Kambodzsában hozzávetőlegesen 1,7 millió ember vesztette életét a vörös khmerek négyéves regnálása alatt, a hetvenes évek derekán. Minden ötödik ember. Volt, akit az éhezés vagy a túlfeszített munka ölt meg, s volt, akit egész egyszerűen kivégeztek minden különösebb indok nélkül. A délkelet-ázsiai országban gyakorlatilag nincs olyan család, amelynek tagjai valamilyen módon ne kerültek volna kapcsolatba a vörös khmerekkel. Elkövető és áldozat ma egymás közvetlen szomszédságában él, szembenézni a múlttal ez idáig tulajdonképpen egyikük sem volt képes.
Közel negyed századnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a törvényszék felállítása egyáltalán szóba kerüljön. 1997-ben az ország akkori és jelenlegi miniszterelnöke, Hun Sen aki egykoron maga is a vörös khmerek soraiban szolgált személyesen kérte az ENSZ segítségét a bíróság felállításához. A törvényszék összetétele sokáig kérdéses volt: kezdetben ugyanis Hun Sen ragaszkodott hozzá, hogy a grémium főként hazai jogászokból álljon. A kambodzsai bírák szakértelmét és elfogulatlanságát azonban többen is kétségbe vonták: a vörös khmerek annak idején annyira megtizedelték a bírói testületet, hogy egyes források szerint a jelenleg tevékeny százhetven bíró közül csupán huszonegy végezte el a jogi egyetemet. A több hónapos huzavona végül kompromisszummal zárult, így az egykori s még élő vörös khmer vezetők fölött három kambodzsai és két nemzetközi jogász ítélkezik majd.
A törvényszék azonban csak a legfőbb egykori vörös khmer vezetőkre összpontosít majd. Ha minden alacsony beosztású kádert felelősségre vonnának, az háborúhoz vezetne nyilatkozta a minap Hun Sen miniszterelnök a Newsweek magazinnak. Vitathatatlan, hogy több százezer embert kellene akkor bíróság elé állítani. A vörös khmerek annak idején válogatás nélkül hurcolták el a nincstelen, tanulatlan parasztgyerekeket, akik ideális nyersanyagnak bizonyultak a kiképzőtáborokban. Többségük, akik korábban még a falu határát sem hagyták el, az S21 elnevezésű táborokban találták magukat. Így nevezték annak idején az iskolákat tanításról azonban szó sem volt, az S21 tulajdonképpen a vöröskhmer-utánpótlást szolgálta. A többségükben tizenéves fiúk és lányok tisztában voltak azzal, hogy túlélésük záloga a feltétlen engedelmesség. Én csak parancsot teljesítettem. Ha nem engedelmeskedem, engem is megöltek volna! emlékeznek vissza a ma már meglett korú egykori gyerekember-katonák. Már amelyik emlékezni akar. Sokan azonban látszólag jótékony amnéziában szenvednek, s elfeledni látszanak a történteket. Nincs ez másként a hajdani magas rangú vörös khmer vezetőkkel sem. Nehéz azonban elhinni, hogy Pol Pot még élő, egykori bizalmasai közül senki nem tudott a vérengzésekről. Márpedig most ezt állítják.
De mint Jean-Louis Margolin francia történész A kommunizmus fekete könyvében megjegyezte: a vörös khmerek csak vérnyomokat hagytak maguk után a történelemben. Ő nevezte egyébként Kambodzsát a fölfoghatatlan bűntett országának is. S valóban: Pol Pot esztelenségeit a pénz eltörlését, a városok megszüntetését, az értelmiségi és kereskedőréteg kiirtását, a zéró év bevezetését nem lehet egyetlen legyintéssel a történelem süllyesztőjébe seperni. Mint ahogy a Gyilkos Mezők több százezer névtelen halottját sem.
Sokan mégis feleslegesnek ítélik a törvényszék felállítását: ők azzal érvelnek, hogy a felelősök egy része már amnesztiában részesült a kilencvenes évek elején, Pol Pot (az egyes számú testvér) pedig már három éve halott. Több vezető kambodzsai politikus is szívesebben venné, ha a múltnak ezt a részét végérvényesen lezártnak tekinthetnék: nem is csoda, hisz többségük annak idején szintén a vörös khmerek sorait gyarapította.
A törvényszék létrehozásának az igazságszolgáltatáson túl azonban még egy nagyon fontos üzenete lehet, mégpedig az, hogy Kambodzsában a törvény szava az úr vélekednek elemzők. Ez pedig visszacsalogathatja az országba a külföldi befektetőket, s újra beindulhatnak a nemzetközi szervezetek segélyforrásai is. A kambodzsaiak egy része azonban nem osztja derűlátásukat.
Azoknak, akik kevesebb mint napi egy dollár bevételből élnek, a vörös khmer uralom és rémtettei már a múlté. Ők azt mondják, hogy a tárgyalás már nem hozza vissza szeretteiket, s jobban örülnének, ha a kormány inkább megemelné a fizetésüket.
A múlttal való szembenézés azonban immáron megkerülhetetlen és elkerülhetetlen Kambodzsában is. A történelem feldolgozása nem várathat tovább magára, s a törvényszék felállítása pedig ennek a folyamatnak valószínűleg csupán az első szakasza.
autós videó
Megvalósult minden sofőr rémálma a 84-es főúton + videó
