A balatonlellei kántor kálváriája

Több százan tiltakoztak aláírásukkal Balatonlellén, amikor megtudták: az egyházközség elbocsátja a helybéli kántort. Mindhiába: a kilencgyermekes Kiss József két év után munkanélküli lett. A plébános jóindulatának köszönhetően maradhat a szolgálati lakásban családjával, amíg fel nem épül a háza. A táppénzen lévő férfi azonban súlyos lábsérülése miatt egyelőre képtelen az építkezésre és az elhelyezkedésre, családját pedig neki kell eltartania. Elkeseredése érthető, hiszen 25 éve kántor, s minden eddigi munkahelyén elégedettek voltak vele, Lellén azonban a jelek szerint nem tudta eléggé elfogadtatni magát.Pedig minden olyan szépen indult: 1998 nyarának végén az akkor már 23 éve gyakorló kántort Kovács Imre plébános Balatonlellére hívta. Az ajánlat a legjobbkor jött, hiszen Kiss József éppen munkahelyváltásra készült, az alapi plébánián végzett széles körű világi lelkipásztor-asszisztensi tevékenysége túlságosan elvonta őt családjától. Balatonlelle azonban ideális helynek tűnt a számára. Ott élt édesanyja, a faluban köztiszteletnek örvendő nyugalmazott kántor-tanítónő. Halálával Kiss József édesapja egyedül maradt, s nagyon megörült, hogy fia és nagy családja újra a közelében élhet. Kiss József rögtön igent mondott, családjával beköltözött a szolgálati lakásba, és munkába állt, még mielőtt határozott időre szóló szerződését megkötötte volna az egyházközséggel.Eddig bárhol tevékenykedett az országban, mindenhol hamar megszerették a békés természetű embert. Annál inkább megdöbbent, amikor Lellén néhányan igen ellenségesen fogadták. Volt, aki elé állt, s nyíltan megmondta neki már a legelején: addig nem nyugszik, amíg el nem megy Lelléről. Intrikák egész sora indult ellene. Nem akarja megnevezni a pletykálkodókat, akik még felesége erkölcseit is megkérdőjelezték. Azt is híresztelték róla: azért kellett idejönnie, mert az alapi plébániáról úgy dobták ki, hogy a lába sem érte a földet. Később munkáját kezdték el becsmérelni, amiről ő mindig csak a sokadik forrásból szerzett tudomást. Szép lassan Kovács Imre plébánossal is megromlott a viszonya. Még most, két év után sem tudja, mivel haragította magára az atyát.– Az én esetem nagyon egyedi, nem akarom, hogy rossz színben tűnjön fel miattam a katolikus egyház – szögezte le sietve lapunknak. – Talán azért hangolták ellenem néhányan a plébános urat, mert mást szerettek volna a helyemen látni. Mindenesetre sokszor kértem az atyát: szóljon azonnal, ha valami hiányosságot fedez fel a munkámban, hogy nyomban javíthassak, de szemtől szembe sosem kaptam kritikát, csak a munkakapcsolatunk romlott meg mindinkább. A tavaly októberben tartott egyházképviselő testületi ülésen már – amikor lejárt szerződésem megújítását tárgyalták – a plébános hosszan sorolta a munkámban tapasztalt állítólagos hiányosságokat.Az ülésről készült jegyzőkönyvben rögzített észrevételek szerint a kántor az énekkari próbákon túl sokat beszél, ahelyett, hogy a munkáját végezné, s nem megfelelő a viszonya a kar tagjaival. A sekrestyéssel közös feladatokból – templom körüli takarítás, kerti munkák – nem veszi ki kellően a részét, nem tanúsít elég aktivitást a gyermekek énektanításában és hitoktatásában. A nyáron érkezett nagy összegű vízszámlák pedig azt bizonyítják, hogy a szolgálati lakásban energia-túlfogyasztás van.