Barátságtalan havas eső szemerkél, és metsző szél fúj, mikor befut Győrbe a vonatom. Bőven van idő a polgármesterrel megbeszélt randevúig. Átmegyek a vasúti aluljárón, és körbejárom a négy utca által határolt Frigyes-laktanyát. A kapun lakat. A kerítésen belül didergő farkaskutya, de még meg sem ugat, csak gyanakodva szimatol. Az épületek ablakai kitörve. Az udvaron fagyott gazcsomók. Általános elhagyatottság és elhanyagoltság.
A laktanya északi oldalához forgalmas buszpályaudvar tapad. Kérdezgetem az embereket. Mindenki tudja, hogy az a nagy épülettömb egy régi laktanya. Sokan tudják, hogy ma már műemlék. De azt nem, hogy épp kinek a tulajdona, s mi lesz vele. „A város szégyene” – mondják többen. „Annyi mindent lehetett már hallani róla, de évek óta nem történik semmi, csak pusztul itt minden” – tér vissza refrénként. Ahogy a védett Schlichter-villa is, amely az egyetlen ilyen típusú, nagypolgári lakhely Győrben, emeletén mennyezetfestményekkel.
Az Osztrák–Magyar Monarchia hadserege számára épült volt Frigyes főherceg gyalogsági laktanya néhány perc séta Győr történeti városmagjától, amely 1989-ben megkapta a hamburgi FVS Alapítvány műemlékvédelmi Európa-díját. Azon a helyen áll, a vasútállomás mögött, ahol a századfordulón Alpár Ignác nagy ívű koncepciója alapján kialakult az új, déli negyed, a Nádorváros középületekkel, előkelő villákkal, bérpalotákkal. A laktanyát Rieger Ervin műépítész tervezte. A város tulajdona volt, és sokáig a városnak hozott hasznot. A honvédség bérleti díjat fizetett érte Győrnek. A háború után az orosz katonaság foglalta el. Udvaros István polgármester 1946-ban a honvédelmi miniszterhez fordult, kérve, hogy mentesítse a laktanyát a honvédségi igénybevétel alól, mert iskolákat szeretne elhelyezni benne, „amelyek Győr jövendőbeli hivatását” szolgálják. 1949. június 24-én Markó Gyula, az új idők új szeleit jobban értő polgármester javaslatára azonban úgy döntöttek, hogy visszaadják a honvédségnek, mert „a városnak nincs anyagi fedezete a helyreállításra, másrészt demokratikus hadseregünk kiépítésére szükség van rá”. 1956-ig a Magyar Néphadsereg, utána újra a szovjet hadsereg tanyázott benne 1989-ig. Akkor kiürítették, elsőnek az összes magyarországi laktanya közül, majd a város visszakérte azzal, hogy a felsőoktatás bővítésére használja, és ingyen meg is kapta. A kikötés az volt – tájékoztat Németh Iván főépítész, hogy ha öt éven belül értékesíti a város, a kiadásokkal csökkentett vételárat be kell fizetnie az állami költségvetésbe.
Egyetemi terv volt kettő is Győrben. Az egyik, a Pozsgay Imre által kezdeményezett Arrabona Tudományegyetem nem jött létre. A másik, a Széchenyi István Műszaki Főiskola átalakulása megvalósult, 2001. december 11-én szavazta meg a parlament.
A Frigyes-laktanya 1995 óta mostanában cserél gazdát harmadszor.
– Nem volt olyan feltétel, hogy nem lehet eladni – hangsúlyozza Balogh József közgazdász-polgármester, aki nem titkolja, hogy rossz döntésnek tartja a műemlékké nyilvánítást. Azt mondja, nem tudtak alkalmas funkciót találni a laktanyának, mert szerintük az se lakásnak, se iskolának nem alkalmas, felújítása nagyon drága lett volna.
