Baloldali hátrány Franciaországban

Sokkal meggyőzőbbé teheti a franciaországi parlamenti választások június 16-i, második fordulója a vasárnapi első forduló jobbközép sikereit – vélekedik sok elemző. Beigazolódtak a közvélemény-kutatók előrejelzései a jobboldali pártok népszerűségét illetően, így a Jacques Chirac államfő által létrehozott és Jean-Pierre Raffarin irányításával működő kormány sikerrel zárta az első erőpróbát.

Marseille. A választásra jogosultak csaknem 40 százaléka ugyanakkor nem ment el szavazni. Ha a második fordulóban az a réteg is részt vesz a választásokon, amely a rengeteg jelölt közül nem tudott dönteni, vagy amely a közöny miatt maradt távol, a középjobb UMP (Unió az Elnöki Többségért) valóban egységes és kormányképes erőt képviselhet az új parlamentben. A politikai társbérlet megszűnése tehát reális lehetőségnek látszik. Ez óriási felelősséget is ró a középjobb erőkre, hiszen tervei megvalósítását mostantól nem akadályozza a köztársasági elnök és a kormány ellentéte.
A jobbközép erőknek mindenképpen bizonyítaniuk kell az amúgy esélyes, végső győzelmük esetén. A sikerek ellenére személycserék eshetősége is fennáll. Alain Juppé neve például többször felmerült mint leendő miniszterelnök az ideiglenesnek tekintett Raffarin helyett.
A Szocialista Párt (PS) frontembere, Francois Hollande pont ezt az alakuló egységet véli kockázatosnak, szerinte ugyanis ennek létrejötte esetén túlsúlyba kerül a jobboldal hatalma és nem lesz megfelelő ellenőrzés a politikai egyensúly megtartásához. A baloldal térvesztését a májusi elnökválasztások óta sokan, sokféleképpen próbálják magyarázni, de a legáltalánosabb vélemény mégiscsak az, hogy Lionel Jospin teljesen visszavonult és ezzel egy karizmatikus figura tűnt el a politikai porondról. Az egykori miniszterelnök csendes, de hirtelen távozása azért is keltett meglepetést, mert ő maga is rengetegszer hangoztatta pályafutása során azt a frázist, miszerint nem karriervágyból tölti be tisztségét, hanem az elvek vezérlik cselekedeteit. Most, hogy a kudarcok hatására mégis meghátrált a további küzdelmektől, személyét és korrektségét egyáltalán nem tüntetik fel pozitívan.
A prognosztizált adatoktól nem sokban tért el a Nemzeti Front (FN), de a jelen helyzet mégis úgy fest, hogy kevesebb jelöltjük jut a parlamentbe, mint az öt évvel ezelőtti választásokat követően. Jean- Marie Le Penre úgy reagált, hogy a francia választási rendszer abszolút nem demokratikus és nem ad esélyt a népakarat érvényesítésére.
A köztársaság életét újabb öt évre meghatározó politikai irányvonal győzelmére még várni kell június 16-ig, de a gyér részvételi arány tudatában a szélsőséges nézeteket valló pártok még kaptak egy lehetőséget: a szétforgácsolódott jelöltlisták réseit ugyanis azok fogják betölteni, akik több embert tudnak a hátralévő időben meggyőzni.

Amerikai vélemény. A konzervatív The Wall Street Journal Europe szerint a franciák a parlamenti választások első fordulójában leadott szavazataikkal elvetették a baloldal ötévi kormányzásának módszereit és eredményeit, és arra a jobboldalra szavaztak, amely nem állami gondoskodással ígéri leküzdeni a szegénységet, hanem a gazdaság fellendítésével. A francia szocialisták haladó pártból reakciós párttá lettek, amely minden újtól elzárkózik, vélekedett a WSJE. Vezető szellemei gyakran volt trockisták, maoisták és más szélsőbalos elemek, akik annyira elszakadtak a valóságtól, hogy Európában már csak ők beszélik a marxista nyelvet. (MTI)
Vezércikk a 7. oldalon