A nácizás természetrajza

Vasárnap reggel Orbán Viktor volt miniszterelnök interjút adott a Vasárnapi Újság szerkesztőségének. Beszélt arról, hogy számára nem a MIÉP mint párt, nem a MIÉP vezérkara a fontos, hanem a MIÉP szavazói. Utolsó szavainak egyike a „kitartás” volt. Hétfőn este a Bolgár György, Mészáros Tamás, Avar János összetételű baloldali sajtóklub a Magyar ATV-n „megdöbbenésének” adott hangot amiatt, hogy Orbán nem tanult a történelemből. Kedd reggel a Nap-kelte Kereszttűz cimű műsorában Csurka István volt a vendég. Ferenczy Krisztina megkérdezte Csurkát, hogy mi a véleménye arról, hogy Orbán a MIÉP szavazóit akarja megszerezni, és persze arról, hogy Orbán a kitartás szóval köszönt el. Csurka szemmel láthatólag meglepődött. Zavarában csak annyit tudott mondani, hogy a „kitartás” magyar szó, és nem érti, mi vele a probléma.
Biztos vagyok benne, hogy a lakosság döntő többségének fogalma sincs a kitartás szóval való elköszönésről. Érdekes módon erről sem Bolgár György, sem Ferenczy Krisztina nem beszélt. Az viszont, hogy a kérdés ennyire intenzíven megmozgatta a magyar sajtó érdeklődését és az újságírók fantáziáját, arra utal, hogy előbb-utóbb lesznek, akik kimondják a kitartás értelmét, miután a közvélemény kellőképpen ráhangolódott a témára. Mert hát miért nem lehet szegény tévénézőket felvilágosítani, ha egyszer Csurka István visszakérdez: mi a probléma?
Kedd délelőtt telefoninterjút adtam a Klub Rádiónak. A legelső kérdés: a „kitartás”. A helyzet annyiban jobb volt, hogy Pikó András igazából a reakciókra kérdezett rá. Arra, hogy a baloldali-liberális sajtó tele van azzal, hogy Orbán mit mondott a MIÉP-ről és hogyan búcsúzott el. A Klub Rádió hallgatóinak nagy része azonban szintén tanácstalan lehetett: mit követett el végül is Orbán Viktor? Ferenczy Krisztinának a Kereszttűzben Csurka István szemébe kellett volna vágnia, hogy minden ember az első pillanatokban világosan értse: ön, Csurka István, nyilas és neonáci, az ön pártjának szavazói nyilasok és neonácik, és Orbán Viktor az önök nyilas és neonáci szavazóit akarja nyilas módszerekkel elszippantani. Azzal, hogy a nyilaskeresztesek „Kitartás! Éljen Szálasi!” felkiáltással köszöntötték egymást. Ezért mondtam azt a Klub Rádió szerkesztőjének, hogy beszéljünk egyenesen. Mondjuk ki, miről van szó, mire utalnak a sajtóban: a MIÉP nyilas párt, és ennek a pártnak a nyilas szavazóit próbálja meg Orbán megszerezni.
Ez viszont nonszensz. Próbáljunk meg józan paraszti ésszel gondolkodni. Tekintsünk el a MIÉP-től mint párttól, és a párt tagságától, és összpontosítsunk a MIÉP szavazóira. Tényleg úgy képzeli el Bolgár Györgytől kezdve minden független és pártatlan (nem jobboldali) újságíró, hogy ez a szavazótábor kefebajszú nemzetvezető testvérekből verbuválódott, akik ugrásra készen állnak, hogy puccsista módszerekkel megdöntsék az alkotmányos rendet és a nekik nem tetszőket a Dunába lőjék? Mert csak ebben, s csak ebben az esetben működik úgy a dolog, hogy Orbán Viktornak elég egyetlenegy szót (kitartás) kimondania, és a szavazótábor már ugrik is az ő karjaiba.
Tényleg így gondolja a független sajtó? Tényleg szükségesnek tartják, hogy újságolvasók, tévénézők és rádióhallgatók tömegeit ilyen primitív szellemi színvonalon győzködjenek eszement dolgokról? Mi következik még? Mit várnak el a politikai elemzőktől? Milyen intellektuális mélyrepülést várnak el ezek után Lengyel Lászlótól, Gombár Csabától, Tőkéczki Lászlótól vagy Török Gábortól? Azt, hogy magyarázzák meg, hogy Orbán miért nem mondta, hogy „Éljen Szálasi!”? Új hungarista mozgalmat alapít netán? És meglátogatta-e már Szálasi Ferenc jeltelen sírját? Mi erről a véleménye Kéri Lászlónak, Navracsics Tibornak és Schlett Istvánnak? Hogyan gondolkodik erről Hankiss Elemér? Van-e Orbánnak bricsesznadrágja, lovaglóostora és nyilaskeresztes karszalagja? Magára ölti-e őket éjnek éjjelén, suttyomban, mielőtt az Országházban a fejére illeszti a Koronát? Mit tud erről a Blikk, a Forró nyomon és a tényfeltáró újságírásban jeleskedő Élet és Irodalom?
