Vegyes vágott

A koreai zászló
A foci nem a legfontosabb dolog a világon. Fontosabb annál. De ha már félig Dél-Koreában rendezik, elvártam volna, hogy az egyik focifoltozó tévébugris a „helyes helyre helyezett lövések” múlhatatlan kifejezés feltalálása mellett megemlítse a világ egyik legszebb zászlaját. A koreait.
A délit persze, mert hát az északin 1948 óta (mikor is egy kalapácsos munkás és rizsföld volt rajta a vörös csillag mellett, a sarlókból-kalapácsokból álló körben) csak egy vörös csillag maradt a nemzeti színek közepén.
Az eredeti koreai zászló persze más volt. Az um-jangot (kínaiul jin-jangot) ábrázolta egy körben, körül a kínai Í Tyingből (Ji king, A változások könyve) ismert nyolc trigram (három egyenes és/vagy megtört vonal), amelynek variációival a világmindenség leírható. Az Í Tying 64 kuából áll (amellyel a Híd című regényem egyik felét szőttem), de a variációk száma elvben 16 777 216. A koreai zászló közepén lévő körben nem fekete-fehér, hanem kék-piros a negatív-pozitív princípium ábrázolása, és a környező trigramokat még a japán megszállás előtt négyre redukálták. Azóta is az ég-tűz-víz-föld szimbólumai (kwaek) veszik körbe az ártatlanságot, tisztaságot és békevágyat jelképező fehér színben a taegukit, vagyis a világ harmóniáját ábrázoló (szó szerint „nagy ellentét”) kört. A zászlót koreaiul ki-nek hívják, így a zászló neve taegukki.
Vannak még további csavarások is, de a szottyantóknak csak annyit kellett volna elmondaniok, hogy öt nép van a világon, amely a vezetéknevet előre (a vezető helyre) teszi: a magyar, a kínai, a koreai, a kambodzsai és a japán.
S akkor a japán zászlóról még nem is szóltunk.

Köpedelem
Nézem a népek példaképeit, a vagyonokat kereső focistákat. Minden helyzetben kiköpnek: haragból, örömükben, büszkeségből, csalódást kifejezve, megvetést mutatva vagy csak egyszerűen oxigénhiányból. Előre, oldalt, le vagy fel. A nyál állaga is sokatmondó. Mindegy. Ez a foci nemzetközi nyelve. A mi focink ilyen téren már nemzetközi: köpedelem.

Mez
Az a csapat fog nyerni ezen a vébén, amely fölveszi a gyorskorcsolyázók trikóját – nem lehet lerántani őket. A trikók már így is szűkre szabottak: alig tudják lehúzni a mezcserekor. Ja, és még valami: az a csapat nyer, amelyikben a legtöbb kispados szerepel európai futballcsapatokban. Az európai focimenők ki vannak facsarva, mint a felmosórongy, és már nincs összeg, amelyre beindulnának. Kivéve talán a rendkívüli fizikai erővel bíró németeket, spanyolokat, angolokat, olaszokat. Nekik viszont rendesen meg van szabva a mezük, akarom mondani, a mellényük. Ha van igazság a földön, nem ők győznek.

Itthon 1.
A pesti Újlipótváron minden másképp van. Az egyik utcában nonstop üzlet nyílt. Kiírás: OPEN 24 HOURS. Közelebb megyek. Az ajtón tábla: ZÁRVA.

Itthon 2.
Még a választások előtti graffiti Újlipóciából: MAGYARORSZÁG HALOTT.

