Anya és gyermeke belehalt a szülésbe

A negyvenhárom éves Varga Nándor úgy érzi, hat esztendeje csak a poklot járja. Először a feleségét vesztette el, miután az asszony ikreket szült a szegedi nőgyógyászati klinikán, majd egy nappal a világra jövetele után az egyik csecsemő, Enikő is meghalt. Vargáné és gyermeke elhunyta körülményeinek tisztázása érdekében a férj műhibapert indított a szegedi orvosegyetem ellen a Csongrád Megyei Bíróságon, miközben a másik újszülöttet, Juditot egyedül nevelte. Sajnos Judit is meghalt két év és nyolc hónapos korában, őt agydaganat vitte el.Hiába fáradoztak élete megmentésén az idegsebészek, a háromszoros műtéti beavatkozás sem vezetett eredményre. A polgári peres eljárás első szakasza 1997 májusában zárult le, a Csongrád Megyei Bíróság elutasította az egyedül maradt apa keresetét, és 250 ezer perköltség megfizetésére kötelezte. Fellebbezés után a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a megyei bíróság ítéletét, s ugyanezt az igazságügyi fórumot arra kötelezte, hogy új eljárást indítson és újabb határozatot hozzon.Varga Nándor ekkor az ellen tiltakozott, hogy ugyanaz a bíró tárgyalja az ügyét, aki az elsőfokú ítéletet kimondta. A megismételt eljárás keretében a Csongrád Megyei Bíróságon Csikós Klára 2000. július 12-én ítélkezett, és döntése értelmében ötmillió forint kártérítés illeti Varga Nándort. A családi tragédia teljesen tönkretette az apa egészségét, ezért a munkahelyéről is elbocsátották. Az újabb ítélet sem jogerős. Ezután méltán merül fel a kívülállóban a kérdés: mit bír ki egy ember.Varga Nándort valójában nem a pénz érdekli, nem azért pereskedik. Hat éve az a szívós elhatározása, hogy kiderítse, vagy inkább megtudja, ki a felelős felesége és Enikő haláláért. A szívszorító történetet a tragédia után, hoszszú idő elteltével is könnyes szemmel idézi fel.– Feleségemmel 1982-ben kötöttem házasságot, és egyévi várakozás után sem született gyermekünk. Azt követően rendszeresen jártuk az orvosokat, gyó-gyászati segítséget kértünk. Nejem 1993 májusában lett terhes, és mivel veszélyeztetett volt az állapota, kezelésre befeküdt a vásárhelyi kórházba, ahol kisebb műtéti beavatkozást végeztek el rajta. Újabb fordulat akkor következett be, amikor 1994. január12-én – mivel elfolyt a magzatvize – átszállították a szegedi nőgyó-gyászati klinikára. Nem vettem észre semmi különöset az állapotán, nem volt lázas, de nagyon félt. Meg voltunk győződve, hogy császármetszéssel egészséges gyerekek jöhetnek a világra. Feleségemet életben akkor láttam utoljára. Másnap hajnalban öt órakor hívtam telefonon az ügyeletes orvost, aki közölte velem, hogy életem párja természetes szüléssel, problémamentesen adott életet Enikőnek és Juditnak. Azt is megtudtam, mindhármójuk egészségi állapota kielégítő. Két órával később kocsiba ültem, nagy örömmel siettem a családomat látogatni. Amikor reggel a klinikára érkeztem, közölték velem, hogy feleségem reggel 7 órakor meghalt. Forgott velem avilág.– Megmondták, hogy mi történt?– Semmilyen konkrétumot nem közöltek. Másnap délelőtt tíz órakor kaptam egy táviratot az orvosegyetemtől, amiben azt tudatták, hogy elsőszülött gyermekem, Enikő is meghalt. Újra bementem a klinikára, akkor láttam meg először még életben lévő másik lányomat, Juditot, aki súlyos fertőzést kapott.Varga Nándor tótkomlósi otthonának egyik szobájában a képek, a bútorok ugyanúgy állnak, mint a tragédia előtt. Ebbe a helyiségbe a férfi csak akkor megy be, amikor egyedül akar maradni halottaival, és ilyenkor felesége és Judit bekeretezett fotóját nézi. Sokat beszél hozzájuk az apa,máig nem tudja feldolgozni elvesztésüket.