Alváslabor a Madarász Utcai Gyermekkórházban

Nem egy szülőben felmerült már a sokadik átvirrasztott éjszaka után, hogy jó lenne, ha gyermeke alvásproblémáit orvos is láthatná. Bár a kialvatlan felnőttek közül csak kevesen szánják rá magukat, hogy az éjszakázások elkerülése érdekében valóban a medicina segítségét kérjék.

Az alvászavarok orvosi vizsgálata viszonylag fiatal, alig 50 éves tudományág. A hazai gyakorlat még ennél is rövidebb múltra tekinthet vissza, mindössze az elmúlt évtizedben kezdték meg a vizsgálatokat, azokat is külföldi szakirodalmak alapján, félig-meddig egyéni módszerekkel. Ám az elmúlt néhány év eredményei is bebizonyították, hogy az alvászavarok gyógyítására egyre erősödő igény van.
– Az országban a kórházak közül elsőként 1996 óta foglalkozunk az alvásproblémák vizsgálatával – mondta el Gál Éva főorvosnő, a fővárosi önkormányzat Madarász Utcai Gyermekkórházában működő alváslabor vezetője. Hozzátette: ma már több egészségügyi intézmény is foglalkozik ezzel, a csecsemők vizsgálatán kívül egyedül ők foglalkoznak a nagyobb gyerekek alvásproblémáival is.
A tudomány mai állása szerint a gyerekek mintegy harmada valamilyen alvásproblémával küszködik. Ezek nagy része szerencsére csak a rossz szokásokra vezethető vissza, ezért az alváslaborhoz forduló szülőket első körben az alvási-altatási szokások megváltoztatására irányuló szaktanácsokkal látják el.
– A főváros és az ország bármelyik pontjáról bárkinek a rendelkezésére állunk, és beutaló nélkül is fordulhatnak hozzánk alváspanaszokkal – folytatta a főorvos. – Az eljárás azonban minden esetben megegyezik: előbb meghallgatjuk a szülők által felvázolt tüneteket, majd megvizsgáljuk a gyermeket. Amennyiben szükséges, akkor úgynevezett poliszomnográfiás (műszeres) vizsgálatot végzünk.
Az alvászavarok közé sorolhatók az alvás alatt bekövetkezett légzészavarok is. A csecsemőkorban történő éjszakai légzéskimaradások súlyosabb esetben a közvélemény által is ismert bölcsőhalálhoz vezethetnek. Ennek a szinte minden ok nélkül bekövetkező tragédiának a lehetséges okait még nem sikerült megfejteni, ám az alvászavar szerencsére csak elvétve vezet idáig.
– A különböző korú gyerekeknél más-más problémák idézhetik elő az éjszakai alvásgondokat. A háttérben állhatnak szervi, lelki és neurológiai problémák, ezért fontos, hogy az alvászavarokkal rendelkező gyerekeket poliszomnográfiával vizsgáljuk. Amennyiben az eredmények igazolják a feltételezéseinket, úgy a megfelelő társszakmák, mint a gyerekgégészet, -neurológia és -pszichológia segítségét is igénybe vesszük. Ezt az együttműködést biztosítja a labor mögött álló kórházi háttér – magyarázta Gál Éva.
Az alváslabor két „alvóhelyiségében” hetente 3 alkalommal 2-2 gyerek vizsgálatára is lehetőség nyílik. Lenne igény ennél több vizsgálatra is, hiszen az alvásproblémás gyerekek jelenleg háromhetes előjegyzéssel kerülnek a laborba. A gyakorlat szerint a gyermekek valamelyik szülővel érkeznek a kórházba. Az este 7 órai kezdés elsősorban az otthoni időbeosztáshoz igazodik, a laborban ugyanis mindennek úgy kell történnie, ahogy a megszokott gyerekszoba biztonságában zajlanak a dolgok. A gyerekeknek időre van szüksége, míg a számukra idegen környezetben el tudnak aludni. Ráadásul sejtik, a nagyobbak tudják is, hogy az üvegfal mögött látható gépekkel őket figyelik. Az asszisztensek a műszerekkel figyelik a páciens vitális, azaz létfontosságú funkcióit, az agy elektromos aktivitását, a szemmozgásokat, a légzőmozgásokat, az alvó szívritmusát, a vér oxigéntelítettségét, az izommozgásokat, egy fonogram regisztrálja a horkolást, miközben a szobába felszerelt videokamera az alvóról képanyagot is készít. A vizsgálat azért is zajlik éjszaka, mert a normál, legalább 6 órát elérő alvás csak ebben a napszakban mérhető. Az eredményes terápiához ennyi nyugalomra feltétlenül szükség van. Így is előfordul, hogy a nagyobb gyermekeknél, akik még nehezebben alkalmazkodnak a körülményekhez, a vizsgálatot egy későbbi időpontban meg kell ismételni.
Az elmúlt néhány év gyakorlati eredményeiből várhatóan hamarosan tudományos következtetések is levonhatók lesznek. 1998-ban már a nagyközönség is hozzájuthatott a Hirtelen halál csecsemőkorban című szakmai munkához, amelynek társszerzője a fővárosi gyermekkórház csecsemőosztályának vezetője, dr. Kemény János volt. 2001-ben pedig már egy komplexebb munka megjelenése jelezte, hogy az orvostudomány három év alatt mennyi új eredményre képes. Az Alvás, ébrenléti zavarok diagnosztikája és terápiája című könyv gyermekfejezetét Gál Éva főorvosnő írta. A szakmai hátteret pedig mindkét esetben a Madarász Utcai Gyermekkórház alváslaborja jelentette.