A baloldal összekacsint

Letagadhatna magáról időnként tíz évet, de talán huszonötöt is a pár hónapja jubiláló, Eötvös Pál vezette Népszabadság (Rt.). A lap internetes változatában a rendőrség egykori operatív tisztjének, „Papának” az olajbizottság előtt tett, napok óta olvasható tanúvallomása fölött az szerepel például, hogy ráklikkeléskor ott az olajgate-ügy dokumentumai kerülnek a honlapot látogató szemei elé. Az ember azt gondolná, hogy előbb-utóbb csak észreveszik a „bakit” az MSZP elsöprő győzelmét hozó 1994-es választások után két nappal szocialistából országossá vedlett napilapnál – amely változást azonban csupán a fejlécet olvasva lehet(ett) érzékelni. Vegyük például az 1995 végén kirobbant olajgate-botrányt, amelynek az MSZP-n kívül az égvilágon semmi köze a Pallag-féle olajbizottság által vizsgált ügyekhez. Ám csak nem javítanak. A fogalmi zavarkeltés, a dezinformálás a mai napig tetten érhető az internetes honlapon. Amíg ugyanis az olajgate-ügy és a róla elnevezett országgyűlési bizottság a szabaddemokrata asszisztenciával működő szocialista kormány alatti kőolajszállítások manipulálásáról kapta nevét, addig a kisgazda bizottsági elnök vezette parlamenti grémiumot egy üzemanyagfajta, a gázolajjal való visszaélések miatt keresztelték el olajbizottságnak. A nem beavatott szemnek mindez lényegtelen különbségnek tűnhet első olvasatra, azonban ennél jóval többről van szó.A korrupcióellenesség retorikája mögé bújt párt és a lap időnként összekacsint, amit újra és újra tetten lehet érni.A szocialisták ma már legszívesebben feled(tet)nék a Németh-kormány utolsó pénzügyminiszter-helyettese, Patkó András és a „jogutód” Horn-kormány ipari minisztere, Pál László nevét, akik az orosz–magyar kőolajszállítások közé az amerikai HFT nevű céget akarták beékelni. Az olajgate-botrány kipattanása dollármilliók magánzsebekbe terelgető üzletét hiúsította meg részben, s ezáltal forintban mérve milliárdokat takarított meg Magyarország és a Mol számára. A sors fintora, hogy a botrány ideje alatt Mol-elnöknek éppen Pál Lászlót bízta meg a szervezett bűnözés nagy erőkkel történő üldözését magáénak valló szocialista–szabad demokrata koalíció. De éppen a szocialisták sülylyesztőjébe tartó Pál volt az olajgate-ügy másik vonulatának, az orosz államadósság privatizálásának is a főszereplője, aki a rendszerváltás egyetlen évtizede alatt milliárdossá lett Hujber Ottó politikai mentorává vált. Mint tudjuk, a hála nem a politikai kategóriák közé tartozik, amit azonban erősít a kivétel: Pál exminiszternek Hujber építette házát, fiát pedig egyik cége kapta a hóna alá. (Előzetesbe egyikőjük sem került.)Hujber Ottó adósságdollárokat hasznosító cégei ma milliárdokkal tartozhatnak a magyar államnak, akárcsak a másik, a 80-as években még lyukas zsebű szocialista, a ma már igazi nagypályás Máté László érdekeltségei. Ha valaki részletesebben meg akarna ismerkedni az olajgate-sztori mindkét szocialista nagyvállalkozó – a MÁV egykori alkalmazottjának és a Budapesti Vegyipari Gépgyár volt párttitkárának – meredeken ívelő karrierjét is bemutató sorozattal, még csak véletlenül se tévessze meg a Népszabadság honlapja. S a napilap archívumában sincs mit keresni, e cikkeket ugyanis a Magyar Fórum közölte 1996 végétől hónapokon keresztül. A hetilap internetes változatában néhány fellelhető közülük.