Ezzel szemben Winkler Gábor építészprofesszor 1991-ben készült szakvéleményében azt olvassuk: az épületek egy része „egészen kismértékű alaprajzi módosítások után alkalmassá tehető egyetemi oktatás céljaira”. Az európai műemlékvédelem civil „csúcsszervezetének”, az Europa Nostra Tanácsnak a tagja meg van győződve arról, hogy a két legénységi épület alaprajza tökéletes oktatási intézményt formál (ő az egyetlen, aki munkatársaival szakszerű felmérést készített az épületekről). A katonák elszállásolására és oktatására szolgált. Helyet kapott benne az ének-, vívó-, zene- és tornaterem. Így is nevezték el őket. Kedvező belmagasságuk (3,8–4,1 méter), emberléptékű tereik, amelyekben nagy és kisebb helyiségek váltják egymást, hatalmas tetőterük jó adottságokat jelentenek a mai hasznosításhoz. Az épületegyüttes szerkezetileg jó állapotú, az elmúlt tíz évben leszakadt felső födémeket kell kicserélni.
Magyarországon, ki tudja, miért, makacsul tartja magát az a nézet, hogy műemlék épületet rekonstruálni sokkal drágább, mint hasonló újat építeni. Erre ugyan rácáfolnak műemlékvédő szakembereink és a nyugat-európai gyakorlat is, de többnyire hiába.
A városközponton kívül, Révfalu sokemeletes betonházaiban működő Széchenyi István Műszaki Főiskola a kilencvenes évek elejétől céltudatosan küzdött, lobbizott azért, hogy egyetemmé léphessen elő. Itt, Révfaluban építik fel – tájékoztat a polgármester – azt a sokfunkciós új egyetemi csarnokot, amelyet a város 1,3 milliárd forinttal támogat a saját költségvetéséből.
Eladás kikiáltási áron
Az egyetemmé fejlődés programját 1993-ra kidolgozta a Széchenyi-főiskola, és az önkormányzat elé terjesztette. A város kétszázmillió forintos támogatást ígért az egyetem megvalósításához, és ebből 1994-ben 70 milliót át is utalt. Azután jött a Bokros-csomag, és az ígéretet nem tudták maradéktalanul teljesíteni – tudom meg Balogh Józseftől, aki 1980 óta dolgozik a városházán, mai tisztségét 1994-től viseli. Az ő ötlete volt – meséli –, hogy adja át a város a laktanyát a főiskola és több győri intézmény részvételével létrejött Universitas Győr Alapítványnak, amelyet ő még tanácselnökként jegyzett 1989-ben.
1995 júliusában ez meg is történt, „térítésmentes tulajdonátruházási megállapodás” alapján az épületegyüttes átment az Universitas Győr Alapítvány tulajdonába (amelynek két társelnöke Balogh József polgármester és Szekeres Tamás, a Széchenyi István Műszaki Főiskola korábbi igazgatója).
A főiskola nem sokkal később úgy döntött, hogy inkább eladja az ingatlant, mert a felújítás nagyon sokba kerülne – erősíti meg a polgármestertől kapott információt Szily István, az alapítvány titkára, aki segít összerakni a történet ezután következő kockáit.
1996. január 15-én az alapítvány pályázatot írt ki a laktanya hasznosítására 1996. február 15-i határidővel.
1996. március 1-jén kihirdették az eredményt: a nyertes az egyetlen jelentkező, az osztrák érdekeltségű Mischek Hungária Beruházó és Vagyonkezelő Kft., amely, amint a polgármester mondja, „kikiáltási áron”, 200 millió forintért jutott hozzá. Az alapítvány titkára pontosít: 202,5 millióért, mert a telekért 190 milliót, az épületekért pedig 10 millió plusz 25 százalék áfát, azaz 12,5 millió forintot kapott az alapítvány. (A kilenc épületért, közülük ma hat műemlék.)
