Arábia információs forradalma

Régóta figyelemmel kísérik az arab országok vezetői azt az információs forradalmat, amely a világ nyugati felén folyik. Egyes arab államok gazdasági szempontból készek is lennének befogadni a nemzetközi információs, technológiai vívmányokat, ám a sivatagban sok minden másképp működik. Így a számítástechnika és az azt kísérő politikai gondolkodás is.A gazdag olajországok, mint Szaúd-Arábia, Bahrein, Omán és az Egyesült Arab Emírségek infrastrukturális szempontból készen állnak. A számítógépeket üzembe helyezték, sőt, bizonyos mértékben az internet is használható. Persze nem olyan mértékben, mint Európában, de egyre szaporodnak az internetkávézók, ahol – ellenőrzés mellett – bárki, akár a nők is kutathatják a világhálót. Dubai ennél is tovább megy. Az Egyesült Arab Emírségek leggazdagabb kis szultánsága csúcstechnológiával felszerelt „várost” épített föl az egyik bevásárlóközpontban. Az Internet City már befogadott olyan nagy cégeket, mint a Microsoft, az Oracle vagy a Canon. A kormánynak és az építtetőknek az a terve, hogy ők váljanak az arab világ információs fővárosává, ahol ellenőrzés nélkül lehet megismerni a szigorú muzulmán államok szemében káros eszméket. Ezek az országok ugyanis – ahol az olaj mérhetetlen gazdagságot eredményezett – nem érdekeltek az alternatív gazdaság fejlesztésében. Kőolajkészleteik egy ideig még biztosan kitartanak, és úgy tűnik, hogy a foszszilis energiahordozók kifogytával is szeretnének a világpolitika alakításában szerepet játszani. Ennek alapját képezheti a szinte korlátlan pénzügyi lehetőség, és erre építve a tudomány fejlesztése. Sőt az sem lehetetlen, hogy egy nap visszatér a középkor arab tudományos hegemóniája.Az arab egyetemeken folyó munka, az oktatás színvonala nem marad el a világ más felsőoktatási intézményeinek hatékonyságától. Az új arab felvilágosodás várat ugyan magára, de megjósolható, hogy bele fognak szólni a jövő információs iparába. Egyelőre úgy tűnik, hogy „jegelik” saját IT-eredményeiket, hogy később nagyobbat robbanjon az infobomba. Ám ez csak az egyik ok. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy az arab országok vezetői tartanak attól, hogy a globális kultúrát beengedjék államaikba. Félnek, hogy az arab társadalmakban megváltozhat az évszázadok óta meglevő „idegenkedés az újtól”, demokratikus eszmék fertőzhetik meg az egészséges arab gondolkodást, és ezek társadalmi feszültséget eredményezhetnek. Azt viszont senki sem vitatja, hogy információs forradalom nélkül nem tudnak lépést tartani a nyugati társadalmakkal. Európa és Amerika fejlődésének ugyanis nem szab gátat kormányzati szó, csak az idő és a hajlandóság. A muzulmán társadalmak kiéheztek az olyan fejlettebb technológiák használatára, mint a személyi számítógépek, a mobiltelefonok és a műholdvevő antennák.Az említett arab államokon kívül olyan országok is képesek lennének bevezetni az új fejlesztéseket, mint Egyiptom, Jordánia és Szíria. Ezen országok vezetői nem szeretnének nyitni, pedig szükségük lenne rá. Éveken belül képzett szakemberek jöhetnének ki az állami egyetemekről, akik megváltoztathatnák az olajból csak kevéssé részesedő országok gazdasági irányultságát. Bizonyos vezetők, mint II. Abdalláh jordán király például kifejezetten rajong az új „csecsebecsékért”, száguldozik az infosztrádán – csak alattvalóinak nem engedi meg ezt a kedvtelést. Kedvező jelek azért mutatkoznak ilyen téren is.Az arab országok szerencsétlenebbik része kiesik az internetes világból. Ezen államokban az emberek nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy szórakozásból vegyenek egy számítógépet, vagy elmenjenek egy kávézóba, és fölös pénzüket külföldi oldalak csábító eszméinek böngészésére költsék. Szudán, Mauritánia vagy Jemen ilyen helyzetben vannak. Az ő bekötésük a globalizálódó világba még várat magára. Az ottaniak egy része ennek még örül is. Lehet, hogy nyernek a sajátos arab szemlélet megtartásával, és nem esnek bele a fogyasztói társadalom csapdájába. A nehéz helyzetben levő országok vezetői sokkal inkább arra próbálják rábeszélni alattvalóikat, hogy tartsák be a vallási törvényeket, és ne hallgassanak a „liberális” arabok Amerikából származó hazugságaira. Minek vágyakozni az elérhetetlen csillogásra, ami az interneten ömlik a szegényes szudáni vályogkunyhókba?Az egyre közelítő utópia, a digitálisan leképezhető társadalmak kora egy ideig még nem fogja elérni az arab országokat. A térség technológiailag legfejlettebb állama, Izrael viszont nagy hatással van a palesztin területek életére, és ezáltal az arab vezetők rettegett „betegsége” megvetette lábát az arabok között. Ez év januárjában például megtörtént az első internet-terrorakció.