Miért nem kérdezik meg minderről Izrael állam budapesti nagykövetét? Igen, kérdezzék meg: miért nem hívta vissza nagykövetét az elmúlt ciklusban, mint tette volt Ausztriában? És visszahívja-e, ha a Fidesz megnyeri a következő választást? A német baloldali kormány igazságügy-minisztere belebukott abba, hogy közvetve lenácizta az Egyesült Államok elnökét. Magyarországon a nyílt lenácizás a politikai kultúra szerves része. A magyar újságírók közül Avar János képviseli legdinamikusabban azt az elvet, hogy az ország nemzetközi megítélésére tekintettel egy patikamérleg érzékenységével kell megfontolnunk minden kimondott szót. Azt hihetnénk a német botrány után, hogy a tanulság az lesz: nem tanácsos ész nélkül lenácizni Magyarországon (sem) a politikai ellenfeleket. Avar a sajtóklubban, amelyben mindig szóvá teszik a „kommunistázást”, éppen ezzel ellentétben azt hangsúlyozta, hogy Orbánnak kell vigyáznia, és nem a balliberális média jelenti fel a jobboldalt külföldön, mert például a diplomaták pontosan tudják, hogy mi történik itthon, és pontosan követnek mindent.
Ezt kétlem. Ahogy a magyarul nem tudó és a Vasárnapi Újságot nem hallgató Jackson Diehlt (New York Times) valakinek fel kellett világosítania arról, hogy Orbán milyen összefüggésben és értelemben használta az „élettér” kifejezést, úgy a tájékozatlan külföldieknek is el kell magyarázni a „kitartás” értelmét. Mert azt sem a baloldali holland újságíró, sem Svédország budapesti nagykövete nem tudja. A külföldi sajtó és a Magyarországra akkreditált diplomaták először is arra figyelnek fel, hogy a független (nem jobboldali) sajtó a volt miniszterelnök körüli botránnyal foglalkozik. Napokon, heteken keresztül. És csak ezek után érdeklődnek a kérdés iránt, és kérnek felvilágosítást. És persze ki fog derülni, villásreggeliken, teniszezés közben vagy diplomáciai fogadások kötetlen beszélgetésein, hogy milyen összefüggések vannak 1944 és 2002 között.
A baloldali sajtóklubban Mészáros Tamás melankólikusan beszélt arról, hogy micsoda veszélyt rejt magában, ha a Fidesz vagy Orbán Viktor a jobbszélre sodródik. Ez egy akadémikus kérdés. Orbán Viktorról és a Fideszről már 1989 óta hatszáznegyvenkétszer megállapították, hogy jobboldali – úgymond – radikalizálódik. Orbán ilyen természetű karrierje a médiában a Nagy Imre-temetésen elmondott beszédével datálódik. Akkor lett ő – első ízben – Orbán Ui. (A gyengébbek kedvéért: Hitler.) Orbán Viktor 1989-es „náci beszéde” után Mészáros Tamás és a független sajtó miért lepődik meg a „kitartás” miatt? Hiszen az ősbűn megtörtént. Hatszáznegyvenharmadszor beszélni sodródásról már sulykolása a dolognak.
Mészáros volt az egyébként, akinek vendégeként a választás második fordulóját megelőző pénteken, késő este Kovács László burkoltan, de érthetően lenácizta Magyarország hivatalban lévő miniszterelnökét. Mészárosnak, aki korábban élesen bírálta az alákérdezés és kritikus kérdések fel nem tételének módszerét, a szeme sem rebbent. Én ebből azt a következtetést vonom le, hogy már akkor megegyeztek abban, és ez már a választások előtt teljesen nyilvánvaló volt, hogy Orbán Viktort tendenciózusan „szélsőjobboldali diktátorként” állítják be. De hogy lehet ebből a pozícióból még szélebbre sodródni? Pedig lehet. Bokassza császár, Közép-Afrikában, példának okáért emberhúst evett. Megyilkolt politikai ellenfeleinek húsából…
A szavak és szóhasználatok önkényes értelmezésével bárkiről bármit be lehet bizonyítani. Medgyessy Péter több interjúban is kijelentette az 1998-as választások előtt és után is, hogy sok mindenben egyetért a MIÉP felvetésével. Idén a választási kampány során nemegyszer mondta, hogy a magyar nemzet fenntartó ereje a magyar paraszt és a magyar falu. Legutóbb a Kossuth téri nagygyűlésen rámutatott egy MIÉP-sapkás nézőre, és kijelentette: őt is képviseli. Mondhatjuk-e azt, hogy Magyarország miniszterelnöke egyre jobban csúszik a jobbszélre, hogy populista, etnocentrikus, népnemzeti demagógiával megszerezze a MIÉP szavazóinak támogatását? Televíziós kampányklipjében az elöl járó Medgyessy Péter mögé egy emberként sorakozott fel az ország lakossága…
Ein Volk? Eine Nation? Ein Führer? – kérdezhetnénk, az ő színvonalukon.
A szerző politológus