A híd Kelet és Nyugat között

„Az Omán Szultánság készen áll arra, hogy betöltse azt az űrt, amely a nyugati világ és az arab országok között tátong. Szükség van egy kapocsra, amely összekötheti az iszlám és a keresztény civilizációt, és erre Omán tökéletesen alkalmas” – mondta lapunknak adott interjújában Abdelmonaem Kadura, az Arab-öböl szakértője, aki néhány napos budapesti látogatása során elmondta véleményét az ománi lehetőségekről.Omán az Arab-félsziget délkeleti csücskét uralja. Területe ugyan nem nagy, de geopolitikai helyzete éppen elég kedvező ahhoz, hogy a korábbi évszázadokban az ország zászlajára tűzhette az iszlám terjesztését. Omán kulturális missziója olyan sikerrel járt, hogy létrehozták az első arab–afrikai királyságot. Al Busaid szultán, Omán uralkodója Zanzibár szigetét jelölte ki az arab Kelet-Afrika fővárosának, ahol – kihasználva a brit–francia vetélkedést a gyarmatokért – virágzó kereskedelmi és kulturális központot hoztak létre. Később, a múlt század hatvanas éveiben aztán a forradalom kiűzte az arabokat Kelet-Afrikából, és Omán visszaszorult az Arab-félszigetre.A szultánság azóta megpróbálta kihasználni különleges gazdasági és természeti adottságait. Egy nagy hátránnyal azonban meg kell küzdenie: olajkészletei messze alulmúlják szomszédaiét, ezért más úton halad fejlődése. Elsősorban a tudományos élet terén próbál kiemelkedőt alkotni, például a UNESCO támogatásával Maszkat, a szultánság fővárosa adott otthont a XXI. század egyeteme című tudományos rendezvénysorozatnak. Az pedig szinte természetes, hogy a maszkati egyetem az uralkodóról, Kabúsz bin Szaid szultánról van elnevezve – ez az arab világban nem okoz megütközést. Ahogy Kadura doktor elmondta, Omán demokratikus állam. Figyelmeztetett ugyanakkor, hogy demokrácia és demokrácia között hatalmas különbségek lehetnek, ha az ember nem figyeli meg a történelmi sajátosságokat, csak a törvények betűit próbálja betartani és betartatni. Ománban nem kötelező a csador viselése a nőknek, sőt, ha akarnak, akár európai ruhában is közlekedhetnek. Akár kongresszusi képviselők is lehetnek nők. A demokratikus berendezkedés azonban – európai szemmel – kívánnivalót hagy maga után. Választások ugyanis nincsenek, azaz csak az alsóházban vannak (amely lényegesen csekélyebb jogkörrel rendelkezik). A szultán az államfő és a kormányfő is egyben, a törvénykezés pedig a Korán alapján működik. Kadura óva int azonban attól, hogy ezt a demokráciát a mi normáink alapján ítéljük meg. Az arab országokban nincs olyan nagy hagyománya a szabadság-egyenlőség-testvériség eszméinek, ott a tekintélyelvű társadalom és a vallás az irányadó. Dr. Kadura kiemelte: Omán mint az arab világ „legbarátságosabb állama”, az egyiptomi– izraeli békekötés után egyedüli országként fenntartotta a kapcsolatot a Nílus menti állammal. Sőt, Izrael Maszkatban irodát nyithatott, hogy külkapcsolataikat könynyebben rendezhessék. Ám a palesztin intifáda kitörése óta az Arab Liga erősen elítéli Izrael erőszakcselekményeit, ezért az irodát bezárták. Hivatalos kapcsolat azóta sincs a két ország között, és félő, hogy az „ománi híd” sem elég erős ahhoz, hogy a békés eszméket át lehessen vinni a túlpartra.