Ez a mostani extatikus őrjöngés sok mindent elárul. Először is, kipukkasztja a legendás szürkeállomány mítoszát, ami húsz év óta mérgezi a nyilvánosságot, és sérti a másként gondolkodók semmivel nem kevesebb profizmusát. A balsajtó és a „mértékadó” véleményvezérek soha nem mérették meg magukat semmiféle piaci alapon, mert a hatalom mindig kipárnázta pénzzel a baráti médiaműhelyeket. A rokonszenv a liberálisoké. A banki és multi hirdetők rokonszenve is. Sokadszor idézem fel a hajdani Pesti Hírlap vergődését, amely lap többször elbukott, majd talpra állt, de nem siettek a segítségére a nagy hirdetőcégek, mert nem tartozott a kiválasztottak körébe. Amikor az Antall-kormánytól nyertek néhány privatizációs hirdetést, a Magyar Rádiótól a Magyar Televízióig, sőt a parlament szabad demokrata főkorifeusáig, Haraszti Miklósig csapott a felháborodás hulláma.
(Magyar Nemzet, 2011. július 15.)
origo.hu
Hosszú évekre börtönbe kerülhet a szolnoki gyerekverő karateedző