Az adásvétel időpontjában az épületeket még nem műemlékként tartották számon, de a helyi védettség megvolt. A város közgyűlése a 17/1993. (V. 25.) számú rendeletével mondta ki a helyi védelmet, megállapítva, hogy a Frigyes-laktanya „fontos szakma- és helytörténeti emlék”. A szerződő felek visszavásárlási jogot is kikötöttek, „ha a vevő a tulajdonszerzést követő három éven belül nem kezdi meg a projekt megvalósítását”.
1996 májusában a vevő a foglalót átutalta az alapítványnak. 1997 áprilisában fizette ki a fennmaradó öszszeget, azután, hogy a győri önkormányzat jóváhagyta a Frigyes-laktanyára vonatkozó részletes rendezési tervet (ez eltörölte a helyi védettséget). A Mischek Kft. tulajdonjogát 1998 januárjában jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba. A Kisalföld című helyi lap 1997-es tudósításaiból ítélve ez a terv felháborodást keltett a lakosság körében. A tulajdonos le akarta bontatni a laktanyát, és lakás-, irodakomplexumot tervezett a helyére, amelyben egy nagy üzletközpont is helyet kapott volna. A Refex Környezetvédő Egyesület és a lakók közül sokan viharos fórumon tiltakoztak.
Az alapítvány az ingatlanért kapott pénzt az egyetem infrastruktúrájának és személyi állományának megteremtésére költötte – tájékoztatott az alapítvány titkára.
1999 decemberében, miután az alapítvány nem élt visszavásárlási jogával, a Mischek Kft. eladta az ingatlant a német érdekeltségű Győr City Center Ingatlanfejlesztő Kft.-nek. A földhivatalban egyelőre a tulajdonjog-bejegyzési kérelem szerepel széljegyzetként. A szerződés aláírása után nyilvánították ugyanis műemlékké a területet, tehát az új vevőnek át kell dolgoznia a hasznosításra általa beadott tervet – magyarázza kérdésemre Kárpáti Tamás, a Mischek Kft. ügyvezető igazgatója.
Ezt a hasznosítási tervet tavaly november 27-én a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban tartott konzultáción nem fogadták el, január 31-ig várják az erősen módosított változatot, amelynek alapján a fejlesztő szeretné elérni a városrendezési terv módosítását. Annak, amint Németh Iván, Győr főépítésze mondja, egyszerre kell megoldania a műemlékek kezelését, a buszpályaudvar helyzetét, és kell megoldást találnia a tervezett üzletek miatti többletforgalom okozta gondokra.
Francia diákok mélyvízben
Ezekre a problémákra is keresett elméleti megoldást az a végzős francia építészhallgatókból álló csapat, amelynek tagjai fél évig dolgoztak Győrben egy eredetileg egyetemközi együttműködésnek elképzelt program keretében. (Hogy ebből a magyar diákok miért maradtak ki, az is tanulságos történet.) Professzoruk, Jacques Rizzotti, a Strasbourgi Építészeti Egyetem építésze régen szerette volna, hogy végzős diákjai külföldön kapjanak feladatot. Olyan helyen, ahol a történelem nem „múzeumi” anyag, hanem közvetlenebbül él az emberek tudatában, és szorosan összefonódik az örökségvédelemmel. Kollégájával, Stefan Jonasszal, azaz Jónás Istvánnal, a strasbourgi egyetem szociológus-várostörténész professzorával jött először Magyarországra. Eljutott Fejérdy Tamáshoz, aki akkor az Országos Műemlékvédelmi Hivatalnak volt az elnökhelyettese, ő vitte el Győrbe. Winkler Gáborral végigjárták a laktanyát, és Jacques Rizzotti úgy vélte, megtalálta a diákjainak való izgalmas feladatot. (A professzor nemrég Strasbourgban vezette egy hasonló korú műemlék laktanya rekonstrukcióját.) Jelentkeztek a városházán, előadták a tervet. Az önkormányzat vállalta, hogy segít szállást találni a diákoknak. Jacques Rizzotti európai forrásokból megszerezte a munkához szükséges pénzt. A Jedlik Ányos Szakközépiskola és Gimnázium új számítógépeket adott kölcsön. Ezek után a tíz francia építészhallgató hat hónapra bekvártélyozta magát Győrbe – és beleszeretett a városba. Rengeteget dolgoztak, és remekül érezték magukat. Konzultánsnak felkérték Németh Iván főépítészt és Nagy Gergelyt (a budapesti Nagyvásárcsarnok és a hőgyészi kastély újjávarázsolóját). Nagy Gergely tanítványával, Fodor Balázzsal, a Frigyes-laktanyával foglalkozó végzős műegyetemistával hetente járt „korrigálni” a vendégdiákokhoz.