– Az első három év volt a legnehezebb. Amikor Judit is elment, elhatároztam, megölöm magam. Öngyilkosságot kíséreltem meg, de visszahoztak az életbe. Tisztában vagyok azzal, a rák okát még nem lehet tudni, de én összefüggést kerestem a szülés körülményei és a gyermek agydaganata között. Természetesen ezért nem pereltem. Orvosi jelentés szerint feleségem magzatvíz-embóliában, Enikő pedig agyvérzésben hunyt el. Sokkal érdekesebb a halál körülményeinek mögöttes területe, aminek tisztázására tettem fel az elmúlt hat évet.A hosszadalmas jogi procedúra a kívülálló számára is rendkívül izgalmas lehet, de terjedelmi okok miatt nem részletezhető. Az 1997-es első perben a bíróság kimondta: Varga Nándorné esetében az orvos mulasztást nem követett el, mert az ítélet szerint a magzatvíz-embólia császármetszés és természetes úton való szülés során is bekövetkezhet. Egészen más a helyzet Enikő tragé-diájával, a bírói ítélet szerint a magzat életét császármetszéssel valószínűleg megmenthették volna. A Legfelsőbb Bíróság többek között azért helyezte hatályon kívül az elsőfokú ítéletet, mert az alkalmazandó jogszabálynak megfelelő tényállás feltárását is elmulasztotta, emiatt pedig a döntés megalapozatlan. A megismételt eljárás során Csikós Klára azzal indokolta határozatát, hogy bár foglalkozási szabályszegés nem történt, de mégis hasznosabb lett volna, ha császármetszéssel hozzák világra az ikreket. A bírónő kimondta azt is, hogy az orvos nem járt el kellő gondossággal, ellenkező esetben elkerülhető lett volna a Varga család tragédiája.Az ítélet után arra kértem az özvegyen maradt apát, mondja el, érez-e elégtételt.– Most már talán meg tudok nyugodni, hogy megállapították a felelősséget – válaszolta.A peres eljárásban részt vevő egyik igazságügyi szakértőt – Farkas Márton szülész-nőgyó-gyászt, a tudományok doktorát, aki a felperesnek készített véleményt – arról kérdeztem, elkerülhető lett volna-e a haláleset.– Amikor Vargáné a klinikára bekerült, már annyi javallata volt a császármetszésnek, hogy nem lehetett volna tovább várni. Ebben volt a szakértők között a vita. Egy jó orvos mindent megcsinálhat, ha az eredményes, de ha kudarcot vall, útja a bíróságra vezethet. Amikor Vargánénak 39-40 fokos láza lett, mert megfertőződött, akkor is sürgősen császározni kellett volna: ezt a lehetőséget is kihagyták, mert a természetes szülést erőltették. Attól kezdve, hogy a klinikára került, az észlelés hanyag volta miatt a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetésnek minősítem az intézet munkáját. Az anya halálát az egyik szakértő szerint a magzatvíz-embólia, a másik szerint a fertőzés okozta, és én ezen az utóbbi állásponton vagyok. Az első magzatot fogóval hozták világra, agyvérzést kapott, meghalt. Kórszövettani vizsgálat alapján koponyaüregi vérzés, oxigén-hiány volt a halál közvetlen oka.– Indokolt-e, hogy ilyen hosszú ideig elhúzódik a peres eljárás?– Ebben az esetben nem kellett volna hat évig várni, mert a hivatalos szakértői vélemények aránylag rövid idő alatt elkészültek, és kimondták, hogy az anya és a magzat élete császármetszéssel időben megmenthető lett volna. Az ilyen pereljárás természetesen sokszereplős, és a bizonyítási eljárás parttalanná válik. De legalább a lezárás megnyugtató, mert a bíróság kimondta az igazságot.Ennek ellenére sem enyhült a feszültség az özvegy férfi édesanyjában, Varga Istvánnéban. A hetvenéves aszszony a hosszabb utakra elkíséri fiát, mert aggódik az egészsége miatt.– Mióta gyógyszerrel akarta megölni magát, attól félek, elhatalmasodik rajta a depresszió. Bízom abban, a per eredménye jót tesz majd neki.