Amíg a versenyautóból 29 példány készült, a Lancia Delta S4 Stradale, azaz utcai változatból állítólag az FIA szabályai megkövetelt 200 példány; több forrás szerint inkább száz körül lehet a tényleges darabszám – még zajlott a gyártás, amikor betiltották a B csoportot, ami feleslegessé tette a folytatást.
Lényegi eltérés volt a versenyautóhoz képest, hogy a karosszériát epoxiból és üvegszálas műanyagból készítették, és üvegből készültek az ablakok, de megtartották például az óriási első-hátsó fedelet. Alcantarával kárpitozták az üléseket, hangszigetelés is került a műanyag lemezekre, kormányszervó és légkondicionáló gondoskodott a kényelemről.
Az 1,8-as turbómotor teljesítményét visszavették 250 lóerőre, megtartották ugyan az összkerékhajtást, de előre nem került részlegesen önzáró differenciálmű, a váltót pedig a CIMA ötfokozatú egységére cserélték. Amíg a versenyautókat az Abarth építette, az utcai autók a torinói Savio karosszériaépítő műhelyében készültek. 100 millió lírás árával a Lancia Delta S4 Stradale ötször olyan drága volt, mint a második legdrágább Delta, a HF Turbo (1,6-os turbómotor, elsőkerék-hajtás). A közúton és a versenypályákon egyaránt a Lancia Delta HF Integrale váltotta az S4-est.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!