– A franciák rendkívüli mélységű anyagot állítottak össze. Vizsgálták a város különböző részeinek szociális ellátottságát, a közlekedést, a tranzitmozgásokat, a vízrajzot, a zöldfelületet, és integrált hasznosítási javaslatokat is megfogalmaztak, összekapcsolva az örökségvédelmet és a hasznosítást – dicséri munkájukat Fejérdy Tamás, és azt mondja, ez az anyag a jövőben megkerülhetetlen a győriek számára.
Ki miért felelős?
Rizzottiék abból indultak ki, hogy a század eleji új városnegyed részeként a város szívében megjelenő hatalmas épületegyüttes újrahasznosítása mindenképpen az egész várost érinti. Városszövetben gondolkodtak, az egész települést vizsgálták tehát a történeti maggal együtt, a lehető legtöbb szempontból. Először a város sokrétű problémáira akartak elméleti megoldást találni, és csak utána kerestek funkciót a laktanyának – nem fordítva. Ők is az egyetemi hasznosítást tartják a legcélszerűbbnek.
Németh Iván főépítész jó színvonalú, érdekes munkának látja, amolyan „jószolgálati cselekedetnek” azt, amit a diákok letettek az asztalra. Különösen értékesnek tartja, hogy külső szemlélőként olyan gondolatokat vetettek fel, amelyek az ő fantáziájukat is megmozgathatják. Tudakozódásomra elismeri, hogy voltak „kommunikációs problémák” a városháza és Rizzottiék között, de ennek okát abban látja, hogy a magyar adminisztráció még nincs felkészülve a nemzetközi érintkezésre. „Az idegen nyelvet beszélő néhány munkatárs túlterhelt, sokszor nincs ideje arra, hogy a rutinon túl kövesse egy-egy kapcsolat részleteit”.
Időközben egy győri civil szervezet beadvánnyal kereste meg a Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészséget, kérve, vizsgálja ki, terhel-e valakit büntetőjogi vagy polgárjogi felelősség a volt laktanya körüli jelenlegi állapotokért. A főügyészség tavaly áprilisban keltezett válaszában megállapította, hogy az épületegyüttes és a terület sorsának rendezése kapcsán személyre szóló büntetőjogi, illetve magánjogi felelősséget megállapítani nem lehet. Hivatkozik az illetékes minisztérium rendeletére, amely előírja, hogy a tulajdonosi jogok gyakorlója (vagy ingyenes használója) a törvény szerint köteles gondoskodni az ingatlanról.
Fejérdy Tamás tájékoztatott arról, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal felszólította a tulajdonost, hogy a további állagromlást megakadályozandó fedje be fóliával az ablakokat és a lyukas tetőrészeket. Most mindenki azt várja, hogy elkészüljön az a hasznosítási terv, amelyet jó szívvel el tudnak fogadni. Győrnek, egyik legszebb városunknak mindenképpen ez lenne az érdeke. A Frigyes-laktanya főtiszti épülete, amely báltermével, nagy könyvtárával valaha a város kulturális életének egyik központja volt, akár ma is az lehetne – a szakszerű rekonstrukció után.
origo.hu
Kiszáradt egy népszerű tó a Balaton mellett
