi kapacitásukat, ezért újabb és újabb barnakőszénbányákat nyitottak, az atomenergiát pedig Franciaországból importálják a biztonság kedvéért.
Tényleg kell ide egy EMEBKE világnap…
A februárt mindjárt egy világhéttel indítjuk, méghozzá a „vallásközi harmónia világhetével”, melyet, mondom, február 1–7. között tartunk, és ha szétnézünk a fényességes Nyugaton, azonnal láthatjuk, micsoda harmóniában simul egymáshoz a kereszténység és az iszlám,
vidám iszlamisták és tálibok járják a körtáncot a nyugati nagyvárosok utcáin keresztény, fehér őslakosokkal, az új tánc neve „beléd hajtok autóval, hopp ugorj egy nagyot!” – és mindenki kacag. Ennél intimebb, személyesebb pedig, amikor az iszlamista meg a tálib elvágja az őslakos torkát és Allahu akbart üvölt hozzá, hogy megadja a ritmust.
Jó kis világhét ez, mondom…
Aztán a felületes szemlélő számára némileg ellentmondásosnak tűnik, hogy február 11-e az „erőszakos szélsőségesség megelőzésének nemzetközi napja, amikor az elősegíti a terrorizmust” (nem viccelek, tényleg ez a neve!) – szóval ezen a nemzetközi napon például az európai őslakosoknak tömegesen be kellene menniük a no-go zónákba, kivonszolni az utcára az összes Rumcájsz-szakállas idiótát, és egy zenés táncos performansz keretében kitoloncolni mindet a p…ba, a Pangloss mester köpenyébe. De mi lenne akkor a „vallásközi harmónia világhetével”, ugye…
Úgyhogy, kerülendő a felesleges konfliktusokat, ünnepeljük inkább boldogan február 4-én a „női nemi szerv csonkításával szembeni zéró tolerancia nemzetközi napját”, majd mindjárt utána, 6-án a „hüvelyesek világnapját”, ilyen tényleg van, de rossz az, aki rosszra gondol.
Azután ott van nekünk még február 10-én az „arab leopárd nemzetközi napja”, amely szintúgy tömegeket kell megmozgasson. Annál is inkább, mert nem tudom, észrevették-e, de
ezt az „erőszakos szélsőségesség megelőzésének nemzetközi napja, amikor az elősegíti a terrorizmust” napot nem nagyon reklámozzák mostanában, legalábbis sem az RTL-en, sem a CNN-en, sem pedig a Bochkor reggeli ébresztő showjában nem hallottam róla…
Vágjunk neki a márciusnak!
Mindjárt elsején dupla öröm vár ránk, ugyanis egyszerre ünnepelhetjük a „zéró diszkrimináció világnapot” és a „tengerifű világnapját”. (Ekkor Pangloss mester tátott szájjal berohan a ló… erdőbe.) Majd miután megsimigáltuk a tengerifüveket, máris ünnepelhetjük az „iszlamofóbia elleni küzdelem nemzetközi napját” – 10-én – , amire nagy-nagy szükség van manapság szerte a fényességes Nyugaton, mert még az is előfordulhat, hogy az európai fehér és keresztény (ugyan!) őslakosok mosolytalanul és dörmögve hagynák elvágni a torkukat, elgázolni magukat, és mosolytalanul, dörmögve vennék tudomásul, hogy iszlamisták megerőszakolják a lányaikat. Hát hova vezetne ez? Tessék küzdeni az iszlamofóbia ellen!
És akkor március 25-én még megünnepelhetjük a „fogva tartott és eltűnt alkalmazottakkal való szolidaritás nemzetközi napját”, amely ünnep egyik új nyugati rítusa szerint összegyűlnek vidám egyetemisták (ők a jövő) a campusokon vagy az utcán, palesztin zászlókat lobogtatnak és azt üvöltik, hogy „irtsátok ki a zsidókat”.
Április 4-én aztán ránk virrad a „lelkiismeret nemzetközi napja”, ezen a napon a nyugati politikai elit egész nap keresi a lelkiismeretét, de nem találja sehol, azután 12-én rugalmasan és boldogan rácsúszunk a „Chagas-betegség világnapjára”. Hogy az mi? Én szégyellem magam, hogy még ezt sem tudjátok!
