A vád képviselője

Több mint száz éve vetette papírra Émile Zola francia író J’accuse! című dolgozatát, amelyet egyenesen a Francia Köztársaság akkori elnökének címzett. A hatásos írást méltán emlegetik az európai zsurnalizmus legkiemelkedőbb teljesítményei között, talán ezért is fordulhat elő időről időre, hogy felbukkannak a mester epigonjai, akik – a cikk óriási visszhangját megirigyelve – Zola mondataival rontanak ellenfeleiknek.
Legutóbb Újhelyi István, a szocialista párt „médiapolitikusa” tört e babérokra, amikor tegnapi sajtótájékoztatóján kemény szavakat intézett a leköszönt polgári kormány miniszterelnökéhez. „Vádolom Orbán Viktort és az előző kormányt különösen nagy értékre, üzletszerűen elkövetett egyoldalú tájékoztatásra történő felbujtással” – így a médiapolitikus, amely kijelentéssel talán mégiscsak az a legnagyobb baj, hogy az égvilágon semmi értelme nincs.
Szerencsére a sajtótájékoztatón elhangzottak alapján azért sejteni lehet, mire is gondolt Újhelyi István, bár mondandóját sokszor színesítette olyan szellemesnek vélt megjegyzésekkel, mint a „közpénzen folytatott agy- és pénzmosás a Magyar Televízió környékén”, vagy hogy „kifejezett uszítások voltak láthatók még a kulturális rétegműsorokban is”, ami kissé összezavarta mondanivalóját.
A szocialista médiapolitikus tegnap azért aggódott, mert pártjával egyetemben úgy látja, hogy a Magyar Televíziót az előző kormány saját szócsövévé változtatta, miközben a részvénytáraság tulajdonosi jogait gyakorló kuratóriumokat „pártkatonákkal” töltötte fel.
Hogy mennyire lett kormányzati szócső az a televízió, amelynek egyes kulturális műsorait a tehetséges és szakmailag kitűnő Kende Péter fémjelezte, és amelyben olyan ifjú, megrendelésekkel jól ellátott műsorkészítők bukkantak fel, mint Medgyessy Péter jelenlegi miniszterelnök lánya, azon azért lehetne vitatkozni. Ráadásul azt kifogásolni, hogy a kuratóriumokban, amelyek elnökségébe a médiatörvény értelmében a parlamenti pártok delegálnak kurátorokat, pártkatonák foglalnak helyet, arra vall, hogy az MSZP médiapolitikusának sürgősen továbbképzést kellene tartani a Köztársaság téren.
Nincs azonban nagy baj, hiszen Újhelyi István szerint az új kormány „rendkívül tisztességes lesz”, és a hírműsorok szerkesztőivel szemben „politikai nyomásgyakorlást nem fog alkalmazni”.
Ez már egyenes beszéd, talán csak arra lehetne felhívni még a képviselő figyelmét, hogy néhány év óta Magyarországon már működnek kereskedelmi televíziók is, amelyeknek nézettsége messze meghaladja a Magyar Televízióét, és amelyek a médiatörvény ilyen irányú kívánalmainak eleget téve szintén rendelkeznek közszolgálati hírműsorokkal. Ezen műsorok pártatlanságát eszébe sem jutott vizsgálni Újhelyi Istvánnak és pártjának – ők tudják, miért. A magyarországi elektronikus médiát felügyelő ORTT-nek a napokban eszébe jutott, ám az ORTT elnökségében ülő MSZP-s és SZDSZ-es „pártkatonák” egyszerűen lesöpörték azt a javaslatot az asztalról, hogy a tv2 és az RTL Klub hírműsorainak kiegyensúlyozottságát is vizsgálat tárgyává tegyék. Pedig a választási kampány során a nézők jelentős része olyannyira elégedetlen volt a kereskedelmi televíziók hírszolgáltatásával, hogy az RTL Klub székháza elé még a rendőri tiltás ellenére is több ezer tüntető vonult.
Odáig tehát, hogy „Vádolom…”, helyes a mondat. De hogy melyik poltikai pártot és melyik tévétársasággal kapcsolatban lehetne „üzletszerűen elkövetett, egyoldalú tájékoztatásra történő felbujtással” vádolni, az a fentiek alapján már korántsem olyan egyértelmű.