Ígérgetések földje

Az MSZP bevezette a népet az „ígérgetések földjére”. A népnek semmi dolga nem lészen ezentúl, csak ül a megelégedettség üdvözült mosolyával, s hallgatja a folydogáló tej, méz és propaganda csobogását. Az MSZP mindent elintéz helyette. Mert a szocialisták nagyon aktívak, olyan lendülettel kormányoznak, mintha az MHK-mozgalomban vennének részt. Egyik vezérük szerint, amióta ők vannak kormányon, érezhetően javult a magyar gazdaság állapota. A szocialisták különös anyagból gyúrattak, az érzékszerveik is kifinomultabbak. A pénteki kormányülés után bejelentették, 13+1 pontos programjukból 10,5 pontot máris teljesítettek. S ha a kormány úgy döntött, hogy teljesítették, akkor az úgy is van. A nép még nem érzékeli, de nem kell türelmetlenkedni. Lesz 19 ezer forintos nyugdíj-kiegészítés, béremelés a pedagógusoknak és az egészségügyieknek, adómentes minimálbér, heti két pihenőnap, kéthavi családi pótlék, több ösztöndíj, új jövedéki törvény a szüret előtt, helyreáll a demokratikus közélet, megszűnik az Országimázs Központ. S ezt mind a drága jó szocialisták csinálják, a népet mindenféle fizikai és szellemi fáradtságtól megkímélik, az egyszerű embereknek egy gazszálat nem kell keresztbe tenniük, s még gondolkodniuk sem kell, sőt, ez utóbbi tevékenység egyenesen ellenjavallott. Hát nem gyönyörűséges, igazi jó világ ez?! Főleg, hogy ez az egész jótéteményhalmaz az országnak semmibe nem kerül. Pedig a Fidesz állítólag kiürítette az államkasszát, s nem hagyott benne mást, mint pár fületlen gombot s néhány kokárdát. De a szocialisták nem rettennek meg ily apró nehézségektől. Csinálnak egy-két bravúros pénzügyi tranzakciót, s azonnal teremtenek forrást, s a költségvetés hiánya nem fog növekedni. Hiába no, ezek a szocialisták nem szimplán szakemberek, hanem tőről metszett zsenik.
Nagyon értenek a pénzügyekhez. Például, ahogy a nyolcvanas-kilencvenes években divatozó pilóta-piramis játékot adaptálták a politikába, az egyenesen kolosszális. Emlékezhetünk, ügyes pénzügyi szélhámosok hatalmas kamatok ígéretével jelentős összegeket vettek fel kisbefektetőktől. Az első hónap végén pontosan kifizették az esedékes kamatot. Ezzel „bizonyítván” megbízhatóságukat, azonnal újabb kölcsönt kértek. Attól kezdve a hitelező nem látott többé sem kamatot, sem tőkét, futhatott a pénze után. Az ilyen vállalkozásokért börtön járt, bár többnyire nem csak a pénznek, az üzletembernek is bottal üthették a nyomát.
Az MSZP ugyanezt a módszert követi, némileg átpofozgatva. A választási kampány idején hatalmas hozamot ígért a szavazatok fejében. A száznapos program teljesítésével kifizeti az első esedékes kamatot. Majd újabb szavazatokat kér az önkormányzati választásokra. Utána mi következik? Erre csak a jövő évi költségvetési törvény, meg a 2003-as pótköltségvetés adja meg a választ. Az első száz nap után besöpört nagy hozamot gyorsan felemészti majd a rohamos áremelés, az újra „növekedési pályára állított” infláció. Pilótajáték, piramisjáték ez a javából. Alig különbözik attól, mint amit Tribuszerné és Zemplényi György művelt. S aki úgy gondolta, hogy az MSZP gazdasági szakértelmének köszönhetően fog meggazdagodni, vagy csak gyarapodni, áment mondhat a „befektetésére” és a reményeire. Kénytelen lesz beérni a makrogazdasági mutatókkal, s várni, hogy manna hulljon az égből. Vajon belátják-e valaha, hogy ismét ugyanazok, megint a régi ócska trükkel átverték őket? Ha egyszer ráébrednének erre, akkor ez az ország nem az ígérgetések, hanem az ígéret földje lehetne.