„A Chagas-kór, vagy más néven amerikai trypanosomiasis egy trópusi parazitafertőzés, amelyet a Trypanosoma cruzi nevű protozoa okoz. Többnyire a rablópoloskafélék terjesztik. A fertőzés során különböző tünetek léphetnek fel. A fertőzés korai szakaszára vagy a tünetek hiánya, vagy az enyhébb tünetek jellemzőek, mint láz, duzzadt nyirokcsomók, fejfájás, vagy helyi duzzanatok a csípés körül. 8-12 hét elteltével kezdetét veszi a betegség krónikus fázisa, amely során a betegek 60-70 százalékánál egyáltalán nem jelentkeznek további tünetek. A maradék 30-40 százalék viszont további tüneteket produkál a fertőzés kezdetét követő 10-30 év során. A tünetek között szerepel a szívkamrák megnagyobbodása, ami az esetek 20-30 százalékában szívelégtelenséghez vezet. A betegek 10 százalékánál nyelőcsőtágulat vagy bélfalkitágulás is kialakulhat.”
Hát minek legyen világnapja, ha nem ennek?
A májust kezdjük a „tonhal világnapjával”, nagy tapsot a tonhalnak! Persze az senkit nem érdekel, hogy mi lesz a Psychrolutes marcidusszal, vagyis a bluggyhallal, pedig ő nagyon hasonlít a Hadházy Ákosra, mégsem törődik vele senki.
Aztán május 8-án vár ránk az „argánia nemzetközi napja”, amiről először azt hittem, hogy Moliére Képzelt betegét ünnepeljük aznap, vagyis Arganját, a hipochondert, ami nem lenne meglepő, hiszen a mai nyugati világban éppen a hipochondria az egyik népbetegség, úgy is, mint az általános elhülyülés egyik jellemző tünete, de nem, ezen a napon a Marokkói Királyságban őshonos argánfát ünnepeljük – nagy tapsot az argánfának!
És májusban aztán nincs megállás! Sorolom:
május 10-én ránk köszön a vándormadarak világnapja, 12-én a családok világnapja, melynek során mindenfélét megünneplünk, kivéve az „apa–anya–gyerekek” családmodellt, ahol – micsoda maradi baromság! – az apa férfi, az anya nő, a gyerekekről pedig legkésőbb a születéskor teljes egyértelműséggel megállapítható, hogy micsodák,
nem úgy, mint a régi és kirekesztő viccben, amikor is az eszdéeszes a parkban tologatja a kisbabáját és odalép egy öreg néni – jaj Istenem, de édes, kisfiú vagy kislány?, mire az eszdéeszes – majd ha megnő, eldönti!…
Aztán május 22-én berúgja az ajtót a „szülészeti sipoly megszüntetésének nemzetközi napja”, majd május 29-én végre ránk virrad a „burgonya nemzetközi napja”, erős olajszag, püréillat, miegyéb…
És végre itt a nyár!
Június 12-én végre itt az „albinizmus tudatosságának nemzetközi napja”, amely napon – az ENSZ honlapjának információi szerint legalábbis – „az albinizmussal élő emberek ellenálló képességéről, kitartásáról és eredményeiről elmélkedünk”, bizony, már megfigyeltem, hogy ezen a napon az alsóőrsi Felső Kocsmában egész nap erről szoktunk elmélkedni, az ügyvéd úr fel is olvas a témában, a református tiszteletes úr szintúgy, míg Péter barátomék, a veszprémi könyvesek ezen a napon tejbegrízt készítenek, Ilike pedig a „fehér oroszt” ajánlgatja mindenkinek, pedig nem is látta a Nagy Lebowskit. Így csúszunk rá a „családi hazautalások nemzetközi napjára”, amelyről így ír az ENSZ honlapja:
„A családi hazautalások nemzetközi napját minden év június 17-én tartják; Az átutalások anyagilag összekapcsolják a migráns munkavállalókat családjukkal. A pénzátutalások vagy »határokon átnyúló, viszonylag kis értékű, személyenkénti fizetések« létfontosságú mentőövként szolgálnak a fejlődő világ számára. Az átutalások támogatása érdekében a családok ellenállóbbá válnak a válság idején, és inspirálnak másokat. Ha pénzt küldenek haza, a bevándorlók kapcsolatban maradhatnak családjukkal, és kimutathatják szeretetüket és támogatásukat, a távolságtól függetlenül.”
