Budai Dudith András az üstökösökről

Hosszas európai bolyongás (Párizs, Nürnberg, Anglia) után a páduai egyetemen fejezte be tanulmányait a Budán született – olasz és horvát szülőktől származó – Dudith András (1533–1589) humanista tudós. Előbb esztergomi kanonok, majd pécsi püspök lett. 1578-ban latinul írt csillagászati-filozófiai munkája, a Commentariolus de significationibus cometarum (Rövid kommentár az üstökösök jelentőségéről) kora legmagasabb tudományos és bölcseleti nívóján áll.
Bevezetőképpen a szerző elmondja: „Még mindig nem tudják kellőképpen meghatározni, mi egyáltalán az üstökös, vagy Cicero szóhasználata szerint a hajas vagy fürtös csillag… Johannes Praetorius, Nürnberg városának kiváló tudású és jóságú matematikusa, kinek matematikai tanításában részem volt, meggyőződéssel állítja, hogy az üstökös nem egyéb, mint a föld gyomrából felszálló pára…” Egy másik kortárs csillagász, Girolamo Cardano szerint viszont „az üstökös a Naptól megvilágított gömb az égen, szerinte a szakáll- vagy farokforma akkor mutatkozik, amikor a gömböt a Nap sugarai átjárják… Tehát nem gőzökből keletkeznek, de nem is fölül, az éterben, mivel itt nincs olyan anyag, amely meggyulladhatna.” Dudith, bár nem foglal a kérdésben egyértelműen állást, mégis inkább Cardanóhoz húz, szemben nürnbergi mesterével. Viszont fontosnak tartja az elvi és történeti bevezető után kijelenteni: „Állítom, hogy még ha biztosan ismernők is az üstökösök mibenlétét, anyagát vagy természetét, akkor sem tudnánk annak fényéből bármit – akár jót, akár rosszat – megjósolni.”
Ezután áttekinti a „régiek” üstökösökkel kapcsolatos jóslásait. Némelyek a költő Lucanus verseivel ijesztgetnek bennünket, aki a „félelmetes csillag csóváját és az üstököst, amely a földeken megváltoztatja a királyságokat” szedte versbe. Még a nagy Vergilius is arról ír, hogy Julius Caesar meggyilkolását – sok más titokzatos „előjel” mellett – egy égen szálló üstökös is jelezte. És egy bizonyos Giovanni Pontano – akit szerzőnk ihletett költőnek mond – arról ír költeményében, hogy „Szeleknek is biztos előjelei az üstökös-csillagok, / megfenyegetnek bennünket háborúkkal és rémes fegyverekkel, / de nagy népek pusztulásával és koronás királyok szörnyű halálával is”.
Dudith epésen írja: „Lehetne-e ennél nevetségesebb dolgot kitalálni? És mégis gyakorta bekövetkezett olyasmi, amit a tudatlan sokaságnak e hiú becsapásaiból előre jósoltak. Bizonyos, hogy minden időkben számos üstökös ragyogott, anélkül, hogy háborúk és dögvészek lettek volna vagy királyok haltak volna meg… Sok üstököst láttunk, amelyeket Európa-szerte soha sehol nem követett a népek pusztulása. És sok híres férfiú halálozott el, sok birodalom bomlott fel, nagy hírű családok semmisültek meg bármiféle üstökös jelzése nélkül.”
Végezetül bölcsen azt vizsgálja, hogy milyen hatalmas lehetősége van a véletlen egybeeséseknek, amelyekből aztán egyesek ilyen-olyan következtetéseket vonhatnak le: „Nincs olyan esztendő, amelyben valahol valamilyen fejedelem nem születnék vagy esetleg meg ne halna, még akkor is, ha történetesen egy üstökös sem mutatkozik. Éppen ezért az üstökösök sem nem jelei, sem nem okai a királyok születésének vagy halálának. Ha ez néha mégis olyankor következik be, amikor üstökös fénylik, véletlenül történik… Mindezek anyagi szükségszerűségből folynak. Az égnek semmi köze a császárokhoz és királyokhoz. Az ég ugyanis egyetemes ok, mely a mozgás meg a fény áldásával e világon mindeneket változtat és éltet, sokféle módon, miközben magukról e dolgokról semmiféle tudomása nincs.”