Vajon miként lehet azt a magyar sajtót összességében véve már nem szabadnak tekinteni, a fehérorosz médiához hasonlítani és a magyar valóságról a cenzúrától és a retorziótól való félelmében szándékosan félretájékoztatónak tekinteni akkor, amikor nincs még egy olyan európai ország, amelyben a miénkhez hasonló durvasággal és minden alapot nélkülözve is lehet támadni a kormányt és annak tagjait úgy, hogy az „elkövetőnek” bármilyen valós retorziótól kellene tartania? Ahol a közszolgálatból a „politikai” tisztogatás után keményvonalas szocialista kötődésű újságírók maradtak a képernyőn, sőt egy olyan ember maradhatott ott, aki a szocialisták idején a tévében a jobboldalinak tekintett alkalmazottak szőnyegbombázását követelte, és kap olyan fizetést, ki tudja, milyen munkáért, amelynek egytizedét egy tanítónő megirigyelhetné?
(Magyar Nemzet, 2011. július 21.)
origo.hu
Orbán Viktor a diplomáciai csúcsról: Mindenki úgy megy innen el, hogy egy nagy népnél járt