– Türelmet kértem, hiszen elődömnek is sok időbe telt, mire összefogta az énekkart. Az egyik próbára egyébként egyszer bejött az atya: az énekkar kétharmada kiállt mellettem az ellenségeskedőkkel szemben. Ami az egyéb munkákat illeti, a munkaköri leírásomba olyan feladatok is bekerültek, amelyekről csak később szereztem tudomást. A családi körülményeim egyébként sem tették lehetővé, hogy az atya elvárásai szerinti intenzitással dolgozzak, nem beszélve arról, hogy elsősorban a kántori munkámra kellett összpontosítanom – mondta Kiss József. A nagy öszszegű vízszámlát családja közösen „termelte ki” a plébániával, a templommal és a cserkészcsapattal. Az ülésen újfent kérte az atyát: vele beszélje meg, mit vár el tőle, ne mindig mástól kelljen utólag megtudnia.A szerződését ugyan megújították 2000. június 30-ig, ám kérése ellenére helyzete nem változott. A bajokat végül április 24-i balesete tetőzte be. Gyermekeivel futballozott, amikor elesett, s jobb lábára súlyosan lesérült. Táppénzre került. Ekkor végképp elmérgesedett a viszonya a plébánossal. Hazatérve a kórházból hiába ajánlotta fel: a táppénz alatt ingyen is ellátja munkáját, hiszen énekelni, orgonálni továbbra is tud. Az atya a kórustól is elküldte, mondván, aki beteg, az csak maradjon otthon. Június 15-én aztán levélben értesítette a plébános: a továbbiakban nem kíván vele dolgozni. A falubeliek ekkor megmozdultak: közel háromszázan írták alá a plébánoshoz intézett levelet, amelyben kérték, hogy a kántor maradhasson. Jelezték, elégedettek a munkájával, s aggodalommal tölti el őket a Kiss Józseffel szemben tanúsított türelmetlenség.– A levélben idéztük a Magyar Katolikus Püspöki Kar által kibocsátott körlevelet, amely – a II. Vatikáni Zsinatra hivatkozva – a családok védelmére és a szegények melletti kiállásra szólítja fel az egyházközségeket – mondta lapunknak Böröcz Gyuláné. A helyi gyámhivatal vezetőjeként aggódik a kántor gyermekeinek – közülük hat még kiskorú – további sorsa miatt. Egy másik falubeli, Melnyák Józsefné azért írta alá a levelet, mert szerinte a püspöki kar levelének tartalmával szöges ellentétben áll, ha néhány ellenségeskedő miatt egy nagycsaládosnak el kell mennie. A plébános azonban nem hallgatta meg az egyházszolgáért szót emelőket, s a neki írt levelet sem vette át. A helyi önkormányzat egyik képviselője, Konkoly László – igaz, csak magánemberként – ekkor Balás Béla püspökhöz küldte el a levelet, közbenjárását kérve, ám elutasító válaszlevelet kapott: az ilyen ügyek nem tartoznak a Kaposvári Egyházmegyei Hatóság körébe. A püspök megjegyzi ugyanakkor, hogy nehézségek támadhatnak, ha valaki nem végzi el a rá bízott feladatokat, vagy a plébános nem tud vele együtt dolgozni. A levelet úgy zárja: nem szeretné, ha a jelenlegi állapot siettetné a beteg plébános halálát.Kovács Imre atya úgy gondolja: szándékosan szítják ellene az indulatokat azok, akik már régóta szeretnék őt eltávolítani.– Egy 76 éves, beteg emberrel nem tisztességes dolog ilyen kötéltáncot járatni, az pedig még szomorúbb, hogy ez az ügy az egyházat is lejáratja – reagált lapunk megkeresésére. Elmondása szerint ellenségeinek köszönheti, hogy a kántor elbocsátása ekkora ügyet kavart. Szerinte azóta nincs béke a faluban, amióta Kiss József odaköltözött. Munkájával nem volt elégedett, új kántorra van szüksége a falunak, ezért addig sem tarthatja fenn a státust, amíg a táppénzen lévő egyházszolga munkaképessége helyreáll annyira, hogy új munkát kaphasson. A család – nehéz helyzetére való tekintettel – addig maradhat a szolgálati lakásban, amíg el nem készül saját házuk. Kiss Józsefet azonban semmiképpen nem akarja újra szerződtetni.