Miközben ezt ünnepeljük az alsóőrsi Felső Kocsmában, mindig megünnepeljük azokat az őshonos, keresztény európaiakat is, akik adójukból lehetővé teszik, hogy szegény migránsoknak lehetőségük legyen hazautalni egy kis pénzt, ugyanis döntő többségük az őslakosok adójából kifizetett segélyekből él.
Júliusban dübörög a nyár, és mi 5-én végre megünnepeljük a „kiswahili nyelvi világnapot”, amely a szuahéli nyelv nemzetközi ünnepe, odafönt a kocsmában egész nap szuahéliül beszélünk, ugyanis a világon mindenki ismer két, sőt, három szuahéli szót, ezek a „Kilima N’Dzsaró”, vagyis Fehér (Fényes) Hegy, illetve a szimba, vagyis az oroszlán, aznap ezt mondogatjuk, így ünnepelünk. Majd eljön 12-e, a „remény nemzetközi napja”, hát ha valamire, akkor erre tényleg szükség van manapság, 25-én pedig eljön végre a „hepatitis világnap”, nagy tapsot a hepatitisnek!
Augusztus első hetében „szoptatási világhét” van, nem merem elmondani, ilyenkor miről van szó a Felső Kocsmában. Majd 21-én eljő „a valláson vagy meggyőződésen alapuló erőszakos cselekmények áldozataira való emlékezés nemzetközi napja”, na ez az a világnap, amelyet például mi, itt Európában egész évben „ünneplünk”, éppen ezért nem csinálnak neki nagy reklámot errefelé az illetékesek.
A hónap utolsó napja pedig az „Afrikai származású emberek nemzetközi napja”, az egyetlen nap a világon, amikor kivétel nélkül mindenki ünnepel, ugyanis a Homo Sapiens bölcsője Afrikában ringott, vagyis mindannyian afrikai származásúak vagyunk…
Szeptemberben csöndesedik a világ, így köszönt ránk 18-a, a „takarítás világnapja”, akkor kivisszük a szemetet, majd izgatottan várjuk 26-át, a „turizmus világnapját”, amelyet ma már úgy ünnepelnek a legfelkapottabb turisztikai célpontokon, hogy tömegesen tüntetnek a turisták ellen.
Októberben pedig végre megünnepelhetjük a „gyapot világnapját”, hatodikán, ami nagyon fontos, különösen nekünk, magyaroknak. Tizenegyedikén pedig a vándormadarakat ünnepelhetjük, igaz, őket már május 11-én is megünnepelhettük, úgy tűnik, a vándormadarak valamiért nagyon fontosak lettek hirtelen.
Novemberben is sok világnap van, de kimagaslik mind közül 18-a, a „WC világnapja”. Ezen a napon izgatottan gyülekezik a törzsközönség a Felső Kocsmában, és kis ünnepség keretében megkoszorúzzuk a férfi budi piszoárját, felavatjuk a „Mindig büdösebb a férfi W.C.” emléktáblát, majd felolvasunk Hajnóczy Péter műveiből.
Decemberben már készülődünk a karácsonyra – ki tudja, mikor tiltják be –, de azért marad időnk még néhány fontos világnapra. Így például 10-én „nemzetközi hegynap” van, amely az ENSZ honlapja szerint „felhívja a figyelmet a hegyek fontosságára az életben , rávilágít a hegyvidéki fejlődésben rejlő lehetőségekre és korlátokra, valamint olyan partneri kapcsolatokat épít ki, amelyek pozitív változást hoznak a világ hegyvidékein.”
Stimmel. Ezen a napon mi Petőfit szoktunk szavalni:
Mit nekem te zordon Kárpátoknak / Fenyvesekkel vadregényes tája! / Tán csodállak, ámde nem szeretlek, / S képzetem hegyvölgyedet nem járja. / Lenn az alföld tengersík vidékin / Ott vagyok honn, ott az én világom / Börtönéből szabadúlt sas lelkem, / Ha a rónák végtelenjét látom.
S végül eljön az „arab nyelv napja”, amelyet azért veszünk nagyon komolyan, mert ha minden így megy tovább, akkor úgyis kötelező lesz hamarosan.
Ebből is kristálytisztán kiviláglik, hogy a létező világok legjobbikában élünk.
És aki nem hiszi, annak utánajárnak…
