Hollywood állatorvosi robotja – mozikban minden idők egyik legsilányabb folytatása

Riogatás helyett táncikálás, énekelés és üres okoskodás. A M3GAN 2.0 tökéletesen illusztrálja, miként lelketleníti el egy nagy stúdió a horror műfaját.

Szokás mondani: a kapitalizmus nagy trükkje, hogy idővel becsatornázza a saját kritikáját is. És valóban, a rock- és a punkzene még ha meg is tartotta a lázadó attitűdjét, a nagy kiadók hamar integrálták a fősodorba, és ugyanígy a horror is eleinte ellenkulturális műfaj volt, majd eljött 1981, amikor Amerikában az év ötven legsikeresebb filmjének kereken a fele slasher volt (azaz abba a szubzsánerbe tartozott, amelyben általában egy maszkos gyilkos vagy egyéb rém vadászik egy baráti társaságra), a stúdiófejesek szeme előtt pedig egyből dollárjelek kezdtek lebegni, és a tömegkultúra részévé tették a hasonló alkotásokat. Ennek a folyamatnak az egyik legszégyenteljesebb terméke a M3GAN 2.0, de ne szaladjunk ennyire előre!

Pár éve még az életükre tört M3GAN, most mégis feltámasztják. Mégis, mi rossz sülhet ki belőle? Forrás: UIP-Duna Film

Aztán a 2000-es évek elején jött Jason Blum, és az általa alapított Blumhouse Productions lényegében a horror McDonald’sává vált. A stúdió által készített Paranormal Activity mindössze tizenötezer dollárba került, de világszerte csaknem kétszázmilliós bevételt termelt, le is gyártottak belőle fél tucat folytatást, majd ezt az üzleti stratégiát fokozatosan finomították. A receptjük pofonegyszerű: alacsony költségvetés, egyszerű, de hatásos alapötlet, cseppet sem túlbonyolított forgatókönyv és lehetőleg semmi vadhajtás; az Egyesült Államokban ugyanis a tizenéves lányok a legnagyobb horrorfogyasztók, odaát komolyan veszik a korhatár-besorolást, így a készítők mindent megtesznek azért, hogy a PG–13-as kategóriába kerüljenek, azaz 13 év felett bárki jegyet válthasson az adott filmre.

És bár a stúdió készített néhány olyan pofás alkotást, mint A láthatatlan ember, a Halloween remake-je vagy a Széttörve, de a Blumhouse portfólióját többnyire lelketlen, formatervezett, üres, sorozatgyártott termékek alkotják. Pontosan ilyen volt a 2022-es M3GAN is, amely lényegében a Gyerekjáték alapötletét ültette át a modern korba: egy mérnöknő kifejleszt egy intelligens robotbabát, aztán amikor a gyámsága alá kerül az elárvult unokahúga, a gépet bébiszitterként használja. A mechanikus lány eleinte gond nélkül el is látja a feladatát, de amikor a védence körül veszélyt sejt, gyilkolni kezd, végül pedig már a gyerek sem lesz biztonságban tőle.

A M3GAN 2.0 jól érezhetően a tinédzser lányokat próbálja megszólítani. Forrás: UIP-Duna Film

A szögegyenes, kiszámítható sztorit könnyű volt rögtön azután elfelejteni, hogy kihajítottuk a pattogatott kukoricás zacskót a mozi kukájába, de világszerte 180 millió dollárt termelt, miközben csak 12 milliót kóstált, szóval a Blumhouse bolond lett volna nem folytatni, a végeredmény pedig az év legidentitásválságosabb filmje. Hiszen a korábbi etapnál is hatásosabban próbálják megszólítani a tinédzser lányokat és a távol-keleti közönséget, épp ezért a címszereplőből egy Terminátor 2-ből elcsent csavarral cuki, anime beütésű Barbie-babát varázsoltak. Kiderül ugyanis, hogy az amerikai kormány is fejlesztett egy hasonló robotot hadászati bevetésekre, de túl okos lett a szoftvere, ellenük fordult, és az emberiség kiirtását vette a fejébe. Éppen ezért fel kell támasztani M3GAN-t, mert egyedül neki van esélye felvenni vele a harcot, még jó, hogy már röstelli a korábbi ámokfutását, így az előző részben megismert család mellé áll.

Az első rész nagyrészt köszönhette annak a sikerét, hogy a TikTokon felkaptak egy videót, amelyen a robotlány vidáman táncol gyilkolás után, a stúdió pedig ráérezett ennek a marketingértékére, 

komplett jelenetekről ordít, csak azért forgatták le azokat, hogy a közösségi médiában elterjedjenek. 

ezúttal a hősnőnk nem csupán ütemesen mozog a zenére, hanem dalra is fakad. Ha ez nem lenne elég irritáló, az alkotók látványosan komolyan veszik magukat, faarccal pufogtatnak elemi iskolás bölcsességeket a mesterséges intelligenciáról, amikor pedig humorral oldanák a feszültséget, csupán a legócskább poénokra telik tőlük. És a vérszegény akciókra, olcsó riogatásokra épülő forgatókönyvet nem sikerült tempósan levezényelni, két órán keresztül kínozzák a nézőket. Szerencsére azonban a papíron mesterinek tűnő reklámstratégia gellert kapott, mert bár ritkán tesz rossz lóra a Blumhouse, és most sem fog csődbe menni, de az első hétvége alapján csak szerény profitra számíthat a stúdió, így talán megússzuk a további folytatásokat.

Boírókép: M3GAN 2.0. Forrás: UIP-Duna Film