Itthon 3.
Az óbudai Kiscelli utcában fölirat:
ISTEN SZERET TÉGED!
Alatta egy materialista kétkedő írása:
Engem is?
Nem írtam oda, de a válasz: igen.
Otthon 1.
Vasárnap délután kettőre szervezte meg ittlétemet M. J., egy kedves kollégám lánya, amikor mindenki emészt Szegeden, és most meccset néz. Megszólít egy fess fiatalember:
A Szegedi Városi Tévétől vagyunk.
Mire én:
Tudod, először az olvasókat kell kiszolgálni, utána jöhetnek a többiek.
Látom rajta, hogy „az olvasó” kifejezés használata hiba volt, ő maximum a médiafogalmak szótárát és a KRESZ-tankönyvet olvashatta el.
Le is lépnek. Utólag bevádolnak, hogy három órát késtem.

Otthon 2.
Szűkebb pátriám Szeged Rókus nevű része. Ottjártam előtt egy fiatal srác balhéból belevizelt a Szent Rókus-templom szenteltvíztartójába. Engem kivágott a plébános, mert ötévesen nem térdepeltem le az oltár előtt, úgy siettem a diafilmvetítést látni, a másik sekrestyében. De volt nagyobb bűnöm is tizenhét évvel később: egy lánnyal csókolóztam az utolsó padsorban mínusz tizenöt fokban, reggel.
A móri polgármester azt kérdezte: Miért itt? És miért így? A tömeggyilkosságot kérdezte persze.
Hát azért, mert a legkisebb ellenállás volt várható, és bosszútól sem kell tartani.
Lapzártakor a plébános már megbocsátott a fiúnak, aki különben is szép helyezést ért el a fizikaversenyen.

Otthon 3.
A Szegeden élő délvidéki magyarok hívását elfogadva megyünk Újszeged felé, és közben megállunk italt, cigarettát venni. Életemben először vagyok a Tesco nevű áruházlánc valamelyikében, de ezt bölcsen elhallgatom meghívóm előtt. (Életemben ő volt az egyetlen, akinek egyest adtam [magyarból], de nem tehettem mást: a többi jegyem nem ért volna semmit. Ma magyartanár.) A főnök unottan int: húsz pénztárral arrébb léphetünk csak a légkondicionált szentélybe. Elvégre vasárnap van.

Otthon 4.
A délvidékiek bográcsgulyását eszegetem a lakodalmas rockot hallgatva. Elmondják, hogy milyen nehezen fogadta be őket a város. Elhallgatom gyönyörű, zárt „ë”-jüket, melynek a helyén mi „ö”-t vagy „ë”-t ejtünk, és mindent érteni vélek. Kézről kézre jár egy Magyar Szó. Csak a sok fényképet látom.
Mit olvastok?, kérdem.
Hát a halálhíreket, mondja meghívóm élettársa.

Juhé, görény!
Egy cég úgy reklámozott tengerparti nyaralást, hogy magyar helységneveket (Görénypuszta, Juhépuszta stb.) alázott a vérbe. Az a minimum, hogy normális ember nem utazik a „Tui” irodával. Görények.

Hejesírás
Balázs Géza barátom tévében, rádióban küzd édes anyanyelvünkért. Közben ezt olvasom egy, a Székelyföld című rangos szépirodalmi folyóiratról készült tévéfilm végefőcímében:
„Tavaj.”
Egy internetes álláskeresőben meg a következőt:
„Ha csak nyavajogni tudsz.”
Röhely.

A kínai zongorista
A magyar focisták panaszkodnak, hogy nincs elég pénz a hazai fociban (ez igaz), és így képtelenek kihozni magukból a maximumot. Még szerencse, hogy nem tudják, mert mit kéne nekünk akkor nézni?!
Eszembe jutott Liu Csi Kung, a kínai zongoraművész, aki hét évet húzott le a közismerten komfortos kínai sitten a kulturális forradalom alatt. Amikor kiszabadult, rögtön koncerteket kezdett adni. Jobban játszott, mint valaha. Amikor valaki megkérdezte, hogyan lehetséges ez gyakorlás nélkül, azt válaszolta:
Mindennap gyakoroltam. Újra és újra eljátszottam az összes darabot, amit ismertem, fejben.