Negyven évvel ezelőtt váltott összkerékhajtásra a Lancia a ralipályákon

Nem jött össze a világbajnoki cím a Lancia Delta S4-esnek, amelynek a balesete a B csoport betiltásához vezetett. A versenyautókat az Abarth építette.

Fotó: Lancia

1983 óta egyedül a Lancia tudott hátsókerék-hajtású autóval rali-világbajnokságot nyerni, az 1984-es szezonban a Rally 037-es típusa diadalmaskodott az Audi Quattro ellenében. Azonban az olaszok is tisztában voltak vele, hogy az emberfeletti erőfeszítésnél egyszerűbb, ha ők is összkerékhajtásra váltanak. Ez lett a Lancia Delta S4, vagy a gyári kód alapján az Abarth SE038.

Elődjéhez hasonlóan ennek is egy acélcsövekből szerkesztett tárváz jelentette az alapját, amelyre a nemrég piacra dobott kompakt modellre hasonlító karosszériát húztak rá. Ezeket az elemeket karbonból készítették, a hatalmas méretű első és hátsó fedél megkönnyítette a szervizelést illetve a karambolos sérülések javítását. Annak érdekében, hogy ne lépjék túl a szabályok által megkövetelt 890 kg-os saját tömeget, a versenyautókon a karosszéria belseje nem kapott semmiféle felületkezelést, nem volt klasszikus kilincs vagy leengedhető ablak, helyette az átlátszó pesplexbe tettek egy kis elhúzható fedelet.

 

Elöl-hátul kettős keresztlengőkaros felfüggesztést használtak elöl szimpla, hátul dupla lengéscsillapítóval. Hosszában építették be az 1759 köbcentis, 16 szelepes Fiat-blokkot, ami kompresszort és turbófeltöltőt is használt, a teljesítménye valahol 500 lóerő körül volt versenyváltozatban. A nagy méretű KKK 27-es turbó csak 4500/perces fordulat felett dolgozott optimálisan, az alacsonyabb fordulatszám-tartományokban az Abarth Volumex R18-as kompresszor segítette át a négyhengerest. Az 5 fokozatú kézi kapcsolású váltót és a 60-76 százalékban hátsókerék-hangsúlyos nyomatékelosztást adó összkerékhajtást a brit Hewland fejlesztette.

A Lancia Delta S4 rögtön megnyerte az első versenyét, az 1985 őszén megrendezett RAC Rallyt Nagy-Britanniában, de a tesztelés során is legyőzhetetlennek bizonyult: az olasz bajnokságban megrendezett murvás Rally Colline di Romagna ralin júliusban közel 9 perccel utasította maga mögé a mezőnyt a Markku Alen–Ilkka Kivimaki páros. A világbajnoki cím nem jött neki össze, a 86-os San Remó-i győzelmet utólag elvették szabálytalan műszaki átvétel miatt; emiatt hullott a világbajnoki cím a peugeot-s Juha Kankkunen ölébe. A Lancia Delta S4 azonban mindörökre beírta magát a ralisport történelemkönyvébe, hiszen a Henri Toivonen–Sergio Cresto páros 1986-os Tour de Corse versenyen bekövetkezett halálos balesete vezetett a B csoport betiltásához.

 

Amíg a versenyautóból 29 példány készült, a Lancia Delta S4 Stradale, azaz utcai változatból állítólag az FIA szabályai megkövetelt 200 példány; több forrás szerint inkább száz körül lehet a tényleges darabszám – még zajlott a gyártás, amikor betiltották a B csoportot, ami feleslegessé tette a folytatást.

 

Lényegi eltérés volt a versenyautóhoz képest, hogy a karosszériát epoxiból és üvegszálas műanyagból készítették, és üvegből készültek az ablakok, de megtartották például az óriási első-hátsó fedelet. Alcantarával kárpitozták az üléseket, hangszigetelés is került a műanyag lemezekre, kormányszervó és légkondicionáló gondoskodott a kényelemről.

 

Az 1,8-as turbómotor teljesítményét visszavették 250 lóerőre, megtartották ugyan az összkerékhajtást, de előre nem került részlegesen önzáró differenciálmű, a váltót pedig a CIMA ötfokozatú egységére cserélték. Amíg a versenyautókat az Abarth építette, az utcai autók a torinói Savio karosszériaépítő műhelyében készültek. 100 millió lírás árával a Lancia Delta S4 Stradale ötször olyan drága volt, mint a második legdrágább Delta, a HF Turbo (1,6-os turbómotor, elsőkerék-hajtás). A közúton és a versenypályákon egyaránt a Lancia Delta HF Integrale váltotta az S4-est.