időjárás 18°C Malvin 2022. október 1.
logo

A dobronhegyi Ilona-kápolna

Ludwig Emil
2002.02.09. 00:00

Kevés megkapóbb, szemet gyönyörködtetőbb látvány van, mint egy erdős-hegyes tájban magaslaton álló, öreg fákkal övezett régi kápolna. A romantika korának festői nem ok nélkül választottak témául ilyeneket, képeik mély érzelmekről árulkodnak, rejtőzködő gondolatokat sejtetnek. A régmúlt világ néma tanúi, viharos évszázadok szerencsés túlélői ezek a megszentelt épületek.
A Göcsej dombság esőjárta vidékén, üdezöld erdővel a háttérben tűnik szemünk elé egy kis tornyos templomocska a Zalaegerszegről dél felé kanyargó országútról. Több száz esztendős, sokat látott hársak őrködnek mellette. Teskánd és Dobronhegy községek közt, az úttól nyugatra keskeny dűlőút vezet fel a dombtetőre. A régi, elhagyott temetőben álló kápolna valaha egy bizonytalan nevű Árpád-kori falu plébániatemploma volt, a település a török időkben enyészett el. Az eredetileg Szent Mihály arkangyal tiszteletére emelt, sokáig elhagyatott épületet a XVIII. században visszatérő, a közelben új községet alapító katolikus hívek állították helyre, és tették újra használhatóvá. Ekkor kapta második, Szent Ilona titulusát, amelynek okát és hátterét nem tudjuk. A IV. században élt római császárné magyarországi kultusza, népi hagyománya főként a szent kereszt megtalálásának legendájához kapcsolódott, csupán egy-két középkori Ilona-patrocíniumot ismerünk, később is inkább a templomalapító vagy a kegyúr testvérének, feleségének, leányának nevét örökítették meg ily módon. Talán ez utóbbi történt itt is.
A kis dobronhegyi kápolna arányos barokk összképéből is kitűnnek középkori jegyei. A XIII. században épült, téglából, amint sok korabeli rokon emléke Zalában, Somogyban, illetve a Dunántúl nyugati, északnyugati felében. A templomhajóhoz keleten félkörívvel záródó szentély kapcsolódik, amelyet egy aszimmetrikus pillér támaszt. Nyugati homlokfala elé lép ki fele tömegével a haránt irányban téglalap szelvényű torony, ezen keresztül nyílik a széles kosárívű kapuzat. Az 1979-ben elvégzett régészeti kutatás alkalmával került elő a bejárat fölött látható befalazott körablak, és ekkor bontakozott ki a homlokzaton az idomtéglákból készült, íves román kori árkádsor. A torony emeletén és keleti oldalán a tatárjárást követő fél évszázadra valló, keskeny tölcsérablak látható, míg a hajó déli falán már az újjáépítés korában nyitott, tágasabb ablak bocsátja be a világosságot.
A húsz éve restaurált műemlék viszonylag távol a szomszédos településektől, viszonylag jó állapotban dacol tovább esővel, széllel, fagygyal. A könyörtelenül pergő